Lapunkban nemrégiben részletesen beszámoltunk a törvénytelenül privatizált szerbiai vállalatok munkásainak belgrádi tiltakozó sétájáról. Arról is beszámoltunk, hogy a tiltakozó munkások bejelentették: amennyiben a négy pontban összefoglalt követeléseikre nem kapnak záros határidőre kielégítő választ, országos szinten kezdik meg szervezett tiltakozásaikat mindaddig, míg a kormány fel nem deríti a törvénytelenül privatizált vállalatok magánkézre játszásának körülményeit.

A bejelentés szellemében Szabadkán a közelmúltba rangos gazdasági szakemberek részvételével a Szolidaritás nevű polgári tömörülés megbeszélést szervezett azzal a céllal, hogy meghatározza a város gazdasági élete felélesztésének a stratégiáját. A megbeszélésen meglepően nagyszámú közönség vett részt, bizonyítva: városunknak igenis van még kire számítani, csak az hiányzik, aki összefogná a tenni akaró szakemberek tudását, munkakedvét.

Olajos Nagy Miklós, a Szolidaritás elnöke bevezetőjében elmondta: a nyilvánosság tájékoztatása érdekében hangsúlyozni kell, hogy a Szolidaritás nemcsak a Sever átvert munkásainak az érdekeit képviseli, hiszen ma már ebben a polgári tömörülésbe több mint húsz szabadkai törvénytelenül magánosított vállalat munkásai is bekapcsolódtak, s ily módon egyre komolyabb, jelentősebb nyomásgyakorló erőt képviselnek. Mivel a város önkormányzata — sem a régi, sem az új — nem rendelkezik semmiféle olyan stratégiával, ami a város gazdasági életének fellendülését szorgalmazná, így a Szolidaritás — rangos szakemberek segítségével — egyelőre négy, majd több törvénytelenül magánosított vállalat újraélesztésének tervét dolgozta ki, és október 15-éig átadta az önkormányzat illetékeseinek. Mindaz ugyanis, amit város vezetősége előszeretettel hangsúlyoz, miszerint a kisbajmoki ipari központban a jövő év végéig négyezer szabadkai kap majd munkát, gyenge vigasz a több mint húszezer hivatalosan nyilvántartott szabadkai munkanélkülinek. A Mladost csipkegyárnak, a Nitrogénműveknek, a Severnek, az Agrokombinatnak már van terve arra, hogyan indulhatna be a termelés és hány munkást alkalmazhatna.

Dr. Radmilo Todosijević egyetemi tanár olyan dolgokra hívta fel a jelenlevők, de a nyilvánosság figyelmét is, amelyekről nem nagyon beszélnek az illetékesek. A neves közgazdász szerint a privatizáció alkotmányellenes. Eddig minden kormány az idegen tőke beáramlásától várta a gazdasági csodát, pedig köztudomású, hogy a külföldi beruházó elsősorban a saját hasznát tartja szem előtt, nem pedig a szerb gazdaság feltámasztását. Szerinte elsősorban arra van szükség, hogy elindítsuk a reprivatizációs folyamatot oly módon, ahogy a privatizációt csinálták. Azzal, hogy az önkormányzat kezességet vállal a reprivatizációs folyamat végrehajtásához szükséges pénz biztosításában valamelyik állami banknál. Városunkban fel kell állítania sorrendi listát és a reprivatizáció sikeres végrehajtásának érdekében mozgósítani kell a saját embereinket, erőinket és pénzünket. Nincs vesztegetni való idő, hiszen egyre több fiatal fejezi be itthon tanulmányait, de munkahely híján egyre többen mennek külföldre. Az önkormányzathoz intézett jegyzékben arra is rá kell mutatni, hogy a Sever a Bratstvo, a November 29. stb. beindításával nemcsak Szabadka, hanem Szerbia jó néhány más városában is beindulhatna a termelés, ahol ezek a szabadkai vállalatok már dolgoztak közösen. Hangoztatni kell, mennyi ostobaság, felelőtlen pénzköltés történt az önkormányzat részéről eddig. Például a palicsi víztisztító 14 millió eurójába került a városnak, a 7000 munkást foglalkoztató, világszerte ismert és elismert Sever villanymotorgyárat pedig mindössze 4 millió euróért adták el felszereléssel, termelési folyamatokkal, szakemberekkel együtt.

Kovačević Sarolta, a Mladost csipkegyár igazgatóbizottságának tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a tolvajmódra magánosított vállalatokat előre kitervelt módon tették először tönkre, majd játszották át magánkézre. Minderről a csipkegyárral kapcsolatban számtalan hivatalos szervet értesített, de senki se nyújtott hathatós segítséget a törvénytelenségek feltárásában. Pedig nem is kell külön kutatni, a városban jószerével mindenki tudja, ki és miben játszott szerepet, hogy vállalataink magánkézre kerüljenek.

Milan Svilar villamosmérnök, a Sever egykori igazgatója szerint a villanymotorgyárnak most is van termelési programja, amely bármely pillanatban beindítható lenne, ha a gyár ismét állami tulajdonba kerülne. Igaz, nem lenne mindjárt több ezer munkás számára munkalehetőség, de lassan, kitartó munkával a Sever ismét elfoglalhatná a világpiacon az őt megillető, de eljátszott helyet.
A számtalan, észérvvel alátámasztott felszólalás közül végezetül ide kívánkozik egy rendkívül találó: azt mondják, minden országnak megvan a saját maffiája, egyedül a szerb maffiának van saját országa.
De ezen az összejövetelen elindult valami ígéretes. Követjük a fejleményeket.