home 2024. június 24., Iván napja
Online előfizetés
Válság vagy valóság
Tóth Péter
2018.02.19.
LXXIII. évf. 7. szám
Válság vagy valóság

Nem kapott túl nagy publicitást, hogy Janet Yellen, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednek a napokban leköszönt elnöke búcsúbeszédében azt mondta, nem biztos benne, hogy a tőzsdén nincsenek buborékok.

A legtöbb sajtóorgánum nem foglalkozott Yellen burkoltnak tekinthető utalásával. Akkor sem idézték, amikor nem sokkal ezután a vezető amerikai tőzsdeindexek kétéves negatív csúcsot döntöttek. A kriptopénzek piacán pedig horrorfilmbe illő események játszódtak le. Minden túlzás nélkül elmondható, hogy a világ pénzügyeit sokmillió hatás befolyásolja. Az imént említett három információ viszont már önmagában is elegendő lehet egy olyan következtetéshez, hogy az előttünk álló időszakban akár nagy meglepetésekre is készülhetünk.

A 2008. évi válság után a világ nagy jegybankjai amellett, hogy szinte szó szerint lenullázták az irányadó kamatszinteket, eszközvásárlási programijaiknak köszönhetően elképesztő mennyiségű friss pénzzel árasztották el a világgazdaságot. Jobb ötlet híján ezzel próbálták felpörgetni a növekedést, illetve elkerülni a defláció kialakulását. Az elmúlt hónapok legfontosabb makrogazdasági változása viszont az, hogy világszerte elkezdődött a kamatemelés. Azaz a jegybankárok is úgy vélik, most már véget kellene vetni az értelmetlen pénznyomtatásnak. A világ pedig kezd ráébredni a globális kamatemelési ciklusra, ami akár rövid időn belül is 10—30 százalékos részvénypiaci esést eredményezhet. Ennek előjelei már meg is mutatkoztak. 2017 második felében még elképesztő mennyiségű friss pénz áramlott a részvénypiacokra és különféle bizonytalan befektetésekbe, mint amilyen például a kriptovaluták vásárlása. 

A jegybankárok most megpróbálják leengedni a saját maguk fújta buborékokat, miközben egyre többen kezdik elhinni, hogy a pénzbőség „örökké” fennmarad. Talán nem meglepő, de a közgazdászok többsége is optimista. A gazdaságtörténészek viszont már aggódnak, mivel ők másképp közelítenek a válságokhoz, mint a „parlagi” közgazdászok. Utóbbiak időhorizontja néhány év, legfeljebb évtized, mert többnyire úgy vélik, ennél messzebbre nem érdemes visszamenni az időben. A gazdaságtörténészek viszont könnyen ugranak évtizedeket, sőt, akár évszázadokat is. Nekik köszönhető az olyan hosszú távú gazdasági folyamatok felfedése is, mint amilyenek a ciklikus ingadozások, vagyis a gazdasági ciklusok. A gazdaságtörténészek azonban „csak” szakosodott történészek, akik múltunknak egyetlen szegmensét vizsgálják, ám a közgazdaságtan civilizációs termék, melyet nem tudatosan hoztunk létre, ezért sosem fogjuk megérteni tökéletesen.

És így vagyunk a gazdasági válságokkal is, melyeket a kapitalizmus velejárójaként szoktak definiálni. Pedig a közhiedelemmel ellentétben ezek nem csak a kapitalizmus jellemzői, hiszen annak kialakulása előtt is az emberi történelem szerves részei voltak. A válság, bizonyos megközelítés alapján, egy konjunktúraciklus mélypontja. A konjunktúraciklus pedig a gazdaság kibocsátásának ingadozó alakulása, melynek során a lefelé menő ág végül létrehozza a felmenő ágat előidéző okokat, illetve fordítva. A hosszabb ciklusokat a rövidebbektől általában a mozgó átlagolás módszerével lehet elválasztani.

Jelentkezési területük alapján a ciklusok lehetnek üzletiek, pénzügyiek, agrárjellegűek és ipariak. Időtartamuk szerint csoportosítva őket létezik a Kitchin-ciklus (10—40 hónapos ingadozás), a klasszikus konjunktúraciklus (8—10 évenként az újratermelés egészében jelenik meg), a Kuznets-ciklus (18—20 évente) és a Kondratyjev-féle hosszú ciklus (40—60 évente). A ciklusokat ezenkívül az előidéző okok szerint is csoportosíthatjuk: túltermelésiek, gazdaságpolitikaiak, monetárisak, beruházásiak, tartós fogyasztási cikkek beszerzése által előidézettek és politikaiak.

A ciklusokra az óegyiptomiaknál, sőt, még a Bibliában is vannak utalások. A ciklikus mozgást az idézi elő, hogy a gazdasági tényezők alkalmazkodási képessége más és más, ebből adódóan pedig eltérő a reakciósebesség is. Amikor pedig beindul egy folyamat, akkor a különböző tényezők egymásra hatásának eredőjeként egy önmagát erősítő mechanizmussá válik. A fordulópontot pedig végül az hozza el, hogy minél távolabb kerül a gazdaság az egyensúlyi helyzettől, annál erősebb ellenerők kezdenek el működni. Ezek együttes hatása egyre inkább érezhetővé válik, és arra kényszeríti a gazdaságot, hogy újra egyensúlyi helyzetbe kerüljön, illetve végül majd azon is túllendüljön, ami ismét egy válsághelyzet kialakulásának a kezdete lesz.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..