Négy év után ismét egy nappal hosszabb a február. Hogy miért is pontosan? Erre kevesen tudják csak a választ.
Azt az időt, ami alatt Földünk egyszer megfordul a tengelye körül, illetve a Nap két egymást követő delelése között eltelt időt őseink napnak nevezték. Ezt az időtartamot ma is a nap elnevezéssel illetjük, amelynek hossza nem állandó az év folyamán. Az időmérés történetében minden probléma okozója az, hogy az év a napnak nem egész számú többszöröse, így ha 365 napos évekkel számolunk, akkor évente negyed napot elveszítünk. 1582-ben XIII. Gergely pápa naptárreformot hajtott végre, s bevezette az általunk ma is használt naptárt, amit róla Gergely-naptárnak nevezünk. Elrendelték, hogy minden 4-gyel osztható év szökőév legyen, de a 100-as évek közül csak minden 400-zal osztható lehet szökőév. Módosításukkal elérték, hogy a maradék eltérések csak 3000 év alatt növelik egy nappal az év hosszát.
Melyik nap a szökőnap?
A köztudatban - és sok naptárban is - rosszul értelmezik a szökőnapot, és február 29-ét hiszik annak. A szökőnap valójában 24-én van, persze csak a szökőhónapban, ami a szökőév februárja. Február 24-e az a nap, amelyet a liturgikus naptárak szerint is szökőévben ,,kétszer kell mondani - azaz írni. A régi, a II. vatikáni zsinat előtti liturgikus naptárban Mátyás napját február 25-ére tették. Igaz ugyan, hogy a mai liturgikus naptárban már nincs ilyen, négyévenként megismétlődő eseti áttétel, a szökőnap tekintetében nincs változás, az továbbra is február 24-e, de már a Mátyás-nappal együtt, ezért az egyszerűbb egyházi naptárakban nem is jelzik. Így kerülhet be még az egyházi kiadású kalendáriumokba is szökőnapként a február 29-e. A február mint szökőhónap jellege ugyanis nem egy toldalék nap egyszerű hozzáadását jelenti, nem így hosszabbodik meg a hónap, hanem a 24. nap megduplázásával, amivel a hónap következő napjai eggyel előre lépnek a hét napjainak sorában.
Kinek van négyévenként születésnapja?
Akik a naptár gyökereit nem ismerik, azonnal rávágják erre: annak, aki február 29-én született. Bizonyára maguk is hallották ezt a találós kérdést gyerekkorukban: hogy lehet, hogy valaki negyven éve született, de csak tízszer volt születésnapja? De nem így áll a helyzet. A Julius Caesar által bevezetett szökőnap ugyanis nem február 29-én, hanem 24-én volt, pontosabban 23-a és 24-e között, de átvette a 24-es sorszámot, s az ezt követő februári napok eggyel eltolódtak. Február 23-a után lehetett ugyanis a Caesar előtti, naptártörténeti szempontból zűrzavaros időkben szökőhónapot beiktatni. Ezért mind a mai napig 24-ét jelölik a naptáraink szökőnapként.
Azok tehát, akik valamelyik szökőévben, február 29-én, Elemér napján születtek, teljes nyugalommal ünnepelhetik a születésnapjukat a közönséges években február 28-án, Elemér napján. A névnapok is követik ugyanis az eltolódást! Rossz hírünk van viszont azok számára, akik szökőévben, február 24-én látták meg a napvilágot: nekik sajnos csakugyan négyévenként terem babér. Ehhez a naphoz névnap sem kötődik, a naptár csak szökőnapként jelöli.
Ebből már következik, hogy az eltolódás a február végén születettek közül mindenkit érint. Akik ugyanis egy közönséges évben február 24. és 28. között születtek, azoknak a születésnapja minden negyedik évben egy napot csúszik, azaz pl. egy 1970. február 25-én született ember harmincadik születésnapja 2000. február 26-ára esik. Hasonlóképpen viszont a szökőévben február 25. és 29. között születettek születésnapja a közönséges években egy napot visszafelé tolódik. Aki nem hiszi, nézze meg a névnapokat!
A nyári olimpiai játékok
Talán még nem igazán figyeltünk fel rá, de az olimpiai játékok négyévente történő megrendezése is a szökőévek ciklusához igazodik. 2008 szökőév, így az idén is lesz nyári olimpia. Az olimpiász, vagyis a két olimpia közötti négyéves időszak első éve i. e. 776-ban volt, és azóta minden negyedik évben, vagyis szökőévekben rendezik meg az olimpiai játékokat. Az idén augusztus 8-a és 24-e között Pekingben találkozik öt földrész ifjúsága, hogy a nagyvilág legszebb, legnemesebb és legrangosabb rendezvényén, versenyén a béke, a barátság és a sportszerűség szellemében versenyre keljen egymással, az idővel és a távolsággal. Ez lesz sorrendben a 29. újkori nyári olimpia.
Akik négyévente ünneplik a születésnapjukat
Meglepően sokan élnek körülöttünk, velünk azok, akik február 29-én születtek. åk azok, akik csak négyévente ünneplik a születésnapjukat. Rájuk, akik február 29-én látták meg a napvilágot, azt mondjuk, hogy a szökőnapon születtek. Ez az állítás azonban -- a fentebb leírtak alapján - csak részben igaz. Február 29-e ugyanis csak szökőévben van, így az ezen a napon születettek szökőévben születtek ugyan, de nem szökőnapon.
Nem jut idő az ünneplésre
TAKÁCS Valéria ludasi háztartásbeli szintén szökőévben született. Hölgyektől nem illik megkérdezni, hogy hány éves, tehát mi is tartottuk magunkat ehhez az illemhez.
- Soha semmilyen kellemetlenségem nem adódott abból, hogy február 29-én születtem. Amíg fiatal voltam, a barátokkal minden évben megünnepeltük a születésnapomat, mindig a legközelebbi hétvégén, de az is előfordult, hogy március 8-án, nőnapkor buliztunk egy nagyot. Mostanra ez megváltozott. A gyerekek mellett már nem jut idő arra, hogy az én születésnapomat is megtartsuk, inkább a gyerekekét ünnepeljük - mondja Valéria.
Takácséknak két gyermekük van: Roland és Szebasztián. A fiatalabb gyermek 15 éves, és február 24-én született, így gyakran előfordult, hogy anyuka és fia egyszerre tartotta a születésnapját. Az idősebb, a Szegedi Tudományegyetem mérnöki karán tanul. A család a mezőgazdaságból él, és a tavalyi aszály náluk is sok kárt okozott a termésben, mindössze egyharmadát takarították be az előző évek átlagának. Tavaly annyira kevés termett, hogy az idén a takarmányt külön kellett beszerezni a jószágnak. Valéria férje, Tibor a 8 hektáros földet műveli.
Minden évben megünnepli a születésnapját
ZSIGMOND Erzsébet már 5 éve foglalkozik Palicson vendégturizmussal.
- Minden évben, többnyire március elsején ünnepeljük meg a születésnapomat. Azt gondolom, nincs abban semmi különös, hogy ha valaki szökőévben születik, nem tartom magam szerencsésebbnek vagy éppen pechesebbnek másoknál. Ugyanúgy én is, mint mások, néha fiatalabbnak érzem magam, néha meg a koromnak megfelelően. Most már kissé nehezebben fogadnom el az éveimet - fogalmaz Zsigmond Erzsébet, majd hozzáteszi, hogy a két unokája és a vendégház mellett kevés szabad ideje van.
- Amikor öt évvel ezelőtt megnyitottuk a vendégházat, úgy gondoltam, hogy ezzel egy biztos talajt tudok teremteni a családomnak. Ilyenkor télen nincs sok munka, de remélem, május 1-től, amikor beindul a idény, érkeznek majd a vendégek. Bízom benne, hogy az elkövetkező néhány évben sor kerül Palics kiépítésére, a tó rendbehozatalára, tulajdonképpen minden vendéglátós erre vár. Sok szabadkai Mórahalomra jár hétvégenként és hétközben is kikapcsolódni. Ha egy kicsit rendbe hoznák Palicsot, rengeteg vendéget lehetne itthon tartani.
A legszebb ajándék: a tisztelet
PÁLFI Ferenc Gunarason született, s habár már 1956-ban meglátta a napvilágot, mégis csak a tizenharmadik születésnapját ünnepli az idén.
- Én soha nem kerítettem nagy felhajtást a születésnapom megünneplésének. Tizennyolc éve, hogy elváltam a feleségemtől. Azóta élek egyedül, művelem a szőlőmet. Két lányom és két kis unokám van. Gyermekkoromban a szüleim minden évben megünnepelték a születésnapomat annak ellenére, hogy csak négyévente, tehát minden szökőévben került rá sor igazából. Amióta felnőtt vagyok, tartom magam a négyévenkénti ünnepléshez. Ilyenkor összehívom a rokonokat, a barátokat, és egy ebéd vagy vacsora keretében - amit mindig magam készítek el - megemlékezek róla. Születésnapi ajándékként semmi egyebet nem kérek, csak tiszteletet azok részéről, akik fontosak nekem.
Észre sem veszik...
MÁRTON Ilonka a tizenkettedik születésnapját ünnepli ebben az évben. Abból, hogy szökőévben született, február 29-én, mint mondja, soha semmi hátránya sem volt - igaz, előnye sem.
- Nagyon szerényen, tíz-tizenkét meghívott vendég és a családtagok társaságában ünneplem a születésnapomat. Nem csinálok nagy felhajtást belőle, hiszen ez is olyan születésnap, mint másoké, habár egy kicsit ritkábban kerül rá sor. A szabadkai Zeneiskolában dolgozom és ennyi év után még csak most tudtam meg, hogy az egyik ott dolgozó kollégám is február 29-én született. Nem nagyon beszélgetnek ilyesmiről az emberek, mindenki fut a munka meg a pénz után. Pedig érdekes dolog ez, és ahogy hallom, sokan csak négyévente ünnepelik meg a születésnapjukat, és nem minden évben. A személyes okmányaimban ugyan szerepel a születésem dátuma, de ez szinte mindig észrevétlen marad az ügyintézők részéről. Inkább arra kapják fel a fejüket, hogy megtartottam a leánykori vezetéknevemet, sőt a férjem is átvette azt. Ez, úgy tűnik, sokkal érdekesebb, mint hogy valakinek csak négyévente van születésnapja.
Minden születésnapjára emlékszik
CSERVENÁK József, a szabadkai Építészeti Szakközépiskola tanára minden születésnapjára kristálytisztán emlékszik.
- Hát hogyne emlékeznék, amikor eddig csak 12 volt belőlük. Húsz év múlva leszek nagykorú, és akkor egy igazán fergeteges bulit csapok. Egyébként is minden négy évben a rokonokkal, ismerősökkel ünneplek. Emlékszem, gyermekkoromban az volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy a bátyám minden évben kapott születésnapi ajándékot, én viszont csak négyévente. A szüleim mindig értékes ajándékkal leptek meg, minden bizonnyal így igyekeztek kárpótolni, amiért csak négyévente kerülhetett rá sor. Az idén is nagy bulit tervezek, a legszebb ajándék pedig az lesz számomra, ha mindenki, aki velem együtt szokott ünnepelni, jó egészségnek örvend.