Aztán olyan trendek kezdtek kialakulni, amelyekre halvány reménysugárként tekinthetünk. Talán még visszafordíthatóak vagy legalább lassíthatóak a katasztrófával fenyegető folyamatok.

Jelenleg még Kína a legnagyobb károsanyag-kibocsátó. Az elmúlt években elért szédületes gazdasági növekedés energiaigényeit jórészt fosszilis eredetű energiahordozók elégetésével tudta kielégíteni. A változás szele azonban, úgy látszik, Kínából is kisöpri majd a szmogot. A tervek szerint a világ legnépesebb országában 2020-ig 2500 milliárd jüant, azaz mintegy 360 milliárd dollárt fektetnek a megújuló energiaforrások felhasználásának elterjesztésébe. Eközben ebben az ágazatban 13 millió új munkahelyet létesítenek. A Kínai Nemzeti Energiaügynökség előrejelzése szerint a megújuló termelőkapacitások 2020-ra már a teljes áramtermelés felét tudják fedezni.

Az ilyen beruházásokat elsősorban az serkenti, hogy például a naperőművek létesítésének költségei 2010 óta 40 százalékkal csökkentek. Hatalmas projektumokon dolgoznak, hogy más megújuló energiaforrást is ki tudjanak használni. Szélfarmok, víz- és árapályerőművek létesülnek. Az energiaszektort teljesen átalakító technológiák közül azonban talán az elektromos autózás a legjelentősebb. Az eladott elektromos autók számaránya még csekély, viszont rohamosan növekszik. A globális energiaszektor átalakulását emellett jelentős mértékben serkenti az okosvárosok elterjedése is. Az úgynevezett Smart City olyan város, amely hatékonyan használja erőforrásait, a modern technológiákkal optimalizálja energiafelhasználását.

A szén-dioxid az az anyag, amelyből még mindig egyre többet bocsát ki az emberiség. A kínai zöld forradalmon kívül azonban arra is reménysugárként tekinthetünk, hogy Izlandon éppen a közelmúltban helyezték működésbe azt az erőművet, amely ki tudja vonni a szén-dioxidot a levegőből. Egy egészen kis teljesítményű létesítményről van szó, viszont legalább már vannak olyan erőművekben felhasználható technológiák, amelyek segítségével úgy termelhetünk energiát, hogy közben nem kibocsátjuk, hanem megkötjük a szén-dioxidot. A negatív emissziójú erőművek korszaka ezzel el is kezdődött.

A svájci Climeworks által felépített rendszer egy izlandi geotermikus erőmű kibocsátásából gyűjti be a keletkező szén-dioxidot, melyet vízzel keverve 700 méteres mélységbe pumpál, hogy ott reakcióba lépjen a talaj bazaltos rétegével, és szilárd ásvánnyá alakuljon. A jelenlegi mintegy 50 tonnáról az év végéig 900 tonnára növelhetik az évi kapacitását. Ez persze még mindig rendkívül csekély mennyiségnek számít. A tudósok által is zseniális megoldásnak nevezett rendszer egyelőre nagyon drága, de a tömeges elterjedése rendkívül rövid idő alatt egészen olcsóvá teheti. A világ első negatív emissziójú erőműve Izlandon már valóság.

Egy ilyen erőmű csupán egyetlen amerikai háztartás évi szén-dioxid-termelését tünteti el. Ha viszont sikerülne az eljárás költségeit 50 dollár/tonna alá hozni, akkor 10 milliárd tonnányi szén-dioxidnak, azaz a jelenlegi globális kibocsátás egynegyedének az eltüntetése évi 500 milliárd dollárba kerülne. Ez hatalmas összeg, viszont a globális GDP-nek csak egy töredéke. Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy a technológiai fejlődés számos olyan gondot tud orvosolni, amelyről korábban azt hittük, megoldhatatlan. Reméljük, hogy az okosvárosok és az okos politikusok korszaka következik. Mert a legsötétebb civilizációs alagútból is van visszaút, ha megtaláljuk a megfelelő megoldást. Ehhez azonban — ha már mindent a politikusok döntenek el — okos vezetők is kellenek.

Nyitókép: Pixabay.com