A pusztítás mértéke a műholdas felvételeken jól látható

A cunami (tsunami) kifejezés japán eredetű és ,,kikötői hullám' a jelentése. Tulajdonképpen két japán képírási jel: a felső ,,tsu', ami kikötőt, és az alsó ,,nami', ami hullámot jelent. A magyarban a ,,szökőár' kifejezés is elterjedt, a tudományos világban pedig sokszor egyszerűen csak ,,szeizmikus hullám'-ként említik.
Hogyan keletkezik és terjed?
Leggyakrabban tenger alatti földrengések - tengerrengések - idézik elő, megközelítőleg 85 százalékát. A maradék 15%-ot vulkánkitörések, földcsuszamlások, meteor-becsapódások okozhatják. Elképzelhető, hogy egy atomrobbanás is előidézhet cunamit.
A japán tengerészek nem véletlenül nevezték el kikötői hullámnak, mert a halászatból visszatérve mindent elpusztítva találtak, noha a nyílt tengeren nem vettek semmit sem észre. Ez jól mutatja a cunami természetét és hatásmechanizmusát. Bármi is a kiváltó ok, koncentrikus kör alakjában terjedő hullámok keletkeznek, mint például akkor is, amikor egy tóba követ dobunk. Ezek a hullámok a nyílt tengeren hatalmas, óránként 800-1000 km-es sebességgel haladnak és igen alacsonyak (10-50 cm-esek), ezért a hajók szinte nem is érzékelik őket.
Miért annyira pusztító?
Amíg a szél keltette hullámok soha sem gyorsabbak 100 km/h-nál és csak a felszínen mozognak, addig a cunami-hullámok szinte az egész víztömeget megmozgatják, egészen a tengerfenékig. Terjedésük mégis nagyon különleges. A hullámmozgások fizikai természetéből adódóan tulajdonképpen nem a víz mozog, hanem az energia halad tovább a vízben. Ezért szinte csillapítatlanul - energiaveszteség nélkül - jutnak el akár több ezer kilométeres távolságba is. A cunami-hullámok hossza (két hullámcsúcs közötti távolság) 100-500 km lehet, ezért az idejük 10 perc és 2 óra közötti, és ez is lehetetlenné teszi a megfigyelésüket a nyílt tengeren. (Összehasonlításképpen: a szél keltette hullámok jellemző hossza 150 m, periódusuk pedig 10 másodperc.) Nyílt tengeri sebességük a víz mélységétől is függ. Minél mélyebb a tenger a keletkezési helyükön, annál gyorsabbak. Amikor a parthoz érnek, feltorlódik az energiájuk, és nagy magasságokat érhetnek el. Hogy milyen magas lesz egy parti hullám, az a partközeli tengerfenék domborzatától függ. Sima tengerparton a tipikus magasság néhány tíz méter. Az eddig ismert rekord sima partszakaszon 85 méter(1971 áprilisában a Japán Ishigaki szigetén). Cunami-hullámoknak nemcsak ,,elárasztó', hanem ,,visszaszívó' hatásuk is van, a hullámmozgás természete miatt. Ilyenkor a víz visszahúzódik és széles partszakaszok maradnak szárazon. Erről a jelenségről számolt be sok túlélő turista az indonéziai szökőár esetében is. Ez valóban ,,különleges természeti jelenség' volt, de egyben a gyilkos hullámok előhírnöke is, és sokan megmenekülhettek volna, ha idejében felismerik a veszélyt. Ha a cunami egy öbölbe vagy fjordba jut, akkor a hullámok 100 m-nél is magasabbak lehetnek. 1958 júliusában az alaskai Lituya Bay-i szökőár elérte a hihetetlen 520 m-es magasságot.(Elvileg elboríthatta volna a Fruška gora legmagasabb részeit is!)
A pusztítás hatalmas, a tavaly decemberi délkelet-ázsiai szökőárról és következményeiről sok megrázó képet tettek közzé.
Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a cunami természeti jelenség és nem is olyan ritka. Csak az utóbbi 200 évben több mint 700 cunamit jegyeztek fel. Az elmúlt száz évben - nem számolva ezt a legutolsót - 82 cunami több mint 4000 emberéletet oltott ki s felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott.
Leggyakrabban a Csendes-óceán medencéjében fordul elő, habár ez nem törvényszerű.

