A rómaiak által megnyitott lajtamészkő-bánya - Fényképezte: Molnár József

Járja be velünk a Világörökségként jegyzett Fertő-Hanság tájait!
Reggel korán kelünk, s noha minden porcikánk sajog az előző napi kimerítő sétától, mi újabb ismeretekre vágyunk. Igaz, nem tudjuk még, mi vár ránk a Fertő-zug nyugati oldalán, de soproni barátainknak megígérjük, ezúttal hazaérkezünk vacsorára. Mindenesetre ne aggódjanak értünk, most szervezett kenutúrára megyünk, nem fogunk elkalandozni.
A szőlőskerteken átsikló aszfaltúton haladva érkezünk meg a csárdakapui találkozóhelyre, ahol rövid idő alatt egy maroknyi ,,EU-s' csapat verődik össze: egy profi belga természetfotós, egy öttagú amerikai család, néhány svájci és hazai turista, valamint mi a Délvidékről. Meglepetésünkre a mi rendszámtáblánk kelti a legnagyobb feltűnést, csendben találgatják, honnan is érkezhettünk. A Vajdaságból, Szabadkáról, mondjuk, mire csak hogy kalapot nem emelnek előttünk. ,,Akkor bizonyára visszajáró vendégek' -- szögezi le gyorsan beszélgetőtársunk, s még nagyobb ámulatba esik, amikor eláruljuk neki, hogy ez az első nekifutásunk. Felnevet. Hogy miért, ezt csak pár perccel később tudom meg, mikor megérkezik csoportvezetőnk, Kugler Péter kutató biológus, a nemzeti park idegenforgalmi referense és tízperces, rögtönzött kenuvezetési tanfolyam után beszállást indítványoz a vízi járművekbe. Megrettenek: Hogy én evezzek?! Hát ezen valóban csak nevetni lehet. Vagy sírni. Megvárom bölcsen, míg mindenki nagy izgalommal elfoglalja a helyét, s utolsóként a ,,vezérürü' mellé huppanok le. Ezt megúsztam...
A mintegy kétórás Vízi Rence Tanösvény csodálatos kikapcsolódást nyújt. A levegő és víz birodalmának méltóságteljes találkozásában a csendet csak egy-egy madár hangjelzése töri meg. Vezetőnk, aki jártas ebben, minden cserregésről, csivitelésről, hurrogásról, hápogásról, süvítésről, pittyegésről... tudja, mikor melyiktől jön a méltatlankodás, hogy megzavarjuk a reggeli idillt. Gulipánokat, cankókat, kanalas gémeket, nagykócsagokat, barna réti héjákat, jégmadarakat, barkós cinegéket, sárgalábú sirályokat, cigány- és csörgőrécéket, nyári ludakat látunk mellettünk, felettünk, előttünk... A vízben vadpontyok, campók, angolnák, süllők és siklók siklanak, a tocsogók szélén békák napoznak... A régmúltban itt halászbandériumok vetették ki kopoltyús hálóikat, s a gazdag halzsákmányt szalmába bugyolált jégkockák között fagyasztva, szekereken vitték a városokba eladni. Aztán, hogy Trianon kettészakította a Fertőt, s a tavon vízi határőrvidéket állítottak fel, felhagytak az ősi mesterséggel a környező falvak lakói. Mi is megszemlélhetjük a még fennálló katonai barakkokat, ahonnan éberen lesték az egykori NDK-ból Ausztriába menekülőket. Rendszerint el is fogták őket. A beláthatatlan nádasban eltévedett bujdosókat pedig később holtan megtalálták...
A kenukból kiszállva vidáman csevegünk még néhány percig élményeinkről (s közben tapogatjuk elgémberedett derekunkat, hátsónkat), aztán elbúcsúzunk egymástól, mint régi ismerősök. Ki keletnek, ki nyugatnak megy tovább meglesni a természet csodáit. Mi Fertőrákos felé vesszük az irányt, úti célunk a páratlan szépségű Püspöki-kőfejtő. Vagyis hegymászás következik!
Fertőrákos olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Minden ház az idelátogató turisták kíváncsiságát óhajtja kielégíteni és kényelmét szolgálni. Lugasokkal befuttatott éttermek, muskátlis ablakú sör- és borkertek várják a pihenni vágyókat, a helyi kézművesek bazárjai pedig rengeteg emléktárgyat, csecsebecsét kínálnak -- természetesen ,,nyugati”-as áron.
A település északi kijáratánál találjuk meg a Püspöki-kőfejtő néven emlegetett egykori mészkőbányát, amely egyedülálló geológiai, őslénytani, botanikai és kultúrtörténeti értékek őrzője. A rómaiak idejében megnyitott kőbányát egészen 1948-ig használták. Az itt kitermelt és kiválóan faragható, az időjárás viszontagságainak ellenálló ún. lajtamészkőből számtalan nevezetes épületet emeltek fel -- Bécsben is! -- a századok folyamán. A mészkő eredete mintegy 12 millió évre nyúlik vissza, amikor a területet még a Pannon beltenger borította. A tengeri élővilág gazdagságáról tanúskodnak az elpusztult fajok (algák, kagylók, tengeri sünök, halak, cápafogak) mészvázai és lenyomatai, melyek jól megfigyelhetők a fejtés falfelületein vagy a kőzetdarabokban. Az évmilliók során kemény kőzetté alakult mészkő felszínén a pannon lejtősztyeppekre jellemző növényfajok élnek. A botanikai ritkaságnak számító kövi bengéről elnevezett tanösvényen járjuk be a mészkőbánya rejtekeit, többek között a barlangot, ahol nagy-nagy meglepetésemre egy különleges színházzal találkozunk. Aztán a műsorajánlóról kiderül, hogy a mészkő-színpad már évtizedek óta sok-sok kulturális esemény (koncertek, színházi és operaelőadások) helyszíne a nyári időszakban.
Kifelé jövet még egy pillantást vetek a dombon álló egyedi emlékműre: a szögesdrót egy ,,csavarját-tüskéjét' ügyesen kinagyító fémkeresztre, amely a vasfüggönyt jelképezi. A Gabriella von Habsburg által készített emlékhelyet 1989. augusztus 19-én avatták fel a Páneurópai Pikniken lezajlott határáttörés emlékére.