Huppert László, a hajdújárási Borkastély tulajdonosa a borturizmus fejlesztési lehetőségeiről
Augusztus elsején volt három éve, hogy üzemelni kezdett Hajdújárás alatt, a belgrádi autóúttól kőhajításnyira a Borkastély, egy vállalkozó szellemű házaspár: Huppert László és Fodor Erika társtulajdonában. Akácfákkal övezett békés, kellemes vidéki kúria az északi homokvidéken, szőlőültetvények ölelésében. - Mi még nagyon kicsik vagyunk - mondja Erika, a vendéglátó-ipari részleg vezetője, de nagyot akarunk. - S hogy így van, bizonyítja az egyre terebélyesedő, egyre népszerűbb birtok, ahova mindenki szívesen visszajár. Egy nem tipikus példa a nehéz időkben. Vajon mi a titkuk? Ebbe szerettünk volna bepillantani a termelési és értékesítési ,,felelős-sel, Huppert Lászlóval beszélgetve, akit mellesleg még sohasem láttunk zsörtölődni, hőbörögni, de még talán bosszankodni sem, pedig - bevallom - viszonylag gyakran meglátogatjuk egy-egy palack jóféle búfeledtetőért. Jó a természete, megnyerő a modora. Amihez még egy adag nagyvonalúság is társul: vendég még be nem tért hozzá, akit meg ne kínált vagy meg ne ajándékozott volna a maga termelte és gyártotta borral.
- A pincébe évente lemegy vagy 9000 ember - ülünk be a veranda hűvösébe -, ebből én vagy ezret megajándékozok egy-egy palackkal, de maguk is megvesznek vagy tízezret. És elviszik a híremet, a nevemet a szélrózsa minden irányába.
A héthektáros szőlőültetvény évente vagy 30 ezer palack bort ,,terem' neki, ezenfelül még valamennyit ömlesztett állapotban. Az összesen négy vagon szőlőlé egyharmadát helyben, a többit hoteloknak adja el. Nemcsak a környékről, hanem Belgrádból, Magyarországról, Szlovéniából, Ausztriából is érkeznek hozzájuk vendégek, főleg üzletemberek, a legtöbben hétvégén. Megvacsoráznak, megebédelnek, néhányan náluk is hálnak. A jelenlegi 8 mellett igény mutatkozott még 24 hotelszoba meg egy 60 fős tárgyalóterem megépítésére. Már javában folyik ezen a munka a szerbiai fejlesztési alaptól és egy banktól jó feltételekkel kapott kölcsönökből. Adnak, vesznek, tárgyalnak itt a nagyváros forgatagából menekülő emberek, azok, akiknek még a palicsi zaj is nagynak tűnik a madárcsicsergéssel, tücsökciripeléssel ékes udvarházi környezet mellett.
- Spontán versengés alakult ki a feleségem és énközöttem, és ez nagyon jól hat a családi vállalkozásra. Mindketten igyekszünk tőlünk telhetőleg a legjobban ellátni a dolgunkat. Az övé a vendéglátás, az enyém a borászat. Mindkét ágazat nagyon jövedelmező és ,,menő' manapság. A hátrányunk az, hogy kellene még legalább tíz borpincegazdaság ezen a vidéken. Ez engem is segítene, mert akkor a borturizmus fellendülhetne olyan profi módon, mint, mondjuk, Villányban, Egerben, Tokajban, Burgenlandban vagy a bécsi Grinzingben. Sajnos, egyedül vagyok. Az emberek félnek belevágni, nem érzik az idő szavát. Mert amikor egy utcában csak egy pizzéria van, az csak tengődik, ha viszont tíz, akkor már mind jobban él... Az emberek a tévé elszigetelt világában társakra vágynak, oda megy az ember, ahol tömeg van, egyfajta tömegpszichózis lesz úrrá rajta... A borászat öt-hat generációra van tervezve. Az első egy-két évben befektet az ember. A harmadikban vagy tönkremegy, vagy nem. Ha túléli, átesett a krízisen, s már sínen is a vállalkozás.