Az alábbiakban néhány kiemelkedő cunami rövid ismertetése következik.
I. e. 1650 (vagy 1600)- A görög Santorini szigeti vulkánkitörés után egy 100- 150 m-es szökőár pusztította el Kréta északi partjait. 70 km széles partszakaszon egyetlen fa sem maradt épen.
1755 november 1. - Lisszabon, Portugália. Hatalmas földrengés, szökőár és az azt követő tűzvész a lakosság egyharmadát (60 000 ember) pusztította el. A korabeli feljegyzések arról számolnak be, hogy az állatok előre megérezték a veszélyt, és magasabban fekvő területekre menekültek. Ez az első európai beszámoló erről a jelenségről. Érdekes, ugyanilyen beszámolók érkeztek a 2004-es nagy cunamival kapcsolatban is.
1883 - A Krakatau vulkán kitörését 40 m-es cunami követte. Itt az igazi pusztítást az okozta, hogy az egész sziget felrobbant és a tengerbe süllyedt.
1896 - A Sanriku tsunami 23 m-es hullámai söpörtek végig egy vallási ünnepen a japánokon. Az áldozatok száma elérte a 26 000-et.
1946 - Csendes-óceáni cunami. Egy aleuti földrengés okozta cunami pusztított Alaszkán és a Hawaii-szigeteken. Ennek az eredménye lett aztán, hogy 1949-ben kialakították a cunami-riasztó rendszert a Csendes-óceán térségében.
1960 - chilei cunami. Egy 9,5 magnitúdós földrengés okozta, ami az eddig észlelt és megmért legerősebb földmozgás volt. 22 óra múlva a cunami elérte Japán keletei partjait is, 25 m magasságú hullámokkal. Chilében ezrek estek áldozatul, és a cunami-riasztó rendszernek köszönhető, hogy Hawaiin ,,csak' 61-en haltak meg.

Milyen módon veszélyezteti az embereket?
Vágási sérülések, horzsolások, zúzódások, belső vérzések. A vízáram nagy erővel sodorja az emberi testeket és tárgyakat (ajtók, ablakok, fahulladék, gépjárművek, autóbuszok!), és csapja oda az épületek vázához, épen maradt fákhoz vagy a parti sziklákhoz. Fulladás. Akik nem tudnak úszni vagy gyengén úsznak, esélytelenek. A visszavonuló hullám szinte ,,elszippantja' őket a nyílt tengerre. A romba dőlt épületek alatt is sokan lelik halálukat. A pusztítás következményei lehet még a járványok kialakulása is és a lakosság általános elszegényedése.
Lehet-e védekezni ellene?
Keletkezését sem megakadályozni, sem előre látni nem lehet. Földrajzi helyzeténél fogva a történelem folyamán Japánt érték leginkább a cunamik. Ezért ott hatékony védelmi rendszert vezettek be a múlt században. A következő három elemből áll: egy korai riasztó rendszer, magas töltések a veszélyeztetett partszakaszok mentén, valamint a lakosság felkészítése és oktatása. Az Indiai-óceán medencéjében ebből semmi sem valósult meg. A korai riasztás helyett inkább elhallgatták a veszélyt, nehogy pánik törjön ki.
A Csendes-óceán medencéjében már működik egy amerikai cunami-riasztó rendszer is. (PTWC - Pacific Tsunami Warning Center) Ez az óceán fenekére telepített fenéknyomásmérő szondák hálózata, amely műholdas kapcsolatban áll a hawaii központtal. A szondák annyira érzékenyek, hogy már néhány centiméteres cunami-hullámok átvonulását is jelzik. A téves riasztások ellenére is sok-sok emberéletet mentett már meg.
Az ENSZ főtitkára globális - az egész Földre kiterjedő - mérő-riasztó rendszer kiépítését javasolta. A biztonság legfontosabb szempontja az, ha felhívják a cunamikra az emberek figyelmét és oktatásban részesítsék őket. Még a legjobb riasztórendszer is hasznavehetetlen, ha az emberek nem vesznek róla tudomást.