Vámbéry Ármin hozta magával Közép-Ázsiából. Jól ismerte őt Arany János, hiszen az egyik könyvtárosa volt a Tudományos Akadémia tékájának.
Iszhak a khívai kánságban született, a tizenkilencedik század első felében, és a Dunántúlon dőlt álomba, ama század utolsó évtizedében.
Velencei sírkövén kitapintom a már elkopott, finom ívű vésetet. Kire vigyáz, kit őriz ez az elvásott félhold?
''Itt nyugszik Molla Szadik
Ázsiai török szerzetes
1836-1892
Áldás és béke hamvaira”
A történet regényt érdemelne, kalandfilmet. Az ifjú Iszhak Perzsia, az Amu-Darja torkolatvidékének szülötte. A vérengző khívai kán udvarában szegődik Resid effendi - vagyis Vámbéry Ármin - mellé. Molla már ő is, ifjú hittudós, ám még sokat kell tanulnia.
Ezért gyalogol az effendivel étlen-szomjan, tűző napon, rablóbandákat kerülgetve a sivatagban, ezért kíséri el Bokharába és Szamarkandba. Ezért követi minden életveszélyen át, ezért szolgálja őt nagy tisztelettel, és ezért tart vele a visszafelé vezető útján egészen Isztambulig. Csak itt döbben rá, hogy tanítómestere nem Mekkába, hanem Budapestre igyekszik. És valójában nem Resid effendi, nem hithű mohamedán, hanem álruhás magyar tudós, a török-magyar rokonság elszánt híve.
A sztambuli kikötőben Iszhak elbúcsúzik Vámbéry Ármintól. Ám az utolsó pillanatban mégis felugrik az induló hajóra. Mekka helyett Magyarországot választja: budapesti lakos lesz. Megérkezésük után együtt lakik a gazdájával annak Duna-parti lakásában.
Leveti bő, ázsiai öltözékét, zsinóros dolmányt ölt, csizmája sarkán sarkantyú peng. Beszéli a perzsa, a török és a csagatáj nyelvet. Ugyanis ő maga a csagatáj néphez tartozik.
A magyaron kívül megtanul latinul, görögül, németül, francia és angol nyelven. Világ- és egyháztörténetet kutat, tanulmányokat ír, s nagy műveltsége révén bekerül a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába, a keleti osztály munkatársa lesz.
A pesti nép még akkor is Vámbéry tatárjaként emlegeti, amikor a tudományos élet már Molla Szadikként - tehát tudós Szadikként - ismeri és becsüli. Nyelvtanárként ő tanítja üzbég és csagatáj nyelvre Budenz József és Szilády Áron nyelvészt. Vámbéry biztatására műfordítóként is bemutatkozik, a mesterétől nyert Csagatai Izsák néven. Meséket, mondákat fordít magyarra a közép-ázsiai nyelvekből. Megismervén a Rege a csodaszavasról című verset, anyanyelvére fordítja Arany János remekművét.
1889-ben, amikor Budapestre látogat Naszreddin perzsa sah, Vámbéry Ármin köszönti - perzsa nyelven - az uralkodót. Molla Szadik megtalálja a módját, hogy a sah őt is meghallgassa. Biztosítja az uralkodót, hogy ő magyar földön is megmaradt hithű muzulmánnak.
A sah megkérdi tőle, hogy nem térne-e vissza a hazájába.
- Nem - feleli -, mert Magyarország a hazám!
Miképp és miért választja végső nyughelyének a dunántúli községet?
A régi velenceiek úgy tartották, hogy Molla Szadik gyakran elkísérte az egyik pesti barátját a tó környéki kirándulásokra. Az egyik alkalommal megakadt a szeme egy csinos velencei leányon, és attól kezdve gyakran megfordult a faluban. Addig járt oda, míg meg nem nősült, s végleg oda nem költözött a választottjához.
S hogy igazi helybéli legyen, a nevét Molla Szadik Árpádra magyarosította.
Igen ám, de a molla nemcsak tudós ember volt, hanem okos is. Mivel sokat olvasott a török időkről, sok mindent tudott a környékről. Olvasta azt is, hogy a várából kivert fehérvári basa, aki évtizedekig sarcolta a vidéket, menekülés közben valahol a Velencei-tó partján ásta el az összerabolt kincseit.
Szadik Árpád tehát térképeket hozatott Törökországból, kimérte a tópartot, és az első holdvilágos éjjelen ásni kezdett. Az izgalomtól, a hirtelen örömtől halt meg, amikor az ásója beleütközött a kincses ládába.
Ez a mese. A legenda. És a valóság?
A Budapesti Hírlap az 1892. évi május 23-i számában ezt írja:
''Egy unikum ember halt meg tegnap Velence községben: Mollah Izsák, a Vámbéry tatárja, az első közép-ázsiai igazhívő, aki Dzsingisz kán óta Európába került.”
Az újságból az is kiderül, hogy szívtágulás vitte el a mollát, aki - miután sokáig kezelték a pesti Korányi professzor klinikáján - ide, a számára valóban kedves tóparti faluba vonult el pihenni.
Vámbéry Ármin közbenjárására a Budapesten állomásozó bosnyák zászlóalj hodzsája búcsúztatta el, iszlám szertartás szerint, a velencei temetőben.
Sírjánál, önkéntelenül is, mondani kezdem:
Száll a madár ágrul ágra
Száll az ének szájrul szájra
Fű kizöldül ó sírhanton
Bajnok ébred hősi lanton
És mondom ezt is:
Sakhadin sakhaga ucsadi kuslár...
A csagatáj nyelvet nem ismerem. De ezt a négy szót megtanultam belőle:
Így kezdődik a Rege a csodaszarvasról Molla Szadik, Szadik Árpád - Csagatai Izsák anyanyelvén.