Szép számban jelentek meg a szögedi „kirajzottak”, akik ezúttal is örömmel vettek részt a szentmisén, melyet Gyulay Endre, Csongrád—Csanád vármegye nyugalmazott püspöke mutatott be.

— Mindig igyekszünk egy vagy több előadót és előadást szervezni, melynek valamilyen aktualitása van. Ebben az évben Harangozó Imre tanárnak, néprajzkutatónak, az MMA akadémikusának az előadása a búza tiszteletéről szólt. Az apropója, hogy őt meghívtuk, a szegedi nemzetre jellemző, búzával kapcsolatos képi világ. Ez itt a templomkertben Búza Apó Kútja révén testesült meg, mely, hála istennek, már bekerült a megyei értéktárba. Valószínűleg egy nagyon sajátos hungarikum fog születni ebből, mert Bálint Sándor egész életműve hungarikum, ez viszont egy olyan része, amely az egész világon csak a szegedi nemzetre jellemző, hogy a búzán emberarcot látnak, melyet a Krisztus-arccal azonosítanak.

A találkozó szentmisével kezdődött

A csókai Kónya Sándor és Lívia verses, zenés összeállítást hozott, Zombori István történész, muzeológus arról beszélt, milyen következményei voltak Trianonnak a határon túli egyházakra, illetve egyáltalán az egyházakra. Erről a témáról könyv is megjelent Trianon és az egyházak címmel — mutatta be a nap programját az elnök asszony.

Kónya Sándor csókai versénekes és felesége, Lívia rendhagyó bemutatóval érkezett. Vajdasági alkotók műveiből válogatva nagyon szép irodalmi összeállítást adtak elő.

— A meghívás hirtelen jött, de nekem nagy öröm, ha a vajdasági költőket népszerűsíthetem, és az a jó, hogy a közönség vevő ezekre az alkotásokra. Többek között Burkus Vali néni verse hangzott el, azután Czirok Ferenc egy verse is, akinek a hiánya nekem néha szinte fáj. Emellett Papp József, Sziveri János, Csík Mónika, Csorba Béla, Jung Tamás, a mi egyházmegyénk első püspöke, Balogh István és mások versei szerepeltek a műsorunkon, megzenésítve — mesélte Kónya Sándor.

Kónya Lívia és Kónya Sándor

Kónya Lívia hozzáfűzte, férje révén áll közel a zenéhez, énekelni azonban nem tud, viszont a verseket mindig nagyon szerette.

— Két olyan verset választottam, amely az utóbbi időben éppen a legkedvesebb számomra. Az egyik Fekete Istváné, mert kevesen tudják, hogy csoda szép költeményeket is írt, a másik pedig Móra Ferenc verse, mert büszke vagyok rá, hogy ott élek, ahol ő ásatásokat végzett. Évtizedek óta nagyon sok írását elolvastam, van, amelyiket nyolcszor, tízszer is, mert nagyon szeretem, és ha egy kicsit is csalódom az emberekben, akkor mindig Mórához menekülök, mert olyan sírva nevettető, vigasztaló. Ez a verse pedig, a Kisforró Zsuzsánna című, a csókai templomban játszódik, és egy valamikori csókai nénike a szereplője, ezért még külön tetszik nekem.

A találkozón a tordaiak is képviseltették magukat. Dobai János faluelnök elmondta, a falubeliek ősei Szegedről származnak, és szinte kötelességének érzi, hogy ezen a találkozón jelen legyen, találkozzon a Szeged környékéről kirajzottakkal.

— A gyökerekhez való ragaszkodásra, kapaszkodásra, a múltnak a megbecsülésére mindig szükség van, hiszen nagyon fontos, hogy tudjuk, honnan jöttünk, kik az őseink, és tiszteljük őket. Sajnos az a tapasztalatom, hogy nagyon kevés fiatal jár ezekre a találkozókra, általában csak mi, idősebbek jövünk el, akik még érezzük és tudjuk, hogy vannak gyökereink, és azok honnan erednek. Nagyon fontos lenne, hogy a tordai fiatalokban is tudatosodjon mindez, hogy Szegedről és környékéről származnak, hiszen erre utal elsősorban a nyelvünk, az ö-ző tájszólásunk, melyet én nem szégyellek, és nagyon szívesen használom a mindennapi életben is. A találkozónak nemcsak az az értéke, hogy itt összejövünk a Bánság minden területéről, Vajdaságból, Magyarországról, Romániából, hanem az is, hogy színvonalas előadásokat tudunk meghallgatni, kiváló szakembereket, akik a múltunkkal foglalkoznak, és nagyon sok olyan dolog van, amelyet itt hallunk először. Az is jó lenne, ha ezeket az előadásokat valamilyen módon elvinnénk akár Tordára, Muzslyára vagy Szajánba, mert ez nagyon sokat számítana az ott élőknek.

Harangozó Imre a kutatásaira, gyűjtéseire alapozta előadását, és mint fogalmazott, nagyszerű elődök nyomán jár az ember a szegedi nemzetet tanulmányozva.

— Például Kálmány Lajos, a XIX—XX. század elejének hatalmas gyűjtője, néprajztudósa, Bálint Sándor, a legszögedibb szögedi, aki a magyar vallásnéprajz atyamestere, de meg kell említenem egy nagyon rövid életű újkígyósi fiatalembert is a XIX. század második feléből, Lucskai Józsefet, aki mindössze huszonnégy évet élt, kispap volt Nagyváradon. Újkígyós hagyományosan a Váradi Egyházmegye része volt, és ez a fiatalember 8-10 publikációt közölt az akkori legfontosabb magyar tudományos folyóiratban, a Magyar Nyelvőrben, együtt például Arany Lászlóval és a legnagyobbakkal. Úgyhogy ilyen elődök után viszonylag könnyű dolga van az embernek. Én újkígyósi vagyok, ez a legészakibb szögedi kirajzás, és valóban beleszülettem ebbe az ö-ző beszédű, nagyon archaikus kultúrába — fejtette ki a néprajzkutató.

Harangozó Imre

Zombori István az értekezése után úgy nyilatkozott, hogy Trianon következményeiről sok történész kollégája számos jó kötetet készített, melyekben gazdasági, politikai, kulturális és egyéb következményeket, tényezőket vettek figyelembe, de igazából az egyházak szerepét, valamennyi egyházét, nem taglalták.

— Erre az alkalmat, az ürügyet az a 2020-beli évforduló adta, amelyre aztán a Jóisten a COVID-ot ránk küldte, ami a kötetnek nagyon jót tett, mert több szerző, aki a rövid határidő miatt nem tudta volna vállalni a közreműködést, majdnem két évvel meghosszabbítva az időt, be tudta fejezni a tanulmányát. Valójában 2022 végére készült el az anyag, mely mehetett a nyomdába, és most, 2023-ban jött ki az első néhány száz példány. A kötet 720 oldalas, melyben térképek, színes ábrák és sok más szerepel — nyilatkozta Zombori István.

Dr. Horváth István Károlyné, Zombori István

A találkozó résztvevői