Csillogó szemű, okos gyerekekkel telt meg a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet terme, akik heteken, hónapokon át végzett kutatómunkájukat prezentálták. Felkészítő tanáraik és a VMMI munkatársai, valamint az értékelőmunkát felvállaló dr. Szőke Anna néprajzkutató figyelte a három-négy fős csoportok jól felépített mondanivalóját, gyönyörű, szívből szóló megfogalmazásait és egyedi témafeldolgozását, személyes kapcsolódását, vallomását a választott hétköznapi hősökhöz. A közönség hallhatott az adaiaktól dr. Hódi Éváról, aki egész munkásságát arra tette fel, hogy megmutassa, anyanyelvünk nemzeti kincsünk, örök értékünk, hiszen nyelvünk szűrőjén keresztül látjuk és láttatjuk a világot, valamint dr. Hódi Sándor pszichológusról, közíróról, társadalomkutatóról és a „vadvirágos” Varga Líviáról.

Szőke Anna (a szerző felvételei)

— Én nagyon-nagyon szeretek a Vadvirággal (Vadvirág Hagyományápoló Kör — a szerző megj.) táncolni, mert összetartó közösség, nagyon jó hangulatban telnek a próbák, mindig számíthatunk egymásra — hangzott el a prezentációban.

A tordaiak bemutatták Sári Enikőt, a 75 éves Petőfi Sándor Művelődési Egyesület művészeti vezetőjét, valamint Lázár Györgyöt, a Tordaiak Klubjának megálmodóját, egykori elnökét, aki huszonkét éven át szerkesztette a Tordai Újságot.

— Amikor hétköznapi hőseinket kellett kiválasztanunk, a következő kérdéseket tartottuk szem előtt: kik azok, akik tettek valamit közösségünk érdekében, mit tettek, mennyire értékeli közösségünk munkájukat — magyarázták lelkesen. — A kiválasztott személyek örömmel vállalták el a felkérést. A következő lépésben felírtuk a kérdéseket, összejöttünk, kiválogattuk a megfelelő kérdéseket, még hozzá is írtunk. Alapos munkát végeztünk, aprólékosan kikérdeztük a személyeket, hogy teljes életképet kapjunk. Kronológiai sorrendben haladtunk: először a gyermekkorról kérdeztünk, az iskolai évekről, családi állapotról, munkahelyekről, további tervekről. Az interjúrészeket felosztottuk egymás között, begépeltük, a tanárunk pedig kijavította a hibákat — így készült el a dolgozatunk.

Hétköznapi hőseinkről mesélnek a kutatócsoportok

A szajániak szívhez szóló bevezetőt mondtak falujukról: „Szaján a Vajdaság észak-bánsági körzetében található kistelepülés, Nagykikinda Községben. Igaz, hogy a lakosság száma évek óta csökken, csökkenő tendenciát mutat, mégis nagyon sok értékes ember élt, él ma is ebben a kicsi faluban.” A zentaiak meséltek Mezei Erzsébet képzőművészről, aki a kiszámíthatatlanságot magában hordozó, a ráérő idő élvezetét dicsérő japán rakukerámiát (is) műveli, Bodor Anikó népzenekutatóról, a kedves, de szigorú tanárról és Pecze Árpádról, aki gyűjtőszenvedélyétől vezetve létrehozta a Régi Mesterségek Házát.

A program zárásaként dr. Szőke Anna néprajzkutató, óvodapedagógus véleményezte a fiatalok pályamunkáit, és szakmai értékelést adott a diákcsoportok számára — melyek munkáját Tóth-Glemba Klára kisebbség- és néprajzkutató is segítette —, majd a díjkiosztás következett.

Kormányos Katona Gyöngyi, a VMMI igazgatója emlékeztetett arra, hogy az intézmény a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával immár ötödik alkalommal szervezte meg a Hétköznapi hőseink elnevezésű Kárpát-medencei projektumot.

— Az idei év annyiban minősült másnak, hogy a fiatalok az elkészített munkáikat bemutathatták egymásnak, egymás előtt prezentálhatták mindazt, amit feltártak a terepi gyűjtőmunka alkalmával. A kutatásnak az volt a célja, hogy egy-egy közösségben, egy kistelepülésen találjanak olyan személyeket, egyéneket, akik a saját hétköznapi vagy szakmai tevékenységükkel példaként szolgálhatnak. A terepi gyűjtőmunkát össze kellett foglalni írásban, majd pedig prezentáció formájában be kellett mutatniuk a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet székházában. Négy települést szólítottunk meg az idén ebben a projektumban, két bácskait, Adát és Zentát, valamint két észak-bánságit, Tordát és Szajánt. A kutatómunka további célja, hogy ráirányítsuk a fiatalok figyelmét a helytörténeti értékekre, a néprajz fontosságára, arra, hogy a Vajdasági Magyar Értéktárban nemcsak a szellemi-kulturális örökségünket lehet megtartani, hanem vannak olyan személyek, akik saját munkájukkal, szakmai elhivatottságukkal a saját egyéni érdeklődési körükkel állítanak példát. Nagyon elégedett vagyok a mai nappal, különösen azért, mert mindannyiunk számára tanulságul szolgált, hogy a fiatalok igenis érdeklődnek aziránt, hogy megismerjék a szűkebb közösségüket, azokat a személyeket, akik kiemelkedő munkát végeztek, és lehet, hogy nekik is a későbbiekben olyan érdeklődési körük lesz — akár a középiskolában, akár egyetemi éveik során —, hogy tudományos munkával tudnak foglalkozni, a már megszerzett tudást tudják kamatoztatni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy mindazokat az írásokat, amelyeket eddig már begyűjtöttünk az elmúlt évek során, szeretnénk könyv formájában megjelentetni, keressük a támogatási lehetőséget. A Vajdasági Magyar Értéktár honlapján (www.ertektar.rs) a Diák értékőrök címszó alatt hamarosan megtalálhatóak és olvashatóak lesznek mindazok a munkák, amelyeket eddig a gyerekek elkészítettek.

Kormányos Katona Gyöngyi

A program fő céljai Vajdaságban is a helyi cselekvésre való ösztönzés, egy-egy közösség közeli és távoli múltjának a feltérképezése, olyan egykoron élt, illetve ma is élő személyek és cselekedeteik azonosítása, bemutatása, akik/amelyek példaként felmutathatóak a kortársak számára. További cél a diákok és az őket segítő tanárok, helytörténészek bevonása az értékgyűjtő mozgalomba, ami által a Vajdasági Magyar Értéktár adatbázisa gazdagszik. Az idei évben szintén újdonságnak számított, hogy a részt vevő csapatok jutalomkirándulásban részesültek. Olyan kulturális programban vettek részt, amely során a Vajdasági Magyar Értéktárban is megtalálható értékeket látogatták meg. Jártak az óbecsei Than Emlékházban, a Zentai Csata Emlékkilátóban, a Régi Mesterségek Házában, valamint a zentai Réel Chocolate nevű kézművescsokoládé-gyártó cég műhelyében.

Csoportkép a résztvevőkkel (a VMMI felvételei)

Jutalomkirándulásuk egyik állomásán a diák értékőrök