Vannak emberek, tárgyak, falvak stb., akiknek és amiknek az értékére már csak akkor döbbenünk rá, amikor eltűntek, elérhetetlenné váltak. Így vagyunk mi terjániak (néhányan vagy többen) a szülőfalunkkal, azaz nemcsak mi, mert pl. N. I. annak idején keményre kötött rongylabdájával Tiszaszentmiklósról...
A csókai Mészáros József terjáni lányt vett feleségül, Erzsikét, aki párját ritkító asszony volt, csupa szív, dolgos, takaros. Sajnos, a közelmúltban rajtaütésszerűen elragadta a halál. Párját vesztett párja azóta sehol sem találja a helyét. Könnyezve idézi az emlékeket. A terjáni harangszót, kiruccanásokat, Erzsike szülőházának gazzal benőtt helyét is megszépíti a fájdalmas emlékezés. József igyekezett mindig felesége kedvébe járni, aki három fiút hozott a világra, és a végsőkig helytállt. Ezek szerint a megboldogult utolsó kívánságát is, még ha ,,kompromisszumosan' is, illik teljesíteni.
Mészárosné Márki Erzsébetnek az volt az utolsó kívánsága, hogy ha bekövetkezik az elkerülhetetlen, akkor elárverezett, lebontott szülőfaluja, Terján temetőjébe temessék el... ami azonban kivitelezhetetlennek látszik már a falu elárverezésének több mint fél évszázada után. (Meg hát időközben a temető fölszántásának a kérdése is fölmerült hivatalos helyen, mintha éppen ott, és nem a parlagokkal közösködő határba kellene többet, jobban és jövedelmezőbben termelni.) A végakaratra azonban megoldást kellett a férjnek találnia. Kikarikázott hát az elvadult terjáni temetőbe, és a sűrűszövésű zsákba földet lapátolt, de nemcsak onnan, hanem a fölkiáltójelként meredő haranglábnál és Erzsike elenyészett szülőházának térségéből is. Mindezt kiegészítette egy-két lapát otthoni kerti földdel, melyet a megboldogult felesége évtizedeken át művelt, s a zsák tartalmát rászórta, rásimította Erzsike csókai sírhalmára, hogy ezáltal szeretett feleségének könnyebb legyen örök álma.