Azt már számtalan tanulmányban, könyvben megállapították, hogy a húszas évek legjelentősebb műbírálója és tanulmányírója Szenteleky Kornél volt, továbbá azt is, hogy Farkas Géza munkássága szintén jelentős. Wollák Gyula tanár ugyanebben az időben Műveltség és álműveltség címen adta ki egyetlen könyvét (Szabadka, 1929). Napjainkban kevesen méltatják az ő életművét, érdemeit, el is felejtettük talán. Figyelemreméltó azonban Németh Ferencnek, a bánsági szellemi élet, mozgalom krónikásának Egy tragikus sorsú ''kultúrfelelős” című, Wollákról szóló hosszabb tanulmánya (Híd, 1998/10-11.). Ebből idézünk: ''A közelmúltban egy lelkes hangú könyvbemutatón hallottuk újra Wollák Gyula nevét, s hallhattunk elismerő szavakat is a két háború közötti becskereki tanár munkásságáról meg fő művéről, a Műveltség és álműveltségről, amelyben már a spengleri filozófia mélységeibe bocsátkozott, méghozzá dicséretes éleslátással és világosan artikulált filozófiai nézetekkel. Bányai János volt az, aki legutóbb emlékét ébreszthette Spengler filozófiájának értelmezésével kapcsolatban, pontosítva is, hogy a kultúrfilozófiai munkáját ugyan ismerjük, számon tartjuk, de magáról a szerzőről szinte semmit sem tudunk, talán csak annyit, hogy tanárember volt”.
Wollák Gyula 1887. április 2-án Somogy megyében, a későbbi jugoszláv határtól nem messze, a Pécshez közeli Darányban született, életének nagy részét azonban Nagybecskereken töltötte. (Ezt Kalapis Zoltán Az Életrajzi kalauzban írja róla). Miután befejezte az elemi és a középiskolát, tanárnak készült. Az oklevelet 1912-ben kapta kézhez, és azonnal tagja lett a Szabadgondolkodók Pécsi Társaságának, melynek elnökét, Doktor Sándort tisztelte ő is. Tanulmányának témáját a műveltségfilozófia köréből merítette, és Műveltség és álműveltség címmel Szabadkán adatta ki. Minden szava, mondata nagyon távol állt a marxista dialektikától és materializmustól - idealista volt és az is maradt élete végéig. Ezt Löbl László, a kollégája állapította meg róla. Wollák 1922-től Nagybecskereken a kereskedelmi egyetemen vegytant, anyagismeretet, fizikát és gyorsírást tanít. Hogy miért Szabadkán, a Krausz és Fischer nyomdában adatta ki az említett könyvet, az mindenki számára érthetetlen. Akkortájt, a két világháború között Wollák műve volt az egyetlen filozófiai tartalmú kiadvány a jugoszláviai magyar könyvkiadásban. A kötet több mint 200 oldalas. Soraiban a műveltségről vallott nézeteit foglalta egybe, és olvashatunk benne a közműveltségről is, azonkívül gyakran hivatkozott mások műveire (Schopenhauer, Kant, Leonardo Da Vinci, Wells, Spengler stb.). Az előszót Farkas Géza írta. Megjegyezendő, hogy szerzőnknek komoly vitái voltak Löbl Árpáddal (Lőrinc Péterrel). Löbl ezt írta: ''Pécsett csak egy beszélgetésemre emlékszem Wollák Gyulával, viszont Becskereken éveken át voltunk kollégák”. A nagybecskereki kereskedelmi akadémián Wollák Gyula az A tagozatnak volt az osztályfőnöke, Löbl Árpád a B-nek. Wollák művét többen méltatták, Farkas Géza egy széles tudású, szerény tanárt látott benne. Borsodi Lajos a könyvét ''nagy koncepciójú” munkának tekintette, de Perlaki Sándor EZT vitatta. Több írónk a közelmúltban emlékezett meg Wollákról. A nagybecskereki születésű Majtényi Mihály ''különös vérátömlesztés”-nek nevezi a pécsiek, a Bánságba és a Bácskába menekültek szereplését az irodalmi életben, ugyanakkor nem vitás, hogy sokat tettek, és hozzájárultak a vajdasági szellemi megmozdulások felvirágoztatásához.
A tanár munkatársa volt a Fáklyának, a Vajdasági Írásnak, a Kalangyának, a Torontálnak/Híradónak, a Hétről Hétre című folyóiratnak, a Jugoszláviai Magyar Újságnak. Sokáig tagja volt a Fáklya-mozgalomnak. A Fáklya című, ''különösködő tartalmú” folyóirat első száma 1903-ban látott napvilágot. Alapítója Guttman Daniel - Dalos Dani volt, aki 1882-ben született Nagybecskereken. Tagja volt annak a fiatal nagybecskereki író-újságírógárdának, amelyhez Sz. Szigethy Vilmos, Borsodi Lajos, Fülep Lajos, Gyenes Viktor és mások tartoztak. Az igazságot szolgáló írás - ez volt a folyóirat alcíme. Ide írogatott Wollák Gyula is, ám nem sokáig, mert a folyóirat nem volt hosszú életű. A Fáklyában jelent meg polemikus cikke a modernségről. Idézzünk belőle! ''Hol a modernség? Rágódás a régieken, kifordítása, új kiadása a tegnap íróinak, tapogatódzás, kevés eredetiség. Ez a szignatúrája a mai irodalomnak. És ugyanez a kép mindenütt, művészetben, tudományban, politikai és társadalmi életben nincs modernség, már nincsenek újszerű szépségek, friss erőfeszítések, távoli horizontok meglátása sehol, semmiben.” (Wollák ezt nem napjainkban írta, hanem a régmúltban, de a mai állapotokra is ráillik minden sora).
Wollák azt is megírta, hogy mi lesz holnap: ''Holnap is az lesz tehát, ami volt ma. Örökké építeni fogjuk Utópia országot, mindig élni fog a gyermekkor romantikája, és soha nem fogjuk elérni, hogy a valóság realizmusa ne vegyítsen fájdalmas és sötét foltokat a Holnap csillogó színekkel szőtt köntösébe.” De a holnap az ő számára végzetes volt: 1941 végén Belgrádban társaival együtt kivégezték.