Házigazdánk előnye, hogy kiváló szakember, öt évig növényvédelmet tanult az egyetemen, fitopatológusként diplomázott, s nagy tapasztalatra tett szert a horgosi határátkelőn is ebben a munkakörben. Úgy gondolta aztán, hogy magánvállalkozóként jobban kamatoztathatja a tudását.
- Nagy kihívás volt ez számomra. Láttam, hogy az emberek újra elkezdtek szőlőt telepíteni ezen a valamikori híres bortermő vidéken, de rém nagy probléma, hogy magából a szőlőeladásból nem lehet megélni. Semmi haszon belőle. El kell jutni az üvegig, a borig. Borrá kell tenni a gyümölcsöt. Az idei év kiszelektálta a szakembereket. Kiderült, hogy ki a jó növényvédő, és ki nem. A sok esőben elszaporodtak a betegségek. Most nem többet, hanem pontosabban kellett védekezni, mint máskor. A sok eső a szőlőnek ugyan jót tett, a rossz szőlésznek viszont nem. Drasztikusan lehangoló az eredmény. Szeptemberben szerintem a tőkék java részén nem lesz levél. Nálam biztosan lesz...
* Bort kell tehát termelni, de nem mindegy, milyent. Hogyan készül a jó bor?
- Megmondom a pontos receptet: legfontosabb hozzá a kiváló minőségű szőlő. Gondoskodni kell arról, hogy egy hektáron ne teremjem több 8 tonnánál. Úgy tervezzük, hogy egy tőke egy (0,75 literes) üveg bort adjon. Vagyis úgy metsszük a szőlőt, hogy egy tőkén 2 kiló teremjen. (Természetesen magas művelésű ültetvényekre gondolok.) Sokat termő szőlőből lehetetlen minőségi bort készíteni. A szárazanyag-tartalma károsodik, nem lesz olyan aromás. Másodszor: magas szintű technológiára van szükség. A fahordókat el kell felejteni. Át kell térni a rozsdamentes acél ciszternákra, s az irányított fermentációra, amin azt értem, hogy hűtjük a mustot, mondjuk, 14-15 fokra, szelektált gombákat telepítünk bele, s előtte, másnap már lefejtjük az üledékről. A fermentáció kb. egy hónapig tart. Fontos, hogy lassú legyen, hogy az illóanyag ne kerüljön ki a szén-dioxiddal együtt a levegőbe... Ez csak az első fázis, utána következik a derítés, a kén-dioxidszint meghatározása, a tartósítás - amihez szükség van egy mini laboratóriumra.
Nem kis munka. S nem kis beruházás persze. Úgy látszik, mégis megérte. És Huppert Laci szereti ezt a nagy odafigyelést igénylő munkát. Vajon miért? A válasz egyszerű: mert szereti a bort.
- Aki bort iszik, az sokáig él - mondja. - Kismértékben fogyasztva a bor: gyógyszer. Megvédi az érrendszert. Lehet azonban méreg is: a mértéktelen ivástól májcirrózist kap az ember.
Hupperték 15-16 embernek adnak ma állandó munkát, és még vagy tíznek szezonban. Fejlődőképes családi vállalkozás. Ha az új hotelrészleg meglesz, azt remélik, egyre-másra érkeznek majd a buszok a kirándulókkal. És akkor a házigazda talán még derűsebben nézheti a világot.
* Boldog embernek látszol... Mi a titkod?
- Felnőtt emberek a boldogságot digitálisan mérik. Másodpercekben. Persze, az ember hangulatát irányítani is lehet.
* Hogyan?
- Okosan. Autoszuggesztióval leépíted a rossz hangulatod, a feszültséget, s próbálod a szebbik oldalát nézni az életnek. Ha valakit elragad a rosszindulat, a gyűlölet, az rosszat tesz vele saját magának testileg-lelkileg. A lazításhoz jól jön egy kis bor...
* Mikor érzed jól magad?
- Például most, hogy veled beszélgetek. Vagy a barátaimmal. Meg vadászni is szeretek. Jó volna egyszer eljutni Észak-Afrikába, egy szafarira, és - ,,segítve a természetes szelekciót az állatvilágban' - lőni egy kafferbivalyt. Ha időm lesz rá egyszer, el is megyek...