Az áldatlan gazdasági helyzet következményeként egyre több a munkanélküli. Az egykor szebb napokat megélt, még Jugoszlávia nagy részét is ellátó gyáróriások a kétes magánosítások miatt egymás után jelentenek csődöt, a munkások tömegei pedig az utcára kerülnek. Ma már biztos munkahely nincs, mindenki feje fölött Damoklész kardjaként ott lebeg az elbocsátás veszélye. A dolgozók mégis bíznak abban, hogy a létszámleépítés elkerüli őket, a munkát keresők pedig reménykednek, hogy egy szép napon nálunk is jobbra fordul minden, s elhelyezkedhetnek a vágyott szakmában. Ma már ott tart az emberek többsége, hogy mindegy neki, milyen munkát végez, és hogy ezért mekkora fizetést kap, a lényeg az, hogy dolgozzon.
Van-e még munkája? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
SEBESTYÉN Gáspár királyhalmi földműves:
- Persze, hogy van! Egy földművesnek mindig van munkája, esetleg csak a téli hónapokban pihenhet egy kicsit. Nem tudom, mit is mondhatnék? Egyrészt szerencsésnek érzem magam, hogy dolgozhatok, termelhetek, néha egy kis bevételhez is juthatok, másrészt nem tudom, hogy egyáltalán miért is dolgozom, hiszen nyereségről úgyszólván nem is beszélhetünk. A sok esőzés következtében több növénybetegség is felütötte a fejét, gyakrabban kellett permeteznünk, így a költségeink is megnövekedtek. Sokszor kedvem sincs kimenni a gyümölcsösbe, de végül mégis rászánom magam, hiszen bennünket, földműveseket a munka éltet. Becslésem szerint az idén jóval kevesebb alma lesz, mint tavaly, így talán egy kicsit magasabb áron értékesíthetjük. Habár az eladás is óriási probléma, hiszen a népnek se munkája, se pénze, az orosz viszonteladókat pedig annyira elkényeztettük, hogy mostanság csak válogatnak még a tavalyi termésben is.
KVANKA Attila szabadkai polgár:
- Örömmel mondhatom, hogy most már van munkám. Szeptember elsejétől egy étteremben fogok dolgozni pincérként. Már voltam munkamegbeszélésen, s ott azt mondták, hogy felvettek, de az étterem még nem nyílt meg a vendégek előtt, mivel még tartanak a felújítási munkálatok. Ez a szakma nem idegen tőlem, hiszen hat évet már lehúztam pincérként különféle helyeken. Az elmúlt egy évben minden igyekezetem ellenére nem tudtam munkát találni, így nagyon örülök, hogy újra dolgozhatok. A véletlenek szerencsés közrejátszásának köszönhetem, hogy meghallottam az álláshirdetést, s mondhatom, hogy jó időben voltam a jó helyen. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen rengeteg ember keres munkát, az egykor szebb napokat megélt szabadkai vállalatok sorra jutnak csődbe, tömegesek az elbocsátások, nekem pedig ebben a nehéz helyzetben megadatik a lehetőség, hogy dolgozhassak. Remélem, hogy minden jó és szép lesz, s bízom abban, hogy a munkahelynek köszönhetően jobban fogok élni, mint eddig.
PEJATOVIĆ HAJNAL Olivera szabadkai közgazdász:
- Kisebb, nagyobb megszakításokkal összesen hét évig voltam munkanélküli. Most is csak próbaidőre vettek fel. Korábban a magyarkanizsai önkormányzatban dolgoztam, majd a szülési szabadság után, amikor visszamentem dolgozni, nem akartak visszavenni, mondván, hogy technológiai munkaerő-felesleggé váltam. Egyébként összesen 10 évet dolgoztam az önkormányzatban mint közgazdász, és azt gondolom, hogy csak azért veszítettem el az állásomat, mert valaki másnak kellett. Természetesen nem hagytam annyiban a dolgot, és ügyvéden keresztül próbáltam az igazamért harcolni, de mindhiába: végül én húztam a rövidebbet.
VÖRÖS Rózsika királyhalmi tanítónő:
- Jelenleg nincs munkám. 2009-ben az elsők között diplomáztam a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon. Mivel az elsők között fejeztem be az egyetemet, így abban reménykedtem, hogy előbb kapok munkát. Sajnos, csalódnom kellett. Két hónapig a királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskolában helyettesítettem a betegszabadságon levő tanítónőt, de azóta nem volt lehetőségem munkához jutni. Az elmúlt héten tizennyolc környékbeli iskolába elküldtem a kérvényemet, s most a kedvező válaszra várok. Tanítói, tanári állást keresek, de könyvtárosként is szívesen dolgoznék. Azt vettem észre, hogy a munkahely-választási lehetőség párthoz kötődik, s akkor is könnyebb elhelyezkedni, ha a munkát kereső egyén ismerőse az iskola igazgatójának. Jelentkeztem már olyan iskolába is, ahol megmondták, hogy el van döntve, kit vesznek fel - természetesen valamelyik vezető beosztású egyén ismerősét, rokonát -, de kénytelenek voltak kiírni a pályázatot.
HAJNAL Eszter szabadkai munkanélküli:
- Se munkám, se nyugdíjam. Harminckét szolgálati évvel a hátam mögött itt állok egyetlen dinár jövedelem nélkül már hosszú évek óta. A Palics Vendéglátó-ipari Vállalatban dolgoztam 18 évig mint szakácsnő. Amikor a vállalat magánkézre került, az állapotok, a munkafeltételek olyannyira megromlottak, hogy magam hagytam ott az állásomat. Ez pontosan húsz évvel ezelőtt történt. Megtehettem, hiszen abban az időben még aránylag könnyen kaphattam munkát máshol. Így is történt. Egy magánvállalkozó éttermében dolgoztam újabb tizenhárom évig, de miután az éttermet a tulajdonosa eladta, nekünk, alkalmazottaknak mennünk kellett. Ki hova tudott. Én a munkanélküliek listájára kerültem, és mindössze egy éven át kaptam a minimális munkanélküli segélyt. Azóta se segély, se munka, de még csak nyugdíjba sem mehetek, mert nem vagyok még hatvanéves. Ha munkát keresek, azt a választ kapom, hogy koros vagyok már, ezért nem alkalmaznak, ha a nyugdíjam után érdeklődöm, azt mondják, fiatal vagyok még. Hát akkor mit tegyek? Eljárok magánházakhoz takarítani, vasalni, ebből pótolom a férjem kevéske nyugdíját. Ha nem fogadják el a nyugdíjaztatásról szóló új törvényt, akkor két év múlva, hatvanévesen akár nyugdíjba is mehetek. De nagyon nehéz kivárni azt az időt, mert már hosszú évek óta nélkülözünk. A férjem a Zorkából ment nyugdíjba néhány évvel ezelőtt, így volt egy időszak, amikor a munkanélküli segélyen kívül semmi más bevételünk nem volt. Most sem sokkal könnyebb, hiszen mindennek megy fel az ára, a bevételünkből pedig szinte csak a számlák kifizetésére telik.