- Legutóbb középiskolás korodban láttalak egy versmondó vetélkedőn... Milyen utat jártál be azóta?
- A versenyszerű versmondást szinte egyszerre hagytam abba a jogi pályafutásom kezdetével. Az egyetemi évek alatt tagja voltam a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiumnak, ahol afféle szárnypróbálgatásaim voltak a különféle kutatási területeken. Az újvidéki Jogi Kar után a budapesti Közép-európai Egyetem jogi tanszékén nemzetközi üzleti jogon szereztem mesterfokozatot. Itt ismerkedtem meg dr. Várady Tiborral és dr. Korhecz Tamással, akik a tanáraim voltak. A többi már jött magától...
- A tanácsosi megbízatás számodra tudatos feladatvállalás tudatos stratégiával, vagy jóleső kihívás?
- Tudatos feladatvállalás mindenképpen, de egyben jóleső kihívás is. Számomra a tanácsosi poszt nemcsak egy munka - jobb híján. Nem tudok jobb bizonyítékot felhozni erre, mint azt a tényt, hogy végül is hazajöttem. Megkaptam ezt a lehetőséget, és éltem vele. Sokaknak nem tetszik ez, akik viszont ismernek, tudják, hogy mindenben a maximumra törekszem, és ez itt sem lesz másként.
- Megbízatásod ideje alatt mit tartasz a legfontosabb célodnak?
- A legfontosabb az, hogy ne utasítsák el senki kérelmét/kérdését, akár szóban, akár írásban, csak azért, mert magyar. Tudatosítani kell az ügyfélszolgálat mindkét oldalán, kinek mi a joga és mi a kötelezettsége. Sajnos, ennek a kérdésnek rengeteg alproblémája van, de négy évünk jut rá, hogy dolgozzunk rajta.
- A Vajdasági Magyar Kalendáriumban olvasom a meghirdetett programcéljaitokat: szakszótárak, iratminta-gyűjtemény elkészítése, a magyar szaknyelv igényes használatára való törekvés stb. Nem kellene mindenekelőtt jó fordítókat kinevelni e célok megvalósítása érdekében? Mert rettenetes ,,elírás''-okat olvasok az ún. kétnyelvű kiadványainkban, űrlapokon, műsorfüzeteinkben.
- Természetesen a minőségi emberi tényező viszi előre a társadalmat, így a magyar közösséget is. Új karok létrehozása, tantárgyak bevezetése az egyetemekre hosszadalmas munka. Addig is azon fáradozunk, hogy minél gyorsabban tudjunk reagálni az adott problémákra. Szaknyelvi szemináriumokat indítunk pl., hogy a közigazgatásban, a jog területén dolgozók igényesen, a magyar terminológia kívánalmai szerint használják a nyelvet. A szakszótárak még inkább segítik majd a fenti célok elérését. Az iratminta-gyűjteményt elsősorban magánszemélyeknek szánjuk a mindennapi ügyes-bajos dolgaik könnyebb kezelésére. Hiába harcolunk, hogy legyenek magyar nyelvű bírósági eljárások, ha nincsenek magyar nyelven jogszabályok, vagy ha vannak is, nincs bíró, ügyvéd, aki alkalmazná őket. Fordítókat is csak úgy nevelhetünk ki, ha van rájuk igény, s ha van miből taníttatni őket.
- Idézem: ,,Nagy port kavart fel az is, hogy a tanárok, tanítók az alkalmassági engedélyhez szükséges teszteket eddig csak szerb nyelven tölthették ki...” Mi is a probléma?
- Az alkalmassági teszteket - amelyek a gyerekekkel való munka egyik alapfeltételének számítanak - a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat pszichológusa használja a potenciális oktatási foglalkoztatottak esetében. Ezek a tesztek, azonkívül, hogy szerbül vannak megfogalmazva, olyan szocio-kulturális tartalmakat foglalnak magukban, amelyeket csak az adott nemzet szülöttje érthet meg feltétel nélkül. A Szerbiai Pszichológiai Társaság, amely az alkalmassági tesztek összeállításáért felel, kedvezően fogadta a fordításra és standardizálásra (a magyar nemzeti identitásnak megfelelő szöveg összeállítására) tett kezdeményezésünket. A jövő év elejétől egy átmeneti megoldásra számíthatunk, amíg nem történik meg a standardizálás. Így a magyar oktatóknak lehetőségük lesz egyenlő feltételekkel pályázni a munkahelyre, és a valódi képességeiknek megfelelő besorolást kapni.
- Próbaperek... Hm, ez nekem nagyon tetszik! De... Így is fogalmazhatnék: értem, csak fel nem foghatom. Konkrét példával is illusztrálnád, hogy ez miként működik?
- A Közigazgatási Hivatal eljárásokat indíthat mind a munkája során tapasztalt jogsértések esetén, mind pedig a beérkező egyéni panaszok alapján. Vegyük példának a kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat. Az MNT jelenleg épp az Alkotmánybírósághoz szóló beadványán dolgozik, amelyben arra kéri a címzettet, hogy vizsgálja felül az anyakönyvek vezetéséről és az anyakönyvi kivonatok formanyomatványairól szóló utasítás törvényességét. Elvileg nem lehet a magyar szöveg a lap hátulján, csakis a szerb szöveg mellett - jobbról - vagy alatta. Ugyanezzel kapcsolatban panaszt teszünk a szerbiai ombudsmannál, hogy az anyakönyvi kivonatokban a magyar nevet zárójelbe teszik a cirillül írt után.
- Újvidéken jártál egyetemre, ugyanitt vagy tanársegéd. Voltak nyelvi akadályaid a tanulásban?
- Csak nyelvi akadályaim voltak. A szerb kollégák azonban nagyon segítőkészen viszonyultak hozzám, és annyira igyekeztem megtanulni a nyelvet, hogy egyáltalán nem sajnálom az átsírt estéket. Ma már nem okoz gondot, hogy bárhol, bárkivel szerbül beszéljek. A diákjaim is tudják, ki vagyok, honnan jöttem. Úgy érzem, elfogadtak, és igazi elégtétel számomra az, hogy magyar létemre szerbeknek tartok gyakorlatot.
- Mit kaptál a versmondástól?
- Nekem a magyarságom nem politikai kategória, amit előveszek és kitűzök kokárdaként. Magyarnak lenni számomra mindig is egyet jelentett a magyar nyelv, a magyar irodalom szeretetével, tiszteletével. Versmondóként megtanultam alázattal viseltetni a szöveg iránt, a közönség iránt. Ma sincs ez másként: csak az alázatot a vers helyett a jog iránt, a közönség helyett pedig a közösség iránt érzem.