Az életünk mindennapjait átszövő istenhit kultúránknak nemcsak az alapjait vetette meg, hanem a hozzá kapcsolódó szokások gazdag hagyományainak sokszínűségével ünneppé emelte a hétköznapokat is. Az istenhit és hagyomány csak így együtt, egymást segítve/táplálva volt képes betölteni évszázadokon keresztül közösségformáló szerepét.
A május 25-e I. Szent Orbán pápának, a szőlőhegyi, valamint a szőlő- és bortermeléshez kapcsolódó foglalkozások védőszentjének emléknapja ugyancsak a hagyományok sokszínűségéről szól.
Népi kultuszának forrása a német-francia határ menti szőlővidék. Onnét jutott el a középkor végén hazánkba. Névünnepét a nyár kezdőnapjának is tartották. A szőlőket azért helyezték Szent Orbán oltalma alá, hogy megvédje a kora nyári károk ellen. Orbán-nap táján virágzik a szőlő, s ebben az időszakban még támadhat fagy, súlyos károkat okozva a szőlőkben. Ezért népünk Orbánt is a fagyosszentek közé sorolja, és így a szőlőművelők és a velük közös érdekű kádárok és kocsmárosok félve tisztelt patrónusa nálunk is. Tiszteletére a szőlőhegyeken kápolnákat és szobrokat állítottak fel a hívők, hogy az ő közbenjárásával az utolsó tavaszi fagy a szőlőkben kárt ne tegyen. Orbán napján könyörgő körmeneteket szerveznek, kedvezőtlen időjárás esetén figyelmeztetik a szentet kötelessége elmulasztására. Szobrainak jellemzői: a pápai öltözék, arany kehely, szőlőfürt, amelyeket ha emléknapján szép, napos idő volt, felvirágoztak, illetve sárral kenték be, ha esett. Van egy népi szólásunk: "föltette az Orbán süvegét", ami azt jelenti, hogy jól felöntött a garatra.
Temérdek borfélét ivott
Meg Orbán,
Vidám hajnal azért pirult
Az orrán. /Petőfi/
Kápolnái és szobrai főként Veszprém és Heves megyében voltak kultusztárgyak. De emléknapjáról búcsúkon emlékeztek meg a Nyugat-Dunántúlon, Nógrád megyében és az Alföld némely településén is. Vidékünkön a közelmúltig Horgoson is ünnepelték Orbán napját, mára azonban a bor ünnepe általában a januári Vince-napra és a decemberi Szent János-napi borszentelés hagyományára helyeződött át.