Az (ál)demokrata cukrosbácsikról
A rendszerváltás, pontosabban a többpártrendszer visszaállítása után a régebbi és az alig tíz-egynéhány éve alakult szekták is, kihasználva az emberekben elemi erővel feltörő vallási igényt, a demokrácia jelszavába csomagoltan igyekeznek maguknak követőket toborozni. Miért sikerül nekik embereket megtéveszteni? Ahogyan Éva ősanyánk kíváncsi volt a tiltott gyümölcsre, ma is vannak, akik a cukrosbácsi hangján megszólaló kígyóra hallgatnak, amely továbbra is szítja a történelmi egyházakkal szembeni ellenérzést. Nem a hagyományos közösség (család, nemzet) erősítése a céljuk, hanem annak további rombolása, amelyet előszeretettel támogat a különcségeknek, a kétes eszmék gyakorlatának teret adó szélsőséges liberalizmus. Számukra minden nemzetben gondolkodó ember és nemzeti közösség akadály abban a törekvésükben, hogy kitermeljék a kényük-kedvük szerint irányítható, külsőleg ember formájú olcsó munkaerőt. Jegyzetemben arra figyelmeztettem, hogy a mézesmázos ígérgetések éppen a színtelen, szagtalan gázzal telt kamrák, az alattomosan gyilkoló mustgázkamrák bejáratát fedik, mert modern rabszolgaságot hoznak magukkal, lelki fasizmus veszélyét rejtik magukban, ami a személyiség feladásához vezethet. A szektáknak ugyanis - habár a kétezer éves kultúra, vallási közösség tanaiból és gyakorlatából alakítják ki a maguk érdekeinek megfelelően magyarázott világukat - a fő céljuk a kiindulásul vett vallási közösség támadása, nevezzék magukat akár kereszténynek, ál-kereszténynek vagy nem kereszténynek. Közös jellemvonásuk a történelmi egyházak kíméletlen bírálata, és a szekta megjelöléstől való irtózás. Ez alól nem kivétel a politikai célzattal alapított Hit Gyülekezete sem, habár némileg ugyan elüt a szektáktól, pontosabban a szektáknál is szektásabb, semmi köze se Jézushoz, se a Szentlélekhez, se Istenhez, se a hithez, hanem nagyon is evilági célok mozgatják. Vallási eszmék álarcában gazdasági és politikai hatalomra törekszik.
,,A budapesti Hit Gyülekezetébe ismert személyiségek is járnak rendszeresen, közöttük politikusok, művészek, sportolók, sőt újságírók is, akik arról írnak, amiről meggyőződtek' - közli észrevételét bajmoki olvasónk. A sor sajnos folytatható még, hiszen történészeik is vannak. Egy szektához tartozó közéleti személyiség azonban, aki a Magyar Szentkoronát ,,tökfedő'-nek titulálja, a Szent Jobbot, Szent Istvánunk jobbját ,,húscafat'-nak, Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát ,,megesett leányzó'-nak nevezi, miként szólhat a magyar nemzetről, miként taníthatja a magyar történelmet?
Ha a méltatlankodó bajmoki olvasó rosszindulatot vél kiolvasni soraimból, akkor mit hall ki az általa felsorolt politikus, újságíró vagy történész szavaiból, akik a nemzeti értékeket képviselő magyar köztársasági elnököt ,,beszari alak'-nak nevezik? Vagy a szabad szájú (ál)demokraták számára bármilyen aljasság megengedett?
,,Az ő kultúrája, vallása mit tett a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegekért?' - kérdezi olvasónk. A válaszom: ezeréves fennmaradást a nemzeti közösségnek, európai léptékű keresztény országot épített ki számukra, benne falvakat, kórházakat, időseket gondozó központokat, iskolákat, iskolahálózatot hozott létre és működtetett, amíg a nagy szocialista forradalom élharcosait kiszolgáló érdeksiserehad egy tollvonással jogtalanul el nem vette tőle az anyagiakat biztosító vagyonát; tette és a Caritason keresztül teszi ezt ma is nemzeti, vallási hovatartozás számonkérése nélkül. A magyar keresztény történelmi egyházaink mindegyike segíti a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket, gyermekeiket iskolai hittantanításba részesíti, napközis foglalkozásokon gondozza őket a sérült szellemi képességűekkel együtt. Ezzel szemben a mellékutcák homályában egyre gyakrabban megjelenő cukrosbácsik nem vonakodnak megkörnyékezni, megtéveszteni őket. Tévedni emberi dolog. De másokat megtéveszteni?