Az Európai Unióban a 2000-es évek eleji bővítések után az akkori tapasztalatokból kiindulva szigorították a csatlakozási folyamatot.
Az EU-t is jelentősen érintette a gazdasági világválság, azután következett a migrációs krízis, illetve egyre erőteljesebbek a belső politikai viták. Azóta az Európai Unió részéről érezhető egy elég erős bővítési fáradtság, és nem volt igazán érdekelt a tagság perspektívájának közelre hozásában a nyugat-balkáni országok tekintetében. Ezenkívül Szerbiának még számos területen kell reformot végrehajtania, és nem utolsósorban Koszovó kérdését is rendeznie kell. Mindezek tükrében a 2025-beli uniós tagság nem tekinthető reálisnak — derült ki Orosz Anna, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója előadásából a szabadkai VM4Köz. Klubban.
Az Elérhető-e az EU-tagság Szerbia számára 2025-re? című előadáson Orosz Anna arról is beszélt, hogy az Európai Unió nagyon megosztott annak tekintetében, hogy a bővítési folyamatok milyen gyorsan menjenek végbe, illetve hogy azzal kapcsolatban milyen elvárásokat fogalmazzanak meg a tagjelölt államokkal, így Szerbiával szemben is. Elmondása szerint a februárban megjelent bizottsági stratégiában 2025 egy nagyon-nagyon ambiciózus dátum, Szerbiára nézve is, főleg, ha figyelembe vesszük a koszovói kérdést. Egyrészt olyan kihívások legyőzését és megoldását kínálja ez az ütemterv, amelyek nagyon sok buktató előtt állnak. A csatlakozási folyamatnak továbbá van egy procedúrája is, melynek a legvégén valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell a csatlakozási megállapodást, ami szintén beletelhet további egy-két évbe. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen reformokat és eredményeket kell elérniük az európai uniós tagjelölteknek. Másrészt 2025 egy fontos politikai üzenetet közvetít, illetve motiváció is a tagjelölt országok számára.
A szerző felvételei
Ha Szerbiát összehasonlítjuk a térség államaival, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy itt sokkal kisebb az uniós tagság támogatottsága, és alternatív megoldások is felmerültek, mint például az Oroszország felé való fordulás. Ez azt is előrevetíti, hogy erősebb politikai üzenetekre és látható eredményekre van szükség. A bizottság amellett, hogy megjelölte a céldátumot, olyan kritikákat is megfogalmazott, mint a gazdasági versenyképesség hiánya és a korrupcióval kapcsolatos problémák. Jogosan merül fel a kérdés, hogy 2025 mennyire reális dátum, ha ennyire súlyosak a gondok. A csatlakozási folyamat alatt 35 fejezetet kell rendezni. A 35. fedi le a koszovói kérdést. Szerbia egyelőre 14 fejezet megnyitásánál tart, ebből kettőt már előzetesen le is zárhatott, de ezek voltak a könnyebbek. Vannak köztes célok is, viszont a tagállamok mindenhol blokkolhatnak. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy hol fog elakadni a folyamat. Lehet, hogy egy tagállam nem is az eredmények hiánya, hanem más politikai jellegű kérdések miatt fogja gátolni a folyamatot. Már erre is láttunk példát Horvátország részéről.
— A 2025. évi céldátummal kapcsolatban az óvatos optimista álláspontot kívánom képviselni. Inkább a 2025 és 2030 közötti csatlakozást tartom esélyesebbnek, de már számos példát láttunk az Európai Unió történetében arra, hogy ha a politikai környezet úgy kívánja, akkor hirtelen jelentősebb változásokra is sor kerülhet. Kívánom, hogy minél több olyan reform valósulhasson meg Szerbiában, amely a vajdasági magyarság előnyére válhat, és pozitívan fog hatni az életükre — tette hozzá Orosz Anna.