A Nagy Könyv alapötlete Nagy-Britanniából származik. 2003-ban a BBC ott indította ugyanis útjára olvasásnépszerűsítő műsorát The Big Read címmel. Az angol rádió- és tévétársaságnak ezzel a műsorral nem titkoltan két fő célja volt: egyrészt fel kívánta venni a harcot az akkoriban tomboló Big Brother-lázzal, másrészt népszerűsíteni kívánta az olvasást. Itthon - legalábbis egyelőre - úgy fest a dolog, hogy véget ért a villák és házak görcsös viadala, ám az olvasással bizony kissé hadilábon állunk. Olvasási kultúránk hiányosságainak pótlása célból indult útjára a Nagy Könyv elnevezésű kezdeményezés, amely az egész Kárpát-medencét megmozgatja. Június 11-ére összeállt a regények TOP 12-es listája: közülük bármelyik esélyes az első helyre. Hogy melyik lesz a legsikeresebb magyar könyv, azt december 17-én tudjuk meg. Olvasóink hogyan állnak az olvasással? A héten erre kerestük a választ.
LELLE Lajos szabadkai nyugdíjas:
- Régebben szerettem az ifjúsági regényeket, de pillanatnyilag csak a napilapokat, illetve a hetilapokat olvasom. Más igazából nem is érdekel, de nem is jut nagyon időm egyéb olvasmányokra. Nyugdíjas vagyok, de még mindig egész nap dolgozom, elfoglalt vagyok, és csak nagyon ritkán jut idő az efféle kedvtelésre. A napi híreken kívül talán az egészséggel, a természetgyógyászattal kapcsolatos dolgok érdekelnek, nos ha valami ilyesmi kerül a kezembe, általában elolvasom.
ANDRUSKÓ Károly zentai festőművész:
- A múlt század húszas éveiben léptem át a zentai iskola kapuját. Akkor már olvasgattam Petőfi összes műveit. Nemsokára valódi könyvmoly lettem, hiszen hetente egy-egy újabb könyveket elolvastam, s rövid ideig nyomdászként is dolgoztam. A zavaros idők után elsősorban a festőművészet felé fordultam. Szomorú vagyok, hogy az utóbbi időben olyan világtendencia érvényesül, mely során a valódi értékek háttérbe szorulnak. Sajnos, itt nálunk a nyomtatott sajtó is komoly kívánnivalót hagy maga után. Azt tudom ajánlani a fiatal generációknak, hogy minél többet olvassanak a valódi értékeket képviselő irodalmi alkotások közül, mert ezáltal a saját szellemi frissességüket is fenntarthatják, s olyan új információkhoz juthatnak, amelyek a művelt élethez elengedhetetlenek.
FODOR Gábor szabadkai teológushallgató:
- Jelenleg Előd István: Dogmatika című könyvét olvasom. Készülök a dogmatikavizsgára. Sajnos, a kötelező olvasmányok mellet nagyon ritkán jut időm egyéb olvasnivalóra. Nem is igazán emlékszem, mikor vehettem a kezembe kedvenc szerzőimtől könyvet. Azt hiszem, legutóbb Albert Camus: Közöny című alkotását olvastam. Kedvelt olvasmányaim közé tartoznak a spirituális lélektannal foglalkozó művek, de szeretem az útleírásokat is. Azt hiszem, bizonyos szempontból a családom kivételes, hiszen minden tagja olvas. Többnyire a történelmi regényeket, illetve a teológiai tárgyú könyveket kedvelik a szüleim.
JAKITY Róbert szabadkai vállalkozó:
- Nincs időm olvasni, azt hiszem, nem vagyok az a típus, akit le tudnak kötni a könyvek. Egyedül a bulvárlapokat szeretem böngészgetni, illetve néha a napilapokat, hetilapokat is a kezembe veszem. A családom többi tagja se igazán olvasáskedvelő, egyedül a meséskönyveket szereti. Hatéves kislányunknak nagyon sokat olvasunk, vagyis csak az élettársam, nekem nincs hozzá türelmem, mert mire végigolvasok egy mesét, a kislányom már el is alszik.
BOKOR Ilona szabadkai nővér:
- Mivel a munkahelyemen a betegeknek meg van engedve, hogy olvasnivalót is behozzanak magukkal, általában nekem és a kollégáimnak is jut belőle. Legtöbbször a bulvárlapok, a napi sajtó - főleg a szerb nyelvű - a menő. De szeretem a romantikus regényeket is. Ezeket a könyveket általában a kollégáimtól kapom. A kórházban, ahol dolgozom, ez úgy működik, hogy valaki a kollégáim közül behoz a munkahelyére egy könyvet, és az kézről kézre jár. Ezek általában valamilyen külföldi bestsellerek. Úgy gondolom, napjainkban az olvasás nem divat, ez a fajta időtöltés nagyon a háttérbe szorult, az emberek inkább tévét néznek, vagy számítógépeznek.
HEGEDŰS Attila, a szabadkai Délvidéki 56-os Műhely koordinátora:
- Nyilván nem mondok semmi újat a megállapítással, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Viszont ami az olvasottságot illeti, mi magyarok méltán lehetünk büszkék arra, hogy ilyen szempontból még mindig a világ élvonalába tartozunk. A Nagy Könyv elnevezésű megmozdulásról pedig vegyesek a gondolataim. Ha valóban serkentették vele az olvasás iránti kedvet, akkor mindenféleképp jónak tartom. Az azonban vitatható, hogy vajon ilyen formában, úgynevezett ,,show-műsor” keretében kell-e megszervezni. Engem az utóbbi időben a kereskedelmi tévékben meghonosodott ún. kiszavazó műsorokra emlékeztetett. Legutóbb száz könyvből lehetett kiválasztani a ,,legkedvesebb” tizenkettőt. Kíváncsi voltam, melyek lesznek ezek, és összesen mennyi szavazat érkezik rájuk. Örvendetes számomra, hogy a legtöbb szavazatott kapott művek között klasszikus magyar írók alkotásai is vannak, valamint hogy a számomra kedves írónak, Gabriel García Márqueznek a Száz év magánya is beletartozik. Érdekes viszont, hogy Kertész Imre Nobel-díjas műve, a Sorstalanság a 30-40. hely között ,,ért célba”. Feltettem magamban a kérdést, egyáltalán rákerült volna-e a százas listára, ha nem kapott volna Nobel-díjat.
Nehéz dolog kiemelni azokat a könyveket, amelyeket az elmúlt években olvastam. Talán azokról beszélnék, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám. A kilencvenes évek közepén a balkáni őrület kellős közepén került a kezembe, és olvastam el Faludy Györgytől a Pokolbéli víg napjaim című ,,önéletrajzi” írását. Ahogyan átélte a 30-as 40-es és 50-es éveket, maximálisan be tudtam helyettesíteni a mi szerbiai valóságunkkal. Őrült időszakban olvastam egy másik őrült időszakot átélt, bohém ember életéről. Ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta. Nagy hatással voltak rám Márquez művei. Azokat a kilencvenes évek végén olvastam, magyarországi tartózkodásom idején. Talán nem is a Száz év magány, hanem inkább az Előre bejelentett gyilkosság története című műve ragadott magával leginkább, s tett rám mély hatást. Az utóbbi években már nem igazán jut időm szépirodalmat olvasni, inkább az 56-os forradalommal kapcsolatos, úgymond szakirodalmakat bújom. Külön élmény számomra a negyvenes évek végéről és az ötvenes évekből származó visszaemlékezések olvasása. Ezek alapján lehet igazán rekonstruálni azt a kort, amelyet én nem élhettem át. Most pedig egy újabb regényt szeretnék beszerezni: Darvasi Lászlótól a Könnymutatványosok legendája című alkotást. Akinek megvan, kérem jelentkezzen nálam...