A húsvétot követő ötvenedik napra esik a pünkösd. Mozgóünnep május 10-e és június 13-a között. Az idén ,,beesik” a pünkösd. ,,Beesett a húsvét is" -- így fogalmaznak idős adatközlőim, akik még szívesen emlékeznek vallási ünnepeinkre. Azt is tudják, hogy a pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Parancsolt ünnep.
A magyar néprajztudomány többféle ünnepkört különböztet meg, de mindegyiknek a tartalma egy tőről fakad. Valahány köré a vallási szertartáson kívül népszokások is csoportosulnak. Az ünnepkörök vizsgálatakor láthatjuk, hogy átfedés tapasztalható közöttük, hiszen a három legnagyobb ünnepünk -- a karácsony, a húsvét és a pünkösd -- magában foglalja e jeles napok szokásait. Én most a pünkösd haváról szeretnék szólni, ezen belül is egy kedves, számunkra még idegen oktatási programról. Az elnevezés a régmúlt időkbe nyúlik vissza, sokan ma már nem is tudják, hogy a május a pünkösd hava. A karácsonyi ünnepkört leszámítva eseményekben ez a leggazdagabb hónap. Vannak még a magyar nyelvterületnek olyan részei, ahol a pünkösdi szokások még élő néphagyománynak számítanak. A román határ mellett elterülő -- azt is mondhatnám, hogy meghúzódó --, 220 lelket számláló Udvarszálláson a pünkösdi májusfaállítás az egyik legnagyobb ünnepi esemény a falu életében. A legények pünkösd hajnalán májusfát állítanak annak a lánynak a kapujába, akinek udvarolni szeretnének. Bácskában imitt-amott még szintén nyilvánosan is jelét adják a falusi emberek az ünnepnek: bodzaágakkal díszítik a kapujukat vagy az utcafrontot. A pogány hiedelmekben a zöld ág egyebek között a szerelem és a termékenység jelképe volt. Ennek jegyében állítottak Európa-szerte májusfát a lányok háza elé. A vajdasági tömbmagyarság körében azonban ez idegen, átvett, elvont szokás. Mégis, hogyan tudnánk közelebb hozni az ünnepet a lélekben megüresedett családokhoz? Mert valljuk be, korszerűnek tartott társadalmunkban mind többen váltak rabjává a szabálytalan életmódnak. Népszokásaink pedig szabályozták az életet: a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és az ünnepek egész rendszerét. A népszokás elfogadott viselkedési minta, életmód volt. Az ünnepnek és minden másnak volt szertartása. A rítusokban ott találjuk a játékot. A játék pedig nem más, mint a lélek megnyilvánulása. Mert igyekszünk menteni, ami még menthető: kíséreljük meg hát mi is megőrizni és továbbadni kicsiknek és nagyoknak egyaránt az ünnepek és a játék mibenlétét, igazi ízét-hangulatát.
Ezt a szimbolikus játékot igyekeznek újraéleszteni a jászszentlászlói óvónők. A múlt évben részese lehettem egy csodálatos pünkösdi ünnepségnek, melyen megtapasztaltam, hogyan építették be az óvoda oktatói és nevelői programjukba a keresztények már-már elfeledett ünnepét. Pünkösdi vásárt rendeztek az óvoda udvarán. Kora reggel érkeztek a gyermekek a szüleikkel együtt. Merthogy a szülőket is bevonják a már sokadszorra megrendezett pünkösdi sokadalomba. Bevezetőként minden csoport az óvónőjével pünkösdhöz fűződő, Szent Erzsébettel kapcsolatos szövegeket, adománykérő mozgásos játékokat játszott. A Szent Erzsébethez fűződő népi gyermekjátékaink -- mint nagyszámú variáns -- két témakörben jelennek meg. Az egyik a pünkösdi ünnepkör, melybe valószínűleg a rózsaszimbólum folytán került, s vált a népköltészet egyik legszebb hagyományává, a másik pedig a lakodalmas gyermekjátékok.
S következett a pünkösdi vásár területileg felosztva és feladatok szempontjából korosztályonként. A zöld ággal díszített sátrak és pagodák alatt portékáikkal az árusok (felnőttek) várták a pünkösdölőket. Sok szép ízléses, óvónők és szülők által készített tárgyat vásárolhattak az óvodások aszerint, hogy mennyi krajcárjuk volt. S hogy krajcárokhoz jussanak, a hagyományéltetés visszakanyarodott a pünkösd egyik legfontosabb eleméhez: az ügyességi játékokhoz. A zöldágjárásra emlékeztető, borostyánnal befont karikán labdát dobtak át. A kislányok fejét zöldágból font koszorú díszítette, így kellett átmenniük egy keskeny hídon (gerendán). Ki mit tud is volt (ezért járt a legtöbb krajcár), a magyar népmesekincsből merített részleteket kellet felismerniük. A feladatok sikeres megoldásáért fizetés járt.
Gyönyörű egész napos rendezvény volt az óvoda udvarán. A szülők pogácsát, kiflit sütöttek a szabadtéri kemencében, majd felszolgálták, előzőleg sátrakat díszítettek, de csak zöldággal. Úgy éreztem, mindenki szívébe zárta az ünnepet.
A rendezvény másik legfontosabb mondanivalóját az a kisfiú fogalmazta meg, aki tarisznyájából kipakolva megmutatta nekem, mi mindent vásárolt, majd hozzátette: És tessék elképzelni, ezért mindért én dolgoztam meg.
A Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete megkísérli bemutatni és továbbadni a tanultakat, hogy a pünkösd ismét a családok ünnepévé váljon. A csókai Öröm óvodához tartozó Hódegyházán május 10-én pedagógus-továbbképzés keretében megszervezzük a pünkösdi vásárt. Jó lenne hagyományt teremteni belőle a magyar nemzetiségű óvodai csoportokban Szabadkától Újvidékig, Magyarcsernyétől Gombosig.
A jászszentlászlóiak olyan ünnepet hoztak vissza a családok életébe, amely már általában feledésbe merült, s amely ünnep a mai fiataloknak nem sokat mond. Hiszem, hogy a pünkösdi vásár részesei felnőttkorukban is felidézik majd az ünnep jelentőségét. S talán majd a mieink is, itt a Vajdaságban. Hódegyházán biztosan.