Bárhogy nézem is, nem látok Európa-irányultságot se a SZDP-ben, se az ÚSZ-ben
A szerkesztőség arra kért, írjak a lapba gazdasági kommentárokat. Úgy gondoltam, ezt vállalhatom, hiszen ilyen írásokkal nem kell beleavatkoznom a politikába. Már csak azért sem, mert aktív koromban, amikor egypártrendszerben éltünk és pár év kivételével ahhoz a jelmondathoz kellett tartanunk magunkat, hogy a JKSZ-nek igenis ,,törődnie kell azzal, ami a gazdaságban történik, magyarán: igenis túl kell lépnie az ideológia keretein és bele kell szólnia a munkaszervezetek gazdálkodásának mikéntjébe... Szóval: vagy nyíltan kimondtam, vagy úgy fogalmaztam, hogy ez kiderüljön: a politika tartsa magát távol a gazdaságtól. Illetve ha cselekedni akar valamit, olyan programokat dolgozzon ki és valósítson meg, amelyek a lehető legjobb feltételeket teremtik meg a gazdaság működése számára.
Most, ugye, kapitalizmusban élünk, még akkor is, ha annak vadhajtását vagyunk kénytelenek elviselni. Tehát annak a jelszónak, hogy a politika ne ártsa magát a gazdaság dolgaiba, hatványozottan kell érvényesülnie. Most azonban választások előtt állunk, s ezek mindenekelőtt arról szólnak majd, hogy az ország európai irányultságú politikát folytathat-e, vagy visszacurukkol a múlt század kilencvenes éveinek elzártságába. Európa ugyanis azt az évi többmilliárdos beruházást hozhatja meg, amely nélkül nem csökkenthető a munkanélküliség. A bezárkózás pedig már abból eredően is stagnálást, visszafejlődést, sőt minden bizonnyal egyre növekvő inflációt okoz, mert az 1990-beli szinthez képest 4050--60 százalékkal kisebb teljesítőképességű gazdaság nem képes akkora felhalmozásra, amely akár egyetlen lépéssel előrelendíthetné a gazdaság szekerét. Ez ellenőrizhetetlen pénznyomtatást hoz -- ahogyan Milošević és az őt támogató szocialisták és radikálisok tették és aminek vágtázó infláció lett a természetes következménye. A jelen pillanatban talán igaz, hogy Oroszország és Kína (legalábbis Kosovo ügyében) támogatja Szerbiát, ám a jobb történelmi emlékezettel-ismerettel bíró emberek jól tudják, hogy a nagy szláv testvér csak addig állt ki Szerbia vagy éppenséggel a két egykori Jugoszlávia mellett, amíg megvalósította balkáni terveit, aztán megfeledkezett róla, sőt pofára ejtette.
Éppen ezért nem értem a Koštunica-féle politikusokat, ha a két említett ország állásfoglalásából azt a következtetést vonják le, hogy ők Kosovón túl is kitartanak Szerbia mellett, ha netán az ő népnemzeti vonaluk győzne május 11-én. Érthetetlen számomra, hogy a világosan kifejtett gazdasági érdekükön túl (kőolaj- és gázvezeték, a kőolaj-feldolgozás és a Bori bánya olcsó áron való megszerzése) Oroszország mindenben kitart mellette. Csak ez a beképzelés késztetheti keményfejű kitartásra abbéli ,,követelése mellett, hogy csak abban az esetben helyesli az EU-val való társulási egyezmény aláírását, ha az kijelenti, hogy Kosovo Szerbia része és nem elszakított önálló állam. Hajtogatja ezt annak ellenére, hogy az EU mint szervezet nem ismerte el Kosovót önálló államként, hanem tagjaira bízta a döntést ebben az ügyben. Azt feltételezni, hogy az EU-t ebben hátsó szándék vezérli, hogy Szerbia becsapására készül -- enyhén szólva olyan gondolatot kelt bennem, hogy képtelen megszabadulni a maga hátsó szándékaitól: attól, hogy minden körülmények között megtartsa miniszterelnöki pozícióját. Miért nem teszi fel a kérdést, hogy az orosz vagy a kínai gazdaság van-e olyan erős. S ha igen, van-e olyan szándéka, hogy Szerbiában évi 2,5 milliárd eurós beruházást eszközöljön, ami EU-tagként elérhető lenne számunkra?
Nekem sokkal hihetőbb a Demokrata Párt körül csoportosuló politikai erőknek az a meggyőződése, hogy alá kell írni