“Nyugati tér. A tér történetét csak úgy tudjuk megérteni, ha az itt találkozó városrészek múltjába is belekóstolunk. Ez a tér ugyanis két világ határán alakult ki, és ez nagyban meghatározta karakterét. Elválasztotta a tágabb értelemben vett belvárost a külvárostól. Nemcsak fizikai, építészeti értelemben, de elmondható ez ideológiai, esztétikai vagy a közízlés tekintetében is. A Nyugati tér így vált akarva-akaratlanul is kapuvá, amit ha megnyitunk, nagyon sok érdekes információ borul majd ránk.” - olvashatjuk az ajánlóban. A tárlat kurátora Maczó Balázs vala.

     “Kezdjük az elején.” - invitálák virtuális sétára a betérőt az ötletadók. Majd csakhamar néhány, több mint költői kérdést is feltevének ők: “De hol is van az eleje? Meg lehet egyáltalán határozni egy ilyen tér kialakulásnak a kezdetét?” S persze, a válasz sem marad el: jelen esetben azt mondhatjuk el, hogy errefelé már a középkorban is vezetett egy országút, ami Pestet összekötötte az északi országrésszel. Vajon ennek az egy útnak a jelenléte elegendő volt ahhoz, hogy idővel egy forgalmas ér alakuljon itt ki? Aligha. Ehhez egyéb szempontoknak is érvényesülniük kellett. Váci országút – 1914-ig, Berlin tér (1914 és 1945 között), Marx tér (1945 és 1992 között) és Nyugati tér (1992-től).

            Történelem, irodalom, sztorik és művészet. Erről szóla  a történet. Némi interaktív “beütéssel”, amit semmiképpen sem szabadna kihagyni. Mi legalábbis – főleg! emiatt tettünk látogatást  A helyszínre, hol egy-két, a kort hűen ismerők látogatóval is találkozhattunk.

            “Cudar időket éltünk akkortájt. Midőn felszabadíttattunk ‘45-ben. Öten voltunk testvérek, s bármennyire igyekezett, drága anyánk csupán egyetlen karéj kenyeret tudott szétosztani közöttünk. Falatonként, mit előzőleg könnyeivel áztatott. Mindezt, miket e képek tolmácsolnak, mi személyesen is megtapasztalhattuk. Az épülést, a rombolást, az újjáépítést és az átalakítást.”  - mondá egy öregúr.

            Ebből indultunk, erre építkeztünk...