Már nyitottam is az ablakot. Először a cserépkályha fölé röppent. Szeretem a zománcos cserép melegét, mondta, és szeretem a falu mély csöndjét is. A kis Jézus is szereti, hallottam, de ezt már szinte dúdolta. És az asztal fölé röppent. Zizegett a szétszórt szalma, a várakozó báránykák bégettek, az angyalka pedig a pásztorok subáját igazgatta, majd simított egyet a szakajtóba készített kukorica-, rozs- és búzaszemeken. Hát ilyen volt a betlehem.

Az angyalka megpillantotta a porcelántálat. Teli volt mézes puszedlivel. Nagyinkó cukormázzal csurgatta meg mindegyiket. Az angyalka kóstolgatta. Morzsás lett tőle az arca.

Közben harangozni kezdtek az éjféli misére. Anyám és apám előkészítették a szánkót. Az angyallal mi lesz, kérdeztem tőlük. Nem maradhat az üres házban. A szüleim nem értették, milyen angyalról beszélek. Vastagon bebugyoláltak a berlinerkendőbe, s máris haladtunk a hosszú, kisoroszi Templom utcán a szentmisére.

Alig hagytuk el a házunkat, az ölembe huppant az angyalka. Betakartam, hogy ne fázzon, ő meg szívből jövő örömmel énekelni kezdett.

A mi kislányunk énekel, kérdezte anyám, s ő is dúdolgatott egész halkan. És a házakban egyszerre kigyúltak a fények. A Susán felől egy sereg angyal jött utánunk. Hegyközi Mihály bácsi rácsos kapujáról fölröppenve vagy száz angyal csatlakozott hozzánk csilingelve. Továbbhaladva, az Új utca sarkán néhány pásztor rőzséből tüzet gyújtott. Melengették a kezüket, és a Megváltó érkezéséről beszéltek. Az egyik megjegyezte, hogy hulló csillagot ugyan nem lát — talán eltakarhatta a sűrű hóesés —, de nemrég Tóba és Magyarcsernye felől káprázatos fény támadt, mely szerintük a mennyek országának a villanása volt.

Az angyalok almát, aranydiót osztottak szét közöttünk, zsebünket pedig megtömték puszedlivel.

Mennyi csodás angyal! — kiáltott föl Móra Verka a templom közelében. A mindig is sokat fohászkodó idős asszony leborult a havas járdára. Keresztet vetett, és imádkozás közepette pattogatott kukoricát nyújtott az angyaloknak.

A szentmisén, az aranykarikás gyertyafényben, Erős Lajos plébános megdicsérte a híveit. Szeret benneteket a jóisten, nemcsak a szent fiát küldte el hozzátok ugyanis, hanem az angyalait is, mondta elcsukló hangon. Az ég felé tárta szét kezét, és angyalkák szálltak rája. A betlehemben felsírt a kisded. A csillagszóró cikázott egyet. Nem lehetett látni a szentély mennyezetét, olyan sok volt ott az angyal.

Megtelt a karácsonyi éj szeretettel. Az angyalok körülfogtak bennünket a templomban. Egyek voltunk a megértésben és az oly sokszor fájdalmas magyar sorsunkban. Úgy véltük, angyalok útján jár a mi jámbor, jó igyekezettel teli életünk.