Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, férfivá és nővé. A föld porából formálta testét, és szellemet lehelt belé. Így lett az ember élő lélekké, akinek teste, lelke és szelleme van (1. kép).
A teremtés
Az egészséget a lelki és a testi tényezők együttes harmóniája adja. Az ember akkor egészséges, ha összhangban van a természettel, a természetfelettivel, önmagával és a társadalommal. Ha bármilyen betegség, a fizikai testet érintő tünet vagy fájdalom jelenik meg, az azt hivatott jelezni, hogy a test és a lélek harmóniája felborult. A testi tünetek tehát nem választhatóak el a lelki problémáktól, azokat együttesen kell vizsgálni, így nem a tüneteket, hanem az okokat kell elhárítani. Ahogy Platón, az ókori görög filozófus fogalmazott: „A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.” A testi-lelki harmónia zavara a tudatban, az információ szintjén áll fenn, a testben csak megmutatkozik, azaz a lelki problémák fizikai tünetben manifesztálódnak, válnak láthatóvá. A testben csupán a tudat információi fejeződnek ki, a test sohasem egészséges vagy beteg, semmit sem tesz magától. Erre mondta Platón: „Először és legfőképpen tehát a lelket kell ápolni, ha azt akarjuk, hogy a fej is, meg az egész test is egészséges legyen.”
Maguknak a gondolatoknak is óriási teremtőerejük van, kihatással vannak az egész életünkre. Pozitív gondolkodással, megértéssel és elfogadással gyógyítani tudjuk testünket, a negatív gondolatokkal, az elutasítással pedig romboljuk szervezetünket, fizikai testünket, aminek következtében megjelennek a betegségek. A lélek a disszonanciát, elégedetlenségét tünetek formájában közli, ám ha ezeket elnyomjuk, elfedjük, rövidesen más tünet formájában jelentkezik, vagy testi betegség alakul ki. Ha sikerül elhárítani az előidéző (lelki) okokat, gyakran már a felismerés is beindítja a gyógyulási folyamatot. Az ősi bölcsességek önmagukban is, de némi utánagondolással sok betegség lelki okára utalnak. Például: nem tudom megemészteni, megszakad a szívem, kiütést kapok tőle, torkig vagyok vele, a hátam közepére sem kívánom, látni sem bírom, hallani sem akarok róla, stb. Ebből következik az is, hogy ha tudatosan egyre mélyebben levő problémákat sikerül felszínre hozni, feloldani, elengedni, annál korábban sikerül elhárítani a lelki gondokat, még a betegség kialakulása előtt.
A testi betegségek intő jelek, melyek arra utalnak, hogy lelkünkben megszűnt a harmónia
AKKOR HOGYAN ŐRIZZÜK MEG A TESTI-LELKI HARMÓNIÁNKAT?
Ennek feltétele, hogy meg tudjuk őrizni nyugalmunkat stresszes helyzetekben, krízisekben vagy más megpróbáltatások esetén. Vajon ez velünk született tulajdonság? A tudomány álláspontja szerint a nyugalom megőrzése (és ezzel az egészség megőrzése is) tanulható. Az agyunk működése stresszes helyzetekben még manapság is a harcolj vagy menekülj állapotra, egy veszélyes támadásra vagy fenyegetésre adott élettani reakcióra van beállítva (másodpercek leforgása alatt biokémiai tűzijáték robban be az agyban). Képtelen megkülönböztetni a különféle stresszhelyzeteket (pl. hogy egy fenevad támadásától kell-e menekülni, vagy a főnök kellemetlenkedik velünk). A helyzetet fenyegetésként fogja fel, mire válaszul hormonokat termel. Ezek közlik az idegrendszerrel, hogy készüljön fel a határozott cselekvésre. A légzés szaporább lesz, az izmok megtelnek vérrel, eltűnik a perifériás látás, stb. Mivel üzleti, illetve hétköznapi szituációkban sem a harc, sem a menekülés nem megfelelő válasz, a test csapdába esik, üzenetet küld az agynak, hogy valódi fenyegetésről van szó, ebben az állapotban megmerevedik (erős, harcos, gondoskodó, óvni, védelmezni akaró lélekre a modern valóságban már gyakran nincs szükség). Ezzel együtt a szervezet nyugodt, kiegyensúlyozott állapotának visszanyerése sokáig tart, gyakran nem jut idő a regenerálódásra, kialakul a krónikusstressz-szindróma és a fizikai tünetek. Az egyetlen megoldás megtanulni kezelni a negatív gondolatokat (félelem, düh, szégyen, irigység stb.), mivel az életünk folyamatos változás, ezért nap mint nap el kell engednünk, illetve meg kell oldanunk dolgokat, helyzeteket (múltbéli sérelmek, lelki sebek, magány), érzelmeket, személyeket. Az embernek naponta 60—90 000 gondolata van. Ha ragaszkodunk a múlthoz, mely aktualitását veszítette, a természetes energiaáramlást gátolja, ha ezeket a gondolatokat fenntartjuk, és figyelmünk energiájával töltjük fel őket. A lelki és szervi betegségek hátterében mindig energetikai problémák, blokkok, egyensúlyzavarok húzódnak (pl. a félelem „megeszi” a lelket, hiszen ez az érzelem szervezetünk minden porcikáját igénybe veszi, mivel azt képzeljük, hogy veszélyben az életünk). Az egyetlen természetes megoldás az elengedés. A neheztelés, a düh elengedése, az őszinte, szívből jövő megbocsátás másoknak és önmagunknak. Aki erre képes, az örökre leteszi a múlt sérelmeinek terhét, és felszabadult lélekkel nézhet elébe a jövőjének.
Az egészségromboló magány
Mi a megoldás? Nyugalmunk érdekében el kell sajátítanunk néhány „stresszkergető” módszert. A jó szokások segítenek igazán, melyeket beépítünk az életünkbe. Ezek közé tartozik a zene (pl. az éneklés, mert általa kiszabadul az elnyomott kiáltás). Bizonyítottan jó hatással van a közérzetre a rendszeresen vett forró fürdő (szaunázás), masszázs. Az izzadás által ugyanis sok stresszt, szorongást okozó anyag mosódik ki a szervezetből. A sport, a rendszeres mozgás segíti a boldogsághormonok termelődését (kellemes, jó hangulatot teremtő, szorongásgátló, euforizáló anyagok szabadulnak fel). Általa sikerül levezetni a stresszt, a szervezet optimális módon megszabadul a felhalmozódott „félelemkemikáliáktól”. Nyugalmas, de feszültebb időszakban is mindenképp ajánlott sporttal megnyugodni.
Végül ne feledjük Hippokratész intelmét: „Ha nem vagy hajlandó, hogy változtass életeden, nem lehet rajtad segíteni.”