A püspök atya a bevezető gondolataiban elmondta, azért gyűltek össze a szentmisére, hogy a Jóisten irgalmába ajánlják a megboldogult Ferenc pápa nemes lelkét, hogy adjon neki örök nyugalmat és boldogságot a szentek társaságában.

— Egyben hálát is akarunk adni Ferenc pápa szolgálatáért, amiért bátran vezette az Anyaszentegyházunkat ezekben a zavaros időkben, amikor nemcsak a világ nem tud békére lelni és egyetértést találni, hanem az egyházban is ilyen nehézségekkel küszködünk — mondta a főpásztor.

A szentbeszédében két gondolatot osztott meg a jelenlévőkkel, valamint kifejtette gondolatait a megtérés és a bűnbocsánat hirdetése kapcsán.

— Az első gondolat az, hogy a megtérést és a bűnbocsánatot hirdette, a második pedig, hogy a Jézusba vetett hit új életet ad és közösséget teremt. Az emmauszi tanítványok lelkes beszámolója alatt megjelent Jézus, és — ahogyan azt Lukács evangélista szépen leírja — békességével ajándékozza a megijedt és kételkedő tanítványokat. Majd magyarázza nekik az Írást, mely róla mint Messiásról szól, akinek szenvednie kellett, és majd harmadnap feltámadnia a halálból. A tanítványok mindennek tanúi, ezért nekik kell Jézus nevében megtérést és bűnbocsánatot hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ezt Ferenc pápa mint szent Péter utódja, mint a tanúknak az utódja lelkesen tette. Gondoljunk csak vissza a 2015-beli szent évre, melyet az irgalmasságnak szentelt. Úgy gondolom, hogy mindenki emlékszik a mondatára, melyet oly sokszor ismételt: „Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson. Mi fáradunk bele a bocsánatkérésbe, ő sosem fárad bele a megbocsátásba.” Igen, Ferenc pápa hirdette a bűnbocsánatot és a megtérést. Ő azt nagyon komolyan vette! A remény nem csal meg című bullájában, mellyel indította a mostani jubileumi évet, azt mondja, hogy mi, hívek „mindenekelőtt a kiengesztelődés szentségéhez járulhatunk, ami elengedhetetlen kiindulópontja a megtérés valódi útjának”. Ez az, amit szent Péter is hirdetett a jeruzsálemieknek, ahogyan arról a mai olvasmány beszámol: „Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket.” Ez a pápai szolgálat egyik alappillére, melyet Ferenc pápa szorgalmasan teljesített — mondta a prédikáció során a püspök.

A másik gondolat kapcsán — a Jézusba vetett hit új életet ad és közösséget teremt — az olvasmányból vett idézetet taglalta, mely szerint „a meggyógyított koldus nem tágított Péter és János apostol mellől”, mivel általuk visszanyerte az épségét.

— Péter nagyon világosan mondja, hogy ők ezt nem a saját erejükből tették, hanem „hittel segítségül hívták a feltámadt Jézus nevét, ezért öntött ő erőt ebbe az emberbe. A Jézusban való hit visszaadta neki épségét.” Nyilvánvaló, hogy a Jézusba vetett hit új életet ad, akár a tanítványoknak, akik bátran tanúságot tesznek róla, akár azoknak, akiknek ők hirdetik a feltámadt Jézust. Ott majd születik új közösség, vagyis ahogyan azt Ferenc pápa mondaná: testvériség, mely az Egyházban és a felebaráti szeretetben valósul meg legjobban.

A püspök atya szentbeszédében kitért arra is, hogy Ferenc pápa mennyire szívén viselte a szegények, a rászorulók, a menekültek, a betegek, az idősek sorsát.

— Ő maga ment el, szinte a világ végére, a perifériákon élőkhöz, és azzal hívott is mindenkit, hogy kövessük példáját. Nem véletlen, hogy az első lelkipásztori látogatása éppen az olaszországi Lampedusa szigeten volt, ahová ezrek menekülnek Afrikából. Sajnos nagyon sokan halnak meg útközben. Ez egy világi probléma, melyre rá akart mutatni. Világos volt számára, hogy a háttérben mindenféle embercsempész áll e mögött, de ő nem akart azzal foglalkozni, hanem a konkrét ember szenvedése vezérelte őt oda. Nekünk nem kell oly messzire mennünk, elég figyelmesen nézni a felebarátunkra, és majd felfedezzük, mire van szüksége, mivel tudjuk enyhíteni a fájdalmát. És íme, ilyen módon a hitünk új életet ad, új közösséget teremt.

Msgr. Mirko Štefković megyés püspök arra is kitért szentbeszédében, hogy Ferenc pápa a világot, a bolygónkat közös házunknak, közös otthonunknak nevezte.

— Abban az otthonban mindenki számára van hely és megélhetési lehetőség. A megoldás a javak igazságos megosztásában rejlik. Az erőforrások túlzott kizsákmányolása — melyből különben csak a gazdagoknak van hasznuk — az egyik fő oka a rettenetes igazságtalanságnak, mely uralkodik a világban. Ezért éheznek milliók, ezért élnek nagy nyomorban, ezért szembesülünk újra meg újra a nagy ökológiai katasztrófákkal és nem utolsósorban a háborúkkal is. Ezért Ferenc pápa fáradhatatlanul a békére szólított fel mindenkit, akár a nagyhatalmakat, akár egyéneket. A Kossuth téren 2023-ban bemutatott szentmisén úgy fordult a Szűzanyához, a Magyarok Nagyasszonyához, aki a Béke Királynője, hogy „öntse az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot”.

A püspök atya a szentmise utáni nyilatkozatában arra is kitért, hogyan emlékezünk Ferenc pápára.

— Közvetlen volt, nagyon is tudott kommunikálni. Érdekes, hogy ő nem a tömegekkel kommunikált, inkább a konkrét emberekkel. Képes volt megállni, és egy emberrel váltani néhány szót, ez nagyon jellemző volt rá. Az egyház élén több mint tizenkét évig volt, és ez az ő munkájának a gyümölcse, de azt is kell tudnunk, hogy folytonos munka van a katolikus egyházban, a hagyomány, mely nem valami újból indul, hanem ezt már régen indították, akár II. János Pál pápa, akár XVI. Benedek pápa. Ők már sok mindent kezdeményeztek, amit Ferenc pápa folytatott. Azokat az újdonságokat, amelyeket ő vezetett be, úgy gondolom, az utódja majd folytatja. Az is szép dolog, hogy egy elöljáró úgy távozik ettől az élettől, hogy végső leheletéig tette a dolgát, áldást is osztott ránk, és kitartott a nehézségek közepette, a betegsége ellenére. Ő ahogyan csak tudta, végig végezte a feladatát, és az utódját majd a Szentlélekre bízzuk. Biztosak vagyunk benne, hogy eddig is, és továbbra is a Szentlélek vezeti az egyházat, és nem mi, emberek — fogalmazott a megyés püspök, hozzáfűzve, hogy Ferenc pápa az élete után természetesen kiérdemelte a mennyországot, hogy „ott találja meg a boldogságot, az örömet a mennyei Atyánál”.

A szerző felvételei