Siker a köztársasági fesztiválon
A Zentai Színtársulat előadása érdemelte ki a legrangosabb díjat
Vasárnap, június 18-án, az ünnepélyes záróesttel (díjátadással) befejeződött a köztársaság legjobb színjátszó társulatainak idei, 48. kúlai fesztiválja.
A kilenc napig tartó rangos rendezvényen nyolc társulat produkcióját látta a közönség. Ezek: a palánkai Városi Színház, az ubi Raša Plaoviæ Amatőrszínház, a belgrádi Branko Krsmanoviæ Akadémiai Színház, a šidi Ðura Kiš Művelődési Egyesület színjátszó csoportja, a prokupljei Amatőrszínház, az inðijai Művelődési Központ Színházi Műhelye, a svilajnaci Művelődési Központ együttese és a Zentai Színtársulat!
A látott előadásokat háromtagú szakmai zsűri értékelte: Lidija Stevanoviæ színésznő, Ljuboslav Majera rendező, valamint Miroslav Trifunoviæ ugyancsak rendező.
Egyhangú döntés alapján a 48. fesztivál nagydíját, a legjobb előadásnak kijáró elismerést a Zentai Színtársulat érdemelte ki Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című groteszk játékának bravúros színreviteléért! Ezenkívül Vukosavljev Iván a darab színpadra álmodója megkapta a rendezői díjat, sőt a legfunkcionálisabb díszletnek kijáró díjat is. Ezenkívül Mockinpott úr ragyogó megformálásáért rangos elismerésben részesült Mácsai Endre. Gombos Kornél, aki Wurst alakját formálta meg színesen, hitelesen, a zsűri különdíjában részesült!
Megérdemelt volt a zentai színjátszók kúlai sikere. Nem az elfogultság mondatja ezt velem, habár bevallom őszintén, hogy nem minden büszkeség nélkül vettem/veszem tudomásul ezeket az eredményeket. Ott voltam ugyanis Kúlán, a zentai színjátszók előadásán. Újra végignéztem produkciójukat, újra -- mondom, mivelhogy Bácsfeketehegyen, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XL. találkozóján már láttam és már ott jóleső érzéssel megállapítottam/megállapítottuk, hogy egy rendkívül színvonalas, a vajdasági magyar színjátszás régi rangjára emlékeztető előadásról van szó. S most Kúlán, a nem éppen könnyű megmérettetésen, hiszen Szerbia és a Vajdaság legjobb társulatai voltak ott jelen, a Zentai Színtársulat csak megerősítette ebbéli meggyőződésemet.
Sokan voltunk ott az előadáson, különösen sokan voltak azok, akik nem értik nyelvünket és akik szimultán fordításban kísérték az előadást. Már maga az érdeklődés, az ilyen nagy fokú érdeklődés is, meglepetés volt számomra. Aztán, persze, megtudtam, hogy a zentaiak idei előadásának híre ment és az emberek eljöttek, hogy lássák azt az előadást, amely az ópazovai szemlén már felhívta magára a figyelmet, különösen a szakma figyelmét, s amely ott is a legrangosabb díjban részesült.
S nem csalódott a kúlai közönség. Kiváló, ízig-vérig korszerű előadást látott. S hogy ez így volt, bizonyítja nemcsak az a hosszan tartó taps, amely a fiatal, igen tehetséges színjátszóinknak megköszönte az előadást, hanem azok a vélemények is, amelyek az előadás utáni beszélgetésen fogalmazódtak meg ismert és neves színházi szakemberek részéről!
A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XI. találkozója, a KMV, a tartomány legjobb társulatainak ópazovai szemléje utána, a Zentai Színtársulat Kúlán is kis közösségünk műkedvelő színjátszásának határozott, minőségbeli továbblépéséről tett tanúságot! Ezt, legalábbis remélem, ma már senki sem vonja kétségbe!
Műkedvelő színjátszóink a köztársasági fesztiválokon
Szükségesnek tartom elmondani, hogy a magyar színjátszó társulatok produkciói, a köztársasági fesztiválon az elmúlt esztendő alatt nem egy ízben helyet kaptak annak műsorában. S nemcsak hogy helyet kaptak, hanem színvonalas előadásaikkal rangot teremtettek színjátszásunknak. Érdemes visszalépni az időbe, érdemes megemlíteni azokat a társulatokat, amelyek, ezeken a fesztiválokon, méltóképpen képviseltek bennünket.
Már azt első fesztiválon, 1951 őszén, Belgrádban, magyar együttes is részt vett. A nagybecskereki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület akkori színjátszó csoportja (a következő esztendőben alakult meg a Madách Amatőrszínház) Bródy Sándor A tanítónő című színművét mutatta be nagy sikerrel.
A második fesztiválon, amelyre négy évvel később került sor, az újvidéki József Attila Magyar Amatőrszínház is részt vett Herman Haijermans A remény című halászdráma bemutatásával. 1963-ban, Vrnjaèka Banján az V. fesztiválon, újra a nagybecskereki színjátszók képviselték a vajdasági magyar műkedvelő színjátszást. Todor Muscatescu Titanic-keringő című vígjátékának színrevitelével. Ez akkor már a Madách Amatőrszínház volt. A társulat fellépése nem maradt visszhang nélkül. A Madách, a Vrnjaèka Banja-i fesztiválon jogot szerzett arra, hogy részt vehessen az országos szemlén, amelyet akkor Hvaron tartottak (a régi Jugoszlávia legjobb színjátszó társulatainak részvételével), és amelyen a nagybecskereki színjátszók, nem kis meglepetésre, kiérdemelték a legjobb előadásnak kijáró díjat.
1969-ben a szabadkai Népkör színjátszói Max Frisch Andorra című művével jutottak el a köztársasági fesztiválra. Két évvel később a Népkör színjátszói megint csak ott voltak Kúlán. Ezúttal Thorton Wilder A mi kis városunk című színpadi művének sikeres színpadra vitele juttatta el őket a köztársasági fesztiválra. 1972-ben az őrszállási Ady Endre Művelődési Egyesület színjátszó csoportjának sikerült helyet biztosítania a kúlai köztársasági fesztivál műsorában. 1973-ban a szabadkai Népkör újra ott volt Kúlán. Tennessee Williams Ez a ház bontásra vár című egyfelvonásosával léptek a közönség elé Kosztolányi városának színjátszói. A siker egyértelmű volt. A Népkör Kúláról továbbjutott, részt vehetett az országos szemlén, amelyet Trebinjében tartottak meg.
1974-ben a nagybecskereki Madách vett részt a köztársasági fesztiválon. Peter Schaffer Black Comedy című vígjátékát mutatták be. 1976-ban a Brecht-összeállítással a magyarkanizsai színjátszók arattak osztatlan sikert. Koncz István (Weiss Zoltán) rendezte az emlékezetes produkciót. 1979-ben a Madách Együttesének tapsolhatott újra a fesztivál közönsége. A nagybecskereki színjátszók Tennessee Williams Üvegfigurák című művét mutatták be Barácius Zoltán rendezésében. 1980-ben újra a Madách jut el a köztársasági fesztiválra. A bánáti város magyar társulata Držiæ Dundo Maroje népszerű komédiáját mutatta be ifj. Szabó István rendezésében.
1980 után, csaknem másfél évtizedig, sajnos hiányoztak a magyar társulatok. 1993-ban a zentai színjátszók törik meg ezt a kényszerszünetet. A zentaiak két produkcióval jelentek meg a fesztiválon: a Birodalomépítők, avagy a Schmürc, valamint a Shakespeare vagy amit akartok cíművel. Ezután újra egy hosszabb szünet következik, és csak 1997-ben a temerini színjátszók Mrozek Nyílt tengeren című művének bemutatásával vettek részt magyar színjátszók a fesztiválon. A Mrozek-művet Hernyák György rendezte.
Azóta, ugye, megint 10 esztendőnek kellett eltelnie, hogy a magyar színjátszók lehetőséget kapjanak a fesztiválon való részvételre. Az okokat, hogy ezek a nagy vákuumok miért következtek be, ezúttal nem firtatjuk. Egyszerűen bízunk abban, hogy a jövőben a magyar színjátszók előadásai nem fognak hiányozni a köztársaság legrangosabb fesztiváljáról!