A napokban hagyja el a nyomdát dr. Csömöre Zoltán Nagykikinda és külterületének történeti helyrajza című munkája, mely A kései középkor és kora újkor időszaka alcímet viseli.
A szerzőnek ez a negyedik könyve, és hét másiknak a társszerzője. Legutóbb ez év májusában látott napvilágot az Aracs címet viselő kötete, melyet szerb nyelven publikált.
* A tömérdek munkája mellett hogyan jut ideje írásra és a történelmi kutatásra?
— A családom segítségével. Feleségem, valamint a két lányom, Viola és Kinga a tartópilléreim. 1996 óta dolgozom a tanügyben, a nagykikindai Szent Száva- és Fejős Klára-iskolában, továbbá a töröktopolyai Testvériség-Egység Általános Iskolában történelemtanárként. Magyar és szerb nyelven is tanítok. Édesapám, Csömöre Lajos, aki szintén pedagógus volt Töröktopolyán, inspirált a levéltári munkára, emellett régészeti kutatásokban is részt vettem. Harmincegy éve járom a terepet. Az első kutatómunkám a törökbecsei határhoz kötődik, és vannak olyan lelőhelyek, amelyekre én bukkantam rá. Ilyen például a töröktopolyai határban, a Bálint-dűlőn elhelyezkedő templomhely, mely a falutól két kilométerre keletre található. A Nagykikindai Múzeum 1987-ben vette hivatalosan is a lajstromába. Feltártam Begenye település helyét is Nagykikinda és Töröktopolya között, félúton. A műholdfelvételen tizennyolc házhely vehető ki. Rengeteg középkori anyagot találtam a helyszínen, például megmunkált köveket, cserépdarabokat. Ennek alapján a lelőhelyet XIII—XIV. századinak taksáltam.
* Mi inspirálta a legújabb könyvének megírására?
— Eddig nem született összefoglaló munka térségünk középkori településhálózatáról. Én harmincegy települést említek. Ezek közül kiemelkednek a becseiek, a csanádiak és a beregszóiak. Kökéndet (Nagykikindát) mint települést az 1412-ből, 1423-ból és 1462-ből származó okiratok említik. Horogszeg, Galád és Szentelt településekre a XV—XVI. század elején tesznek először utalást. Ebben a korban a castellum (várkastély) számított jelentős építménynek. Ismert volt a XV. század második felében a galádi és a tiszahegyesi castellum. Az utóbbit Kinizsi Pál birtokolta a Bocsár felé elterülő határrészben. Jómagam is rábukkantam itt emberi csontokra és egy átépített templom maradványaira. A horogszegi castellumról 1408-ból találunk említést, amikor is Zsigmond király a Szilágyiaknak adományozta a birtokot. Így feltételezhető, hogy 1410-ben Horogszegen született Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja. Bánát eme részén Szenteltnek, Basahidának és később, 1567-től Galádnak is volt vásártartási joga. Ezekben a kisebb mezővárosokban 5-600 lakos élt, a települések a mocsarak és a lápok gerincén emelkedtek ki.
* Mára melyik középkori települések maradtak fenn?
— Kökénd (Nagykikinda), Homokrév (Mokrin), Szejhán (Szaján), ahol a tihanyi apátság birtokösszeírása már 1211-ben említi a falu két határrészét: a Ludast és a Fekete-ért, továbbá Basahida (Basahid), Tószeg (Novi Kozarci), Kunszőlős (Nákófalva), Hegyesegyház (Tiszahegyes), Kishorogszeg (Kisorosz), Boldogasszonyfalva vagy Szentmáriapuszta (Töröktopolya), Vincaid és Bikács.
* A munkájában feltüntette, hogy ez a kötet a készülő trilógia első darabja. Milyen folytatásra számíthatunk?
— El kell mondanom, hogy munkámat a Tóth Isaszegi Irén Alapítvány támogatja. Ennek köszönhetően a második rész is megjelenik, mely a török hódoltság időszakát dolgozza fel vidékünkön 1552 és 1718 között. A harmadik rész a XVIII. századi újratelepítést taglalja majd, amikor is elkezdődött a szegedi kirajzás. Terveim között a 2016. évi doktori munkám megjelentetése is szerepel, a disszertáció a Temesköz középkori várai címet viseli.
