„A kortárs magyar irodalom legangyalibb tüneményét veszítettük el Tolnai Ottó halálával. Soha nem hallottam tőle, hogy valakire rosszat mondott volna, frivolat, ironikusat, fanyart igen, de rosszat soha” — írta emlékező posztjában Csuhai István kritikus, az Élet és Irodalom szerkesztője, a Jelenkor egykori főszerkesztője, mi pedig verseivel emlékezünk az óriásra, aki megénekelte az azúrt, feltálalta a karfiolt, akinek kezében kinyílott a kisinyovi rózsa, és a flamingók térde összekoccant. 

Kosfej, Újvidék, Tolnai Ottó és Domonkos István. A kép a Forum kiadóház lapos tetején készült 1968-ban. (Fotó: Dormán László)

táviratok new yorkból domonkos istvánnak uppsalába

washingtonban egy őszhajú bácsika

azt mondta még sosem látott ilyen

ártatlan tiszta arcot mint az enyém

őrizzem meg

utazzak el new yorkból akárhová

new york nem amerika

a pokol

szemérmesen azt válaszoltam

de hát én mindig is dudás akartam lenni

(igaz akkor még nem tudtam ilyen egzakt pontossággal

hogy onnan ahová a dudásoknak alá kell szállniuk

a pokolból

nincs visszatérés)

nincs visszatérés stop

Pilinszky kiskanala

az abbáziában ült

kerestem válla fölött az óriásagavé cápauszony-

töviseit a rózsaszín gyöngyház-vaginát melyen

azt írták fekete tintával hogy OPATIJA

ma is elájulok ha meglátom

az abbáziában ült nagykabátban

s az oktogon ködébe révedve hosszan

kevergette kerek asztalkáján kiskanalával a feketét

úgy tűnt csak egy nagykabát van ott

kopott krombiból gyűrt hegység

melynek csúcsán a haj pöszmete akár a hó

csak egy nagykabát

meg egy kiskanál

fekete nagykabát trónol

stenclizett semmis jogarral

fél óra után át akartam szólni

üzenni a pincérrel

kezdje már el inni

kezdje már mert elhűl

teljesen el a feketéje

úgy éreztem ha abbahagyná a kevergetést

tán máris befagyna

s aztán már csak karistolgathatná az ebonitszerű jeget

a stenclizett kiskanállal amely felvérzi az ajkat

karistolgathatná akárha fekete tóban korcsolyázva

amikor elviharzott az asztalhoz osontam

pilinszky asztalához

a kávéhoz nem nyúltam jóllehet éjszaka érkeztem

pestre

és az abbázia nyitásáig az utcákat róttam

csak a kiskanalat csúsztattam zsebembe

pilinszky kiskanalát

sosem árvább kiskanalak

mint azok a stenclizett reálszoc alumíniumkanalak

(a konctáborban elszedett kanalak között

sok volt az alpacca az ezüst az arany)

elnyűtt reálszoc budoár volt akkortájt

az abbázia és az oktogonon

kerestem az óriásagavék cápauszony-töviseit

a rózsaszín gyöngyház-vaginát melyre azt írták

fekete tintával hogy OPATIJA

ma is elájulok ha meglátom

kerestem a cápák agavé-uszonyát

áll bresson

tovább állt ott egy pillanattal mint más

áll tarkovszkij ravatala előtt

és ahogy aztán a mellére helyezte

a virág (vagy tán fű-)szálat

akárha egy kanál esett volna nagy

csörrenéssel mint a halálraítélt megszökött-ben

a márványra

akárha egy kanál

mondanom sem kell fizetés közben ott az abbáziában

addig ügyetlenkedtem mígnem a kis stenclizett

reálszoc kanalat

pilinszky kanalát kőre nem ejtettem

már ezeket a vacak kiskanalakat is lopni kezdték

a jugoszlávok mondta mérgesen távozva a pincér.

háromsoros

egy nagykapu eladó kanizsán

az adrián egy világítótornyot kínálnak

tojást vettem a telepen savanyúkáposztát

Kis kerékpár gurul

kis kerékpár gurul

kormányán

fehér hálóból

fekete szödör potyog

valaki kiengedte

homokjáró gumijából a levegőt

csöngője

minden sarkon

csöng

valaki a hálóba dugta

a még meleg újságot

a nyers húst

kis kerékpár gurul

nem ül rajta senki

Először

Dubrovnikban vetítették először

jugoszláviában

az utolsó tangó párizsban című

bertolucci-filmet

másodszorra pedig itt nálunk

trpanjban meséli

mi mindig csak a másodikak voltunk

de hát dubrovnik után lenni másodiknak

az bizony nem semmi

az igazgatóm úgy mondta

dubrovnik (ragusa) után lenni másodiknak

rangot jelent

és mi büszkén hordtuk ezt a rangot

jugoszlávia-szerte minden mozis tudta

dubrovnik után

trpanjban vetítették először

az utolsó tangót

például meséli megrendülve

dubrovnikban valami svéd szexfilm

vetítése közben meghalt

egy cseh turista

mire nálunk trpanjban is meghalt

egy cseh turista

már vége volt a vetítésnek meséli

zárni akartam a termet

amikor egy cseh turistát vettem észre

az első sorban

gondoltam elaludt

túl közel merészkedett

kimerült

odamentem hozzá

vállára tettem a kezem

mire a cseh turista lezuhant

a padlóra

a szék támlája pedig

mint az moziban szokott lenni

teljes erővel felcsapódott