• Mesélnének a gyermekkorukról?

— Mindkettőnknek boldog gyermekkora volt. Abban az időben sokkal szerényebben éltünk, mégsem panaszkodtunk soha. Én Csókán laktam — mondta Irén néni —, a nagybátyámék neveltek fel. Lajos bácsi hétéves koráig Terjánban lakott, majd beköltöztek Csókára. Az elmúlt idők eseményei mindkettőnkben szép emlékként élnek.

• Emlékeznek még az első találkozásra?

— Hát hogyne! — válaszolták szinte egyszerre. — Egy szilveszteri bálban találkoztunk. Abban az időben gardedám nélkül nem mehettünk szórakozni. A férjem felkért egy angolkeringőre. Mindketten nagyon szerettünk és tudtunk táncolni. Ebből az ismeretségből néhány hónap múlva házasság lett.

• A családalapítás gyermekáldással jár. Mesélnének róluk?

— Két lányunk van, három unokánk és két dédunokánk. Mindannyiukra nagyon büszkék vagyunk. Naponta meglátogatnak bennünket, nem is tudjuk elképzelni másként. Kerülnek-fordulnak, és már nálunk vannak. Segítenek mindenben, noha nagyon sok munkát egyedül is elvégzünk. Minden nagyobb ünnepet nálunk szervezünk meg. A karácsony különösen szép. Az ünnepi vacsora után körbeálljuk a feldíszített fát, közösen elénekelünk egy karácsonyi éneket, majd megajándékozzuk egymást.

• Hogyan telnek a napjaik?

— Nagyon gyorsan telnek a napok — válaszolta Lajos bácsi. — Fiatalabb korunkban fel sem tűnt, hogy repül az idő. Most, nyugdíjasan viszont annál inkább. A reggeli órákban együtt, egymást kisegítve elvégezzük a napi teendőket, takarítást, főzést, mosást, a délutáni órákat pedig olvasással, pihenéssel töltjük. Járatjuk a napilapokat, a hetilapokat.

Irén néni huncut mosollyal bevallja, hogy ő nagyon szereti a pletykarovatokat is olvasgatni.

— Természetesen filmeket is nézünk, ám a tévé nincs egész nap bekapcsolva, előre választjuk ki, hogy milyen műsort szeretnénk megtekinteni. A régi magyar filmek a kedvenceink, a mai, moderneket nem szeretjük.

• Évről évre csökken a házasságkötések száma. Mit gondolnak, mi ennek az oka?

— Türelmetlenek az emberek egymással — osztotta meg véleményét a ház asszonya. — Idegesebbek, tapintatlanok. Nálunk ez másként volt. Mindig odafigyeltünk egymásra. Fontos volt, hogy megbeszéljük a gondjainkat. Soha nem fekszünk le úgy, hogy haragszunk egymásra.

• A házasságukban kinek volt a leggyakrabban igaza?

— Én mindig hallgattam — vallotta be Irénke néni. — Ez nem azt jelentette, hogy nem osztottam meg a gondolataimat vagy a véleményemet a férjemmel, hanem azt, hogy kivártam a megfelelő pillanatot. Háziasszony voltam, a férjem pedig kereskedő. Amikor hazaért a munkából, előfordult, hogy idegesebb és feszültebb volt. Nem rohantam le a napi problémákkal. Igyekeztem kivárni az alkalmat, hogy nyugodt körülmények között megbeszéljük a gondokat.

• Mit üzennek a házasság előtt állóknak: mi a hosszú és boldog házasság titka?

— Kitartás, egyetértés és türelem. Ez a titka a hosszú és boldog házasságnak — válaszolta a Baji házaspár egyhangúan.

• Hogyan ünnepelték meg a házassági évfordulójukat?

— Vendéglőben, ünnepi ebéden vett részt az egész család — fejezte be Lajos bácsi gondolatait Irén néni, akinek minden szavában érezhető, hogy az összetartozás, a családi összejövetelek a legfontosabbak, a legszebbek az életében. Nem hiába vallotta, hogy a szülők tudják összetartani a családot.

Erőt, egészséget kívánva búcsúztam el a 65. házassági évfordulóját ünneplő házaspártól.