Szeptember 1-jén, pénteken kiállítás nyílt a szabadkai Városi Múzeumban Szabadkai fényképészek az esküvői képek tükrében címmel. Az egybegyűlteket Hulló István, a Városi Múzeum elnöke, valamint Német Ferenc újvidéki művészettörténész köszöntötte.
A kiállítás megálmodója és szerzője Raffai Judit néprajzkutató. Őt kértük fel, ismertesse olvasóinkkal munkájának lényegét, melyben a szabadkai fényképészmesterség története körvonalazódik a fényképészet kialakulásának és meghonosodásának az időszakában: az 1860-as évektől az 1940-es évekig terjedően.
- A szabadkai fényképészszakma kialakulásának idejéből, az 1860-as és 1890-es évek közötti korszakból kevés adatunk van. Szabadkán a hatvanas évektől kezdve készítettek fényképeket. Működő fényképészüzletre utaló első adatunk 1862-ből származik, mely szerint Scheffler N. J. nevű fényképész dolgozott a ,,Jósefutcza sz. 117" alatti műtermében. Erre az időszakra tehető Bottlik Márton ,,fényképíró" működése is. Munkánk során kevés Bottlik Márton-fényképpel találkoztunk, ellentétben a Scheffler által készített fotókkal, amelyek nagy számban megmaradtak a szabadkai családok és a Városi Múzeum gyűjteményeiben. Feltehetően Scheffler hosszabb ideig dolgozott a városban, műtermének neve az idő folyamán ,,Josefutcá"-ról Damjanics utcaira változott, és még a századfordulón is működött, a későbbiek során ugyanis többször említi a városi sajtó, hogy a Scheffler-féle műteremben később más fényképészek (Stephany Ottó, Vörös Kálmán) váltották egymást.
A szabadkai fényképészet történetének második korszaka az 1880-as évek végére és a századunk elejéig tartó időszakra tehető. Ekkor már több fényképészete is volt a városnak. Az 1891 eleji népszámlálás adatai szerint az iparosoknak és kereskedőknek a címjegyzékében négy fényképész szerepel. A korabeli városok statisztikáját figyelembe véve megállapítható, hogy Szabadka a fényképészipar elterjedtségének szempontjából közepes helyet foglalt el közöttük (beleértve Budapestet, Pozsonyt, Debrecent, Zágrábot és Szegedet is). A város fényképészetének második korszakában jöttek létre azok a műtermek, amelyek még a XX. század folyamán is fennmaradtak. A fényképgyűjtemények tanúsága szerint nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a korszak volt a fényképkészítési szokások meghonosodásának az időszaka a felsőbb osztályok számára. Ennek a rétegnek a korszak végére már kialakult fényképkészítési kultúrája és szokásrendje volt, míg a városi iparos polgárság és városi parasztság még csak ekkor ismerkedett a számára újdonságnak számító képrögzítő eljárással.
1888-ban Meinhardt Ágoston érkezett Nagybecskerekről Szabadkára - folytatja történelmi áttekintését néprajzkutatónk. - Új fényképészeti műtermet nyitott a Deák utcai Szilasi Mór-féle házban. Üzlete egyike lett azoknak a műtermeknek, amelyekben a későbbiek során más-más fényképészek váltották egymást az évtizedek alatt. Műtermét 1892-ben Pietsch Ferencnek adta el. Kutatásaim alapján megállapítható, hogy a századforduló legnépszerűbb fényképészeinek egyike ő volt. Műtermének kirakatait méltató írásokból megtudjuk, hogy ott ,,helybeliek éspedig nagyrészt a magasabb intelligenciához tartozó egyének arcképei foglalnak helyet". A fenti idézetből arra következtethetnénk, hogy Pietsch csak a felsőbb társadalmi réteg fényképésze volt, kutatásaim mégis az mutatják, hogy egyike volt azoknak a fényképészeknek, akik a szabadkai iparosréteg és a környékbeli parasztság fényképezkedési szokásainak kialakításában fontos, irányító szerepet vállaltak századunk első évtizedeiben. Ezt bizonyítják Ludason végzett kutatásaim is, ahol a falusiak legkorábbi fényképeit ő készítette, eleinte városi műtermében, a későbbiekben pedig a helyszínen. Hogy Pietsch Ferenc műterme meddig működött városunkban, arról pontos adataink nincsenek.
1894-ben Stephany Ottó nyitott fényképészeti műtermet a Kossuth utcában lévő Polyákovics Alajos-féle házban - tudjuk meg Raffai Judit kutatótól.
- Üzletét a szabadkai sajtóban így hirdeti ez a mester: ,,Kiválló gépeim és szakképzetségem alapján előre biztosítom a becses megrendelőimet, hogy képeim mindent felülmúlnak, a mi e téren itt Szabadkán létezett". Azt, hogy a fenti hirdetés nem volt üres önbecsülés, azt Stephany működésére utaló adatok bizonyítják. Szabadka fényképészeinek hierarchiájában a legmagasabb fokon állók között tarthatjuk számon. Leginkább a város elit tagjairól készíti fotóit. Alkotásait azonban nemcsak városszerte ismerték, hanem nemzetközi porondon is, mivelhogy külföldi kiállításokon is részt vett: 1873-ban Bécsben, 1897-ben Londonban, 1897-ben pedig Párizsban, és pátriája nagy örömére rendszerint aranyérmekkel tért haza.
1897-ben, amikor Stephany Ottó a Fűzfás utcába helyezi át a műtermét, az üresen maradt Scheffler-féle műterembe Vörös Kálmán fényképész költözött, akit szabadkai üzletének megnyitásakor a városi sajtó már nagy szakértelmű fényképészként emleget. Nevével gyakran találkozhatunk a korabeli szabadkai újságokban, melyekben a legelső és legrégibb szabadkai műteremként hirdeti üzletét. Hirdetéseiben a szöveges rész mellett újításként a mintaképek is megjelennek. Kezdeményező kedvét az is mutatja, hogy a városban elsőként éjjeli fényképfelvételeket is készít.
Egyes fényképészek tevékenységéről jóformán nincsenek adataink, létezésükről csak a fényképeik és a szabadkai sajtóban található hirdetéseik révén tudunk. Ismereteim szerint 1900-ban, a szabadkai fényképészet második korszakának végére hat fotográfus dolgozott a városban. Ekkorra a város felsőbb társadalmi rétegeinek kultúrájában már fontos helyet foglalt el ez a mesterség. Műveik fontos társadalmi produktummá váltak. Elsődleges, magánéleti funkciójuk mellett fontos szerepük lett a város társadalmi életében is.
Ezeknek az adatoknak a birtokában (melyeknek összegyűjtésében Vass Géza történész volt segítségemre) próbáltuk a kiállítást is összeállítani. A szervezésben közreműködött Hevér Miklós, Korhecz Papp Zsuzsanna és Ljubica Vukoviæ. A bábuk és a ruhák előkészítésében pedig Aleksandra Pešiæ segített. Kiállításunkkal a szabadkai fényképészet történelmét kívánjuk az esküvői fotók fényében bemutatni. Az esküvői képeken kívül az érdeklődők régi, az idő múlásával megsárgult menyasszonyi ruhákat, fényképezőgépeket és bútorokat is megtekinthetnek - sorolja Raffai Judit néprajzkutató a nagy érdeklődésre számot tartó rendezvénye látnivalóit.
A kiállítás november 3-áig tekinthető meg a szabadkai Városi Múzeumban.