Hertelendyfalván, a helyi református egyházközség keretében tizenkilenc évvel ezelőtt kezdte meg működését a hétvégi óvoda. A heti két foglalkozást kezdetben az imaházban tartották meg. Az intézmény tizenkét esztendeje a Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület otthonába költözött át, bízva a mielőbbi „hazatérésben”, a felújítás alatt álló imaházban ugyanis az óvoda számára is épül egy terem.
Mottó: „Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani...” (Paulo Coelho) |
Az intézmény létrehívásának ötletét a vojlovitzi székelek lelkésze, Halász Béla tiszteletes úr, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) jelenlegi püspöke vetette fel, illetve ő egyengette útját, az egykoron önálló település egyházi és művelődési életének éltetőivel egyetemben. A három és hét év közötti gyerkőcöket egybegyűjtő intézményben folyó pedagógiai, öntudat-erősítő és közösségépítő munkáról Balog Hajnalka óvónő nyilatkozott.
— E kis lélekszámú magyar gyermekcsoport egyformán fontos az egyházi közösség és az egyesület számára is. Én 2004-ben kerültem a csapathoz, amelyet elhivatottságával nem sokkal később már Lőcsei Márta is erősített. Leginkább arra igyekszünk összpontosítani, hogy minél több falubéli kisgyermeket egybegyűjtsünk, akivel megszerettetjük és közösen ápoljuk a közösségi nyelvbe egyre jobban beleolvadó anyanyelvünket. Egyszersmind arra is külön figyelmet fordítunk, hogy növendékeink a különféle elbeszélések, énekek, mesék és bibliai történetek révén hitbeli nevelést is kapjanak. A továbbra is heti két alkalomra épülő foglalkozásokon közösen kézműveskedünk, mesét olvasunk, népi táncot, mondókákat, versikéket és rövidebb színdarabot dolgozunk fel. Játékosan tanulunk. A falu, illetve a régió egyházi és közösségi ünnepein óvodásaink is teret kapnak: a hertelendyfalvi református templom felépítésének 110. évfordulója, a székely-magyarok Hertelendyfalvára való letelepedésének 130. évfordulója, a dél-bánsági betlehemes játékok és karácsonyi szokások találkozói, farsangolás, húsvéti szokások, anyák napi műsor... — hogy csak a legismertebbeket említsem!
Hajnalka óvónő elmondása szerint a nyári vakáció előtt — kisebb-nagyobb létszámingadozással — mintegy húsz gyermek járt a hétvégi óvodába. Attól függően, hogy a szülők, nagyszülők mennyire értek rá elkísérni őket. Hangsúlyozta: a kísérők közül többen is szívesen maradnak a foglalkozások végéig. Beszélgetnek egymással, s ez szintén pozitívum — a virtuális világ ragacsos fonalaival átszőtt mindennapjainkban pedig kiváltképpen!
— Ez önkéntes munka. Pontosabban önkéntes szeretetmunka. Tiszteletdíjat évente kapunk. És azt is csak akkor, ha a pályázatokon erre a tételre is kapunk anyagi eszközt! A műhelymunkákhoz szükséges költségek javát is támogatásból tudjuk fedezni. Itt említeném meg, hogy 2013 nyarán az újvidéki szeretetszolgálat (EHO) révén a hétvégi óvodánk megnyert egy pályázatot. A pénzből új játékokat és segédeszközöket vásároltunk, továbbá székeket, asztalokat és polcos szekrényeket csináltattunk a gyerekeknek.