Rákos Emese

,,Nyelvében él a nemzet' - mondta Gróf Széchenyi István, de minden bizonnyal ideértette a hagyományait, a népszokásait - és nem utolsósorban: a népdalait is.
A népdalok a nép mindennapjairól, gondjairól, érzelemvilágáról szólnak - ízes tájszólással fűszerezve. Elengedhetetlen elemei voltak az udvarlásnak, az ünnepeknek, a népi összejöveteleknek. Szájról szájra terjedtek, tartalmuk, szövegük változott, de mondanivalójuk általában a magyarság együvé tartozását hirdette. Népdalt énekelni a mai korban igazi kuriózumnak számít. Kiváltképpen zenei kíséret nélkül, amikor kizárólag az előadó hangszíne, előadásmódja a produkció maga. Mostanra valahogy elfogytak a népdalénekesek, egyre kevesebben őrzik és ápolják a néphagyomány e szellemi kincsét.
A magyarkanizsai születésű Rákos Emese népdalénekléssel már egész kicsi kora óta foglalkozik. Az egész családja énekel, közösen művelik a népzenét. Számos népzenei táborban részt vett, és olyan szaktekintélyek oktatták, mint Bodor Anikó, Ivánovics Tünde és Polgár Lilla...
- Nagyon szeretek énekelni, főként népdalokat, mert ebbe születtem bele - mondja Emese. - A lelkemhez mindig is közel álltak a népdalok, és csakhamar a megszállottja lettem. Ezért, mikor meghallottam, hogy a szabadkai Zeneiskolában megnyílt a népdaléneklési szak, eldöntöttem, ott tanulok tovább.
Emese most végzős a zeneiskola népdaléneklési szakán, sok újat tanult, bővítette a már ismert népdalok listáját, mindenekelőtt pedig olyan elméleti tudásra tett szert, amelynek birtokában bátran vesz részt nívós versenyeken - és szerzi meg a legelőkelőbb helyezéseket.
- Az első megméretésem 2002-ben volt Újvidéken. A Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn 2008-ig minden évben részt vettem, és mindannyiszor arany-, ezüst- vagy bronzfokozatot értem el.
Középiskolás koromban már első osztályosként részt vettem a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén, és azóta is rendszeresen fellépek. Tanárnőmnek, Kanalas Zsófiának köszönhetően ezen a megmérettetésen is mindig kiváló eredményt érek el.
Emese nagyon szorgalmas diák. Bár alaptermészeténél fogva igen csendes, visszahúzódó, amikor színpadra áll és csodálatos hangja felcsendül, számára szinte megszűnik a külvilág. Olyankor csak ő van és a népdal, a szívének oly kedves hangzásvilág.
- 2009 januárjában a romániai Szatmárnémetiben vettem részt egy nemzetközi versenyen, és onnan arany fokozattal tértem haza. Még ugyanebben az évben ismét sort kerítettek erre a versenyre, akkor ezüstérmes lettem. Az idén február 14-én a magyarországi Ferencvárosban került sor annak a Kárpát-medencei szintű népdaléneklési versenynek az elődöntőjére, amelyen aranyérmes lettem. Február 21-én a Budapesten megtartott második elődöntőn is. Remélem, hogy a május 6-ai döntőn is jó eredménnyel szerepelek majd...
Emesének a népdaléneklés az élete.
- Az éneklés ellazít, megnyugtat, erősít, általa megmutathatom, mire vagyok képes. Minden tájegység dalait kedvelem, de természetesen a bácskai népdalokat tudom igazán átérezni, mert ebben a térségben nőttem fel, az itteni népi dallamok benne lüktetnek az ereimben. A fiatalokat arra biztatom, hogy foglalkozzanak a népdalénekléssel, a népzenével, mert nagyon sok érdekes dolgot lehet megtanulni nemcsak az előadásmódjukról, hanem a keletkezésükről, a különféle dialektusokról stb. Bármikor szomorú vagyok, csak meghallgatok egy népdalt vagy elénekelem egyiket-másikat, és felvidulok. Sokan azt mondják, hogy a népzene ódivatú, idejétmúlt, akárcsak a néptánc, de ez nem így van. Olykor sokkal jobban lehet szórakozni a népzenére, mondjuk táncházak alkalmával, mint bármelyik másik divatos szórakozóhelyen. Ha van egy jó zenekar, amely hajnalig húzza a talpalávalót, akkor csak ropni kell a táncot, élvezni, mulatni! Ez többet ér mindennél!
Emese a legutóbbi versenyen is bácskai népdalcsokorral lépett fel. A Tiszán innen, Dunán túl című válogatással lépett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia népzenei szakosztályának tanárai és a közönség elé. A bácskai népviseletbe öltözött lány olyan hatással volt a pontozókra és a hallgatóságra, hogy nem volt vitás: övé az arany fokozat.
- Ahhoz, hogy jól szerepeljünk a versenyen, az előadott dalokat a magunkénak kell éreznünk, eggyé kell válnunk velük, hogy át tudjuk adni az üzenetüket. Nagyon fontos továbbá, hogy ezek a dalok autentikusak legyenek, vagyis a szóban forgó tájegységre jellemző tájszólással énekeljük őket. Ezt nagyon nehéz megtanulni, de ha valakinek olyan jó tanára van, mint nekem, annak menni fog.
Emese tanárnője, Kanalas Zsófia évek óta tanít a szabadkai zeneiskola népdaléneklési szakán. Számos kiváló tehetség került ki a keze alól, mint például Csizmadia Anna, aki azóta már a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia népzenei szakosztályának a hallgatója. Emese is ott szeretne továbbtanulni, az a vágya, hogy zenetanárnő legyen.
- Nagyon nehéz bejutni a budapesti akadémiára, hiszen minden évben csupán néhány hallgatót vesznek fel, noha nagyon sok tehetséges fiatal próbál bejutni oda. Én keményen készülök a felvételire, és szívből remélem, hogy sikerül a legjobbak közé felzárkóznom.
Emese elmondta, hogy Újvidéken a szerb ajkú fiatalok a középiskola után továbbtanulhatnak a népzenei szakon, a Vajdaságban élő magyar fiataloknak azonban erre nincs lehetőségük. Ezért maradnak a magyarországi főiskolák és egyetemek...
- Az idei magyarországi versenyre Magyarkanizsa község jóvoltából jutottam el, mivelhogy állta az utazás költségeit. Ferencváros és Magyarkanizsa ugyanis testvérvárosok, én pedig magyarkanizsai vagyok, ezért csakis rájuk számíthattam. Sajnos, a szabadkai zeneiskola a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén kívül más versenyeket nem részesít pénzbeli támogatásban. Ezt általában a szülők vállalják, ha azt szeretnék, hogy gyermekük eljusson egy-egy rangos versenyre.
Emese tagja a zeneiskola Dalkötő leánykórusának, amelyet tanárnője, Kanalas Zsófia vezet, és amellyel már több alaklommal is igen szép sikereket értek el.
Szorgalmas, rajong a népdalokért, tehetséges és fényes jövő áll előtte. A budapesti népdaléneklési verseny döntőjére való felkészülése ellenére fáradhatatlanul tanul az egyetemi felvételire is, közben számos versenyen is részt vesz. Kitartása és a népdal meg a hagyományaink iránti szeretete példamutató lehet ifjú nemzedéke számára. A néphagyományainkból ugyanis nagyon sokat megtudhatunk a nemzetünkről, a történelmünkről, tudástárunkat gyarapítani pedig erény, nemes lélekre vall...