Schweidel József emléktáblája a Magyar Polgári Kaszinó falán

Negyedik évfolyamában van már a Közlemények, a zombori Magyar Polgári Kaszinó műemlékvédő és hagyományápoló szakkörének a kiadványa, mely rendszeresen tájékoztatja olvasóit mindazon várostörténeti és egyéb tudnivalókról, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot az itteni magyarság körében. A Cirkl Rudolf elnökségével működő szakkör október 6-a alkalmából rendkívüli kiadással kedveskedett olvasóinak, amelyben elsősorban Schweidel József honvédtábornokkal foglalkozik, a vele kapcsolatos megoldásokra váró kérdéseket taglalja. Beszámol arról, hogy tizennyolcadik alkalommal szerveztek megemlékezést Zomborban október 6-a alkalmából, a félnapos színvonalas rendezvényt több száz érdeklődő kísérte figyelemmel.
Schweidel József Zomborban született 1796-ban, tizenhét évesen lett a legendás hírű, negyedik huszárezred katonája. Katonai pályafutása során számos helyen teljesített szolgálatot a császárság területén. Zomborban kapta meg a kapitányi kinevezést, majd századparancsnok lett, 1843-ban őrnaggyá léptették elő. Ez időben sokat tartózkodott Zomborban, ahol fölújította nemességét, Bács vármegye adta ki nemesi levelét. 1845-ben Zombor táblabírájává nevezték ki. A történelembe mint Kossuth katonája került be, számos csata fényes győzelmének hadvezetőjeként. 1849-ben a nemzet egyik leggyászosabb eseményének bekövetkeztekor Aradon halt vértanúhalált.
Zombor polgárai a város nagy szülöttének a tiszteletére 1905. június 17-én leleplezték a szobrát, amely 1918-ig a vármegye bejárata előtt állt. Szülőházát (később érseki óvónőképző, ma Testvériség-egység Általános Iskola) 1902. október 6-án emléktáblával jelölték meg. A fehér márványon arany betűkkel volt olvasható a szöveg. Az emléktábla kérdése a második világháború után először 1962-ben merült föl, Cirkl Rudolf, Kollarich Gábor, dr. Páll Sándor, Reffle László, Ladányi Béla és Hoffmann László úgy döntöttek, hogy utánanéznek az emléktábla eltűnésének, amire az ötvenes évek elején került sor, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az visszakerüljön a helyére. Ez a törekvés természetesen nem kaphatott semmiféle nyilvánosságot, de az említett emberekből álló csoport a hivatalosan is bejegyzett Zombori Gyűjtők Klubja által gondolta megvalósítani elképzelését. Néhány szerb szakértőt is beavattak ,,titkuk”-ba: Đurica Antić levéltárost, Milenko Beljanski-Pipac publicistát, Milorad Pelagić múzeumi tisztviselőt, valamint Kosta Brankov és Slavko Nikačev tisztviselőket.
1963-ban Cirkl Rudolfnak sikerült a tábla nyomára bukkannia, de sajnos nem sikerült hozzájutni... Érdekes módon a tábla többször is ,,előkerült”, és mindig akkor veszett el, amikor éppen át kellett volna venni. E csoport egyébként a tábla utáni tudakozódást azzal az indokkal kezdte el, hogy azt szándékozzák adni a múzeumnak. Az eredeti cél azonban kiderült, és a Kommunista Szövetség zombori kultúrbizottsága értesítette az említetteket, hogy hagyjanak föl a tábla visszahelyezésének a gondolatával, hiszen úgysem kapnának rá engedélyt, mivel annak újbóli kihelyezésével fölkavarnák e többnemzetiségű városban a kedélyeket.
A Schweidel-kultusz azonban élő maradt a városban. Minden október 6-án magánházaknál gyűltek össze kisebb csoportokban az emberek, és gyertyát gyújtva, imát mondva emlékeztek az 1849-es eseményekre.
- Jobb időkre várunk, amikor végre kikerülhet Schweidel József emléktáblája szülőházának a falára. 1988-ban a községi illetékesekhez fordultunk kihelyezési kérvényünkkel, ahonnan a Művelődési Minisztériumhoz, majd onnan a Tartományi Művelődésügyi Titkársághoz irányítottak bennünket. A legutóbbi helyről a mai napig még elutasító válaszra se méltatták kérvényünket. Ez a magyarázata annak, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc 150. évfordulóján az emléktáblát az egyesület udvari falán helyeztük el. Bízunk abban, hogy demokratikus kormányunknak köszönhetően lehetőségünk lesz végre leróni történelmi adósságunkat. Ügyünk előremozdításához kérjük a magyar pártok közreműködését, elsősorban közbenjárását a Tartományi Műemlékvédelmi Titkárságnál az engedély elnyeréséhez.
Fontosnak tartjuk egyébként megjegyezni, hogy Schweidel József soha semmilyen formában nem konfrontálódott a szerb sereggel. Vajdasági csatamezőkön jeleskedett, mi több, szorgalmazta a nemzetek egymás közötti kölcsönös megbecsülését és tiszteletét - nyilatkozta hat esztendővel ezelőtt Cirkl Rudolf, a Honvédsírok és a Schweidel-emléktábla-bizottság elnöke. De azóta sem történt semmi...
Tizenhat esztendővel ezelőtt alakult meg egyébként a Schweidel-bizottság, gyűjtési akciót szervezett, és megrendelte az emléktáblát, Zöldkerti János csonoplyai kőfaragó készítette el. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a táblát sokan várták, és már lelki szemeik előtt látták, amint ott díszlik az eredeti helyén, erre azonban mindeddig nem kerülhetett sor. És vajon mikor lesz újra szobra Zomborban a honvédtábornoknak?