Szabó Attila fotója

A Tiszaszentmiklósi Magyar Kultúrkör az Illyés Közalapítvány támogatásával tizenegyedik alkalommal hirdette és tartotta meg a nemezelők táborát, amelyre kezdők és haladók egyaránt jelentkezhettek. A helyszín, mint mindig, most is a katolikus plébánia udvara volt, ahol a részvevők sátorai mellett felállították a délvidéki nemezsátort is, amely a közelmúltban több rendezvényen elnyerte az érdeklődők tetszését. A mintegy negyven fiatallal Gubik Anita, Rúzsa Mária és Tóth Lívia foglalkozott, de segédkezett nekik Dékány Anita és Barát Kinga is.
Az ügyes kezek naphosszat, szinte még az ebédszünetben és a késő esti órákban is, rakosgatták a mintát, forró víz és szappan felhasználásával gyúrták, formálták a gyapjút. Sorra készültek el a tarsolyok, kisebb táskák, tarisznyák, de akadtak olyanok is, akik mellény és szoknya készítésével próbálkoztak. Akinek kedve volt hozzá, az a megtervezett használati tárgyakhoz fület, szalagot szőhetett, különféle technikákat próbálhatott ki, amilyen például a lap- és a kártyaszövés, vagy megtapasztalhatta, mi fán terem a karmantyúfa. A szabad időben, amiből nem volt túl sok, Szarvák Anikó játékmester irányításával több csapat tréfás feladatok megoldásában mérhette össze erejét.
Érdekes élmény volt a kirándulás, amikor a tábor apraja-nagyja megtöltött két lovas kocsit, és vidám zsibongással útra kelt. Áthaladtak a szomszédos Hódegyházán, ahol a tarka társaság látványa szinte mindenkit az utcára csalt. A túra fürdéssel fejeződött be, ami mindenkinek jólesett a rekkenő, de éppen vihart jelző hőségben.
Az egyhetes szorgos munka kiállítással és záróműsorral fejeződött be, amelyen a meghívott vendégek mellett részt vettek a szülők és a falubeliek is.