November 20-án és 21-én tartották meg Bácsfeketehegyen a XIV. Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozót
''Nem illik megmondani, mi a költészet. Hagyni kell érezni. A költészetben ez a legcsodálatosabb. S ezt nem lehet tönkretenni. åszintén kívánom, hogy a találkozó minden résztvevője ma itt csillagként ragyogjon, s fényükkel világítsák be azon kortársaik útját is, akik még nem jártak a költészet magaslatain” -- üdvözölte e szavakkal az egybegyűlteket Szatmári Melitta, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke.
A kétnapos rendezvényre, melyet a Szülőföld Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Forum és a Timp Kiadó támogatott, az idén sajnos csak 25 szavaló nevezett be -- köztük régi, kedves nagykanizsai és lendvai barátaink Schmith István műhelyvezető és felkészítő tanár vezetésével.
A meghirdetett szabályzat szerint a versenyzőknek az első nap két produkcióval kellett bemutatkozniuk, az egyiket kötelezően az anyaországon túli kisebbségi magyar irodalom képviselőinek az alkotásai közül kellett kiválasztaniuk. A klasszikusnak számító Kosztolányi Dezső, Kányádi Sándor, Dsida Jenő, Sajó Sándor versein kívül az idei versmondók -- nagy örömünkre -- már kortárs hazai szerzőket (Tolnai Ottó, Krekovics Ferenc, Terék Anna, Bencsik Orsolya) is megszólaltattak, igen ügyesen válogatva alkotásaikból, életkorukhoz, képességeikhez és tapasztalatukhoz mérten. Ez természetesen a felkészítő pedagógusok elmélyült munkáját is dicséri. Mindemellett módfelett méltányolnunk kell a lendvai magyar fiatalok igyekezetét és szorgalmát is, mert ízes beszédmódjukkal, patinás tájszólásukkal üde színt vittek a versenybe. A szervezők ''piros pont”-járól se feledkezzünk meg: arról, hogy a ''szép szavak”-on kívül helyt adtak a zenének és a képzőművészetnek is. A megnyitón a kishegyesi Csőke Andrea zongorázott, Csőke Márk pedig fuvolán játszott, a késő délutáni program részeként pedig megnyílt Mohácsi Zoltán kishegyesi festőművész-tanár tárlata.
A háromtagú bírálóbizottság (Domány Zoltán, Krekity Olga és Krizsán Szilvia) nem szűkítette szigorúan a kört, mint ahogyan eleddig elődeik tették, amikor 40 résztvevő közül is bölcsen ''válogattak”-- ellenkezőleg: a vasárnapi fordulóba minden versmondót bejuttatott. A versenyen megjelent 23 szavalónak tehát a 3. fordulóban kellett igazán helytállnia, szigorlatoznia. Sajnos csak a legbátrabbak és a legtapasztaltabbak mertek ''frekvenciát váltani”, azaz új versformával, stílussal, hangnemmel próbálkozni. Végül is őket emelte ki és jutalmazta meg a zsűri.
Igaz, hogy az ,,egész nem volt egy fergeteges buli”, de a rendezvény ismét méltóképpen alkalmat adott azon fiatal tehetségeknek a meg- és bemutatkozására, akik a költészet szárnyain szeretnek repülni, magasba emelkedni, ábrándozni, cselekedni... Hogy az idén kevesebben voltak ilyenek, mint annak előtte? Búzából sem termett annyi, mint ahogyan reméltük, mégis vetettünk az ősszel! Nem maradhatnak ugaron a lelkek sem. Szorgalmasan műveljük meg hát a még parlagon heverőket, hogy csírázóképessé és termővé váljon bennük a mag... (k. o.)
A díjazottak névsora
Gyermekkategória:
1. Kecsenovics Kitti, Csantavér, 2. Kovács Dorina, Törökkanizsa, 3. Ferenc Grega, Lendva (SLO) + részvételi lehetőség a Szép Szó Műhely nyári táborában. Különdíj: Varga Döniz, Nagykanizsa (HU) és Perlaki Adriána, Bácsfeketehegy.
Ifjúsági kategória
1. Horváth Csenge, Nagykanizsa (HU), 2. Szarka Ákos, Bácsfeketehegy, 3. Petrás Ármin, Topolya. Különdíj: Kőműves Noémi, Kishegyes és Csőke Dóra, Hajdújárás.
Felnőtt kategória
Három egyenértékű különdíj: Vass Veronika és Lengyák István, Nagykanizsa (HU), Gál Desiré, Lendva (SLO).
A legjobb felkészítőnek járó különdíjat a bácsfeketehegyi Pál Ilona és a törökkanizsai Rusz Zsuzsanna kapta, mert az idén ők neveztek be legtöbb tanulót a versenyre.
A verseny fődíját, a Nemes Fekete Edit keramikusművész tervezte Dudás Kálmán-díjat a csantavéri Kecsenovics Kitti kapta. Felkészítője K. Szabó Dóra volt.