Bács-Kiskun megyéből indulva — egy kis kerülővel, Pest érintésével -– Veszprém és Fejér megye sűrű forgalmán átverekedve érkezünk úti célunkhoz, a Vas megyei Nagysimonyiba, Celldömölk alig 2000 lakosnyi kis településére, a polgárháború által tőlünk messze sodort barátainkhoz, hogy végre mi is láthassuk „Lucifer hegyé”-t. Már maga az a tény is megérte a fáradozást, hogy a nyárban felperzselődött Alföldet elhagytuk, de azért az út közbeni „mazsolák” is felpezsdítenek bennünket: egy romantikus randevú a Velencei-tó mellett, a Fekete István emlékét idéző Tüskevár település „felfedezése”, a látómezőnkbe fokozatosan betüremkedő Somló hegység csúcsának keresztje, és természetesen a naplemente bíborszín árnyalataiba burkolódzó kemenesaljai dombok mesés szépsége...
Másnap — berzsenyiesen mondva: buzgó kíváncsiságunktól eltelve — bátran vágunk neki a Ság hegy tanösvényeinek. Fantáziámat semmiképp sem hagyja nyugodni a gondolat, miképp lehetett errefelé vulkánkitörés, mely ötmillió év távlatából ezt a szemkápráztató látványt nyújtja most nekünk. Amiről a legenda ekképp regél: „Ság hegyet biz az alsósági ördögök építették. Egyszer Lucifer, az ördögök fejedelme tüzes lovával végigvágtatott a Kemenesen, az erdős, sík, gyönyörű vidéken. Igen megtetszett neki a táj. Szeretett volna gyönyörködni benne, hogy ültő helyében láthassa az egész vidéket. Megparancsolta hét ördögének, hogy hordjanak össze sok követ, építsenek hegyet. Az ördögök széjjelrebbentek. Hét nap, hét éjjel megállás nélkül hordták a követ. A hetedik nap éjjel Lucifer már belátta az egész vidéket. Belefújt a sípjába és lekiáltott az ördögöknek, hogy hagyják abba a kőhordást. Erre az ördögök, ahol érte őket a parancs, kiöntötték kötényükből a követ, és felszaladtak Luciferhez a hegyre. Így keletkezett a Ság hegy és a Kemenesalján lévő hét kisebb halom.”
A tudomány viszont — bármennyire is illúzióromboló -– így magyarázza a ma látható valóságot: „A kettős csonka kúp egy ’alig néhány százezer évig’ működő tűzhányónak a maradványa. A hegy mozgalmas geológiai története mintegy 4 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a föld kéregmozgásai létrehozták a balatoni vulkánsort és annak legnyugatibb tagját, a Ság hegyet. A lávafolyamból eredő, csaknem 100 m vastag bazalttakaró megvédte a könnyebben málló rétegeket a lepusztulástól, így maradt meg a 291 méter magas kúp, tanúhegyként.”
A hegy természetes erődként nyújtott védelmet és otthont a neolit-, a bronz- és a vaskor népeinek. Már az i. e. III. évezredtől volt rajta emberi település. A rómaiak szőlőt termesztettek a lankáin. A középkorban Ságsomlónak nevezték, és a helyi monda szerint egy félig elkészült vár maradványait rejtette. II. (Vak) Béla király ugyanis várat szeretett volna itt építtetni, de tanácsadói le akarták beszélni róla. Miután a király óhajából nem engedett, miniszterei addig vezették körbe-körbe a hegyoldalban, amíg el nem fáradt, és le nem tett a tervéről.
A középkori bortermelő vidék — a „vesemosó” hatású nedűt még Bismarc kancellár is kedvelte — a 19. században kap igazi hírnevet, a Sagvenier címkézésű ital Bécsen át Európa más vidékeire is eljut. Sajnos a nagy múltú, eredetükben egész a 16. századra visszanyúló pincéket lerombolják a kőfejtők, akik fél évszázad alatt, 1910-től 1957-ig mintegy 1,7 millió vagon tufát és bazaltot termelnek ki „luciferi” módszerességgel — majdnem eltüntetve a föld felszínéről Celldömölk legidősebb lakóját, az ötmillió éves Ság hegyet.