A zaklatás és a szexuális erőszak témakörével jelentős kockázatot is vállalt, bár azért hozzá kell tenni, hogy az Ígéretes fiatal nőnél sokkal jobbra is képes lesz majd. Az Amazon Prime kínálatába megérkezett a rendező munkájára nem csak nyomokban emlékeztető Saltburn, mely ezúttal az oxfordi elit és a bohém arisztokrácia világába kalauzolja a nézőket, telis-tele provokatív jelenetekkel.

Képek: imdb.com

Oliver Quick (Barry Keoghan, akire már A sziget szellemeiben is felfigyelhettünk, mert elképesztően tehetséges) Oxfordban kezdi meg egyetemi tanulmányait. Zárkózott, antiszociális, de azért a lelke mélyén vágyik arra, hogy a „belső körhöz” tartozzon. Egy véletlen folytán haverkodik össze Felix Cattonnal (az Eufóriából ismert Jacob Elordi, akibe egy kis túlzással a világ összes heteró nője szerelmes), aki teljesen más, mint ő. Sportos, jóképű, pofátlanul gazdag, és mindenki imádja. Olivert ugyan óva intik attól, hogy túlságosan is a bizalmába férkőzzön, hiszen Felix majd megunja, előtte viszont még „rosszra is viszi”, a szégyenlős fiú egyre jobban kezdi élvezni, hogy az egyetem legpopulárisabb embere odafigyel rá, és a barátjának tekinti. Kettejük kapcsolata olyannyira elmélyül, hogy Felix meghívja Olivert Saltburnbe, angliai kastélyukba, hogy töltse velük a nyarat. Oliver már közvetlenül a megérkezése után furcsa jelenetek, bizarr pillanatok tanúja és részese lesz. Ezek kezdetben még viccesek, később viszont már jócskán eldurvulnak.

Fennell filmjében nincsenek pozitív karakterek, a több mint kétórás játékidő végére sem sikerült megkedvelnem senkit. A rendező legfontosabb eszköze a manipuláció, melyre Saltburnben mindenki hajlamos, legyen az fő- vagy mellékszereplő, de a legérdekesebb talán az, hogy bennünket, nézőket ver át leginkább. A gazdagok elé görbe tükröt állító alkotások sorából a sokszor bizarr, gyakran a jóízlés határait is áttörő provokatív jelenetekben bővelkedő Saltburn nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését, de ez így van jól. Az utóbbi években a csodabogár-karaktereket és negatív figurákat felvonultató történetekben nem volt hiány, gondoljunk csak A szomorúság háromszögére vagy A menüre, viszont a Saltburn sok szempontból még ezeken is túltesz.

A film végéig még a műfajt sem tudjuk meghatározni. Vajon egy olyan mozit látunk, amely a homoszexualitását elnyomó férfiakról szól? Esetleg egy slasher horrort, drámát vagy vígjátékot? Mivé változik majd át ez a film? Bármi szóba jöhet, és a megoldás a Saltburn végén érkezik. Kiválóak a színészek, köztük a már említett két főszereplővel. Barry Keoghan zseniális, Jacob Elordi ijesztően profi, Rosamund Pike és Richard E. Grant pedig — akik Felix szüleit játsszák — remekül hozzák a kötelezőt. Társadalomkritika, kirekesztés, romlottság — ez mind a Saltburn, így egyszerre, miközben újra és újra felismerjük majd, hogy a szereplők folyton a saját aljasságukat akarják újra és újra túlszárnyalni. Az angol humort és a morbid történeteket kedvelők nem fognak csalódni benne.