Apróka népitánc-együttes

Június 24-e Szent Iván napja, Keresztelő Szent János és a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás, a tűzugrás, a megtisztulás egyik jeles dátuma. Az adai Aranykapu Művelődési Egyesület hagyományosan ezen a napon tartja évadzáró műsorát, hogy felélessze és erősítse a megtisztulás élményét -- vallják az egyesület alapítói.
Az évzáró műsort minden évben a természetben, a szabad ég alatt, földhöz, tűzhöz, vízhez közel szokták megtartani, de az idén sajnos megnyíltak az ég csatornái, ezért a táncosok, énekesek, zenészek a színházterembe kényszerültek.
De a színpadra lépők a természettől távol is meg tudták teremteni azt a bensőséges, ősi hangulatot, amely a ma emberét az egykorvolt kalapos, csizmás, rokolyás, pártás világba repíti vissza.
Az évzárón az Aranykapu vendégeként bemutatót tartott az Aranyszarvas barantacsoport, majd az egyesület nemrégiben alakult Rokolya népdalkórusa moholi dalokkal mutatkozott be. Karikáztak, kergetőztek a zeneovisok, Kis Boglárka somogyi dalokat énekelt, Áradi fáradi címmel pedig somogyi gyermekjátékokat és táncokat mutattak be az Apróka néptáncegyüttes tagjai, akik a Kőketánc vetélkedőről ezüstéremmel tértek haza. A Gödölye népzenekar Kurunci Andor vezetésével dél-alföldi dalokat adott elő, majd csizma csattogott, pántlika libbent, szoknya röppent, amikor az Aranyvirág tánccsoport -- a Torontál zenekar kíséretében -- igazi magyar temperamentummal a közönség elé lépett. Lepár Emese somogyi dalokat énekelt, utána a Szólj, síp szólj! vetélkedőn dicséretben részesített Kisvirág népdalkórus összeállítása következett, majd Mészáros Júlia népmesét mondott, a Kopogtató népitánc-együttes pedig vidám hangulatú rábaközi táncokat mutatott be. A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén a Magyarszentbenedeki testvérek című összeállítással második helyezést elért táncosok (Zombori Péter és Csuvik Oszkár) is bemutatták kiválónak értékelt koreográfiájukat, végül pedig a Szólj, síp szólj! népzenei vetélkedőn bronzplakettel jutalmazott Pántlika leánykórus bácskai dalokkal szórakoztatta a közönséget.
Az évzárón az egyesület tagjai megragadták az alkalmat, hogy köszönetet mondjanak a támogatóiknak és oktatóiknak, hiszen csak az ő segítségükkel valósíthatják meg küldetésüket, mely nem más, mint az, hogy az ősi táncokat, dalokat, hagyományokat elsajátítva megőrizzék, és továbbadják az utókornak.
Elállt az eső, és természetesen a tűzugrás sem maradt el: a hagyományokat tisztelve mindenki átugorhatta a narancsszínű tüzet, melynek melegsége átjárja a kiégett lelkeket, és a szeretet melegségével tölti meg.