A fellépők

Mindannyian az anyanyelvünket ismerjük és szeretjük legjobban. Jó esetben vigyázunk is rá, mint a szemünk fényére, óvjuk tisztaságát, és ha csak lehet, beszédünkbe, írásunkba nem keverünk idegen kifejezéseket. Természetesen tanulunk idegen nyelveket is - mert ahány nyelvet beszélünk, annyi embert érünk! -, de Kölcsey szavait jól eszünkbe véstük: ,,Tiszteld s tanuld más népek nyelvét, de sohase feledd: miképpen idegen nyelveket tanulni szép, a hazait kötelesség'.
Február 21-e, az anyanyelvi világnap alkalmából az óbecsei Népkönyvtárban ünnepséget rendeztek.
Elöljáróban a könyvtár dolgozói szóltak az anyanyelv szépségéről, megóvásáról. A folytatásban a Garfield magánóvoda vezetőjének, Dancsó Gabriellának a kisóvodásai magyar és szerb nyelven szavaltak, felléptek a helyi Petar Konjović zeneiskola növendékei, a Sever Đurkić iskola énekkara, a Petőfi Sándor iskola énekcsoportja és Csernyák Szilvia tanítónő kisdiákjai.
A könyvtár felhívására erre az alkalomra az óbecsei diákok A nyelv a nemzet lelke, illetve Nyelvében él a nemzet címmel fogalmazást írtak, s ezen az ünnepségen a legjobban sikerült magyar, szerb és roma nyelvű munkákat felolvasták.
Az általános iskolások közül Péter Lea, Csernyák Huba (Petőfi Sándor iskola), Jelena Ristić, Magyar Zsófia, Szerda Zsófi (Samu Mihály iskola), Lukács Klaudia (Sever Đurkić iskola), Palotás Sámuel (Zdravko Gložanski iskola) fogalmazását hallhatta a közönség, a középiskolások közül pedig Gajinović Ana, Ződi Otília, Szőnyi Szabolcs, Dajana Milovanov és Varnyú Dániel lépett fel. Csóti Mirjana egyetemista roma, majd szerb nyelven olvasta fel írását. Végezetül Rókus Ármin anyanyelvünk szépségéről szavalt. Mindannyian könyvjutalomban részesültek.
- Mi itt többnemzetiségű, multikulturális közösségben élünk, ami közös örökségünk. Ezzel a háromnyelvű programmal arra szerettünk volna rámutatni, hogy mennyire fontos, hogy az itt élő nemzetek megőrizzék nyelvüket, önazonosságukat és kultúrájukat. Ünnepeljük ezentúl is közösen mindannyiunk nyelvét! - hangzott el Kinka Erzsébetnek, a könyvtár igazgatónőjének a záróbeszédében.
Mert ahogyan Kosztolányi is írta: ,,Csak anyanyelvemen lehetek igazán én'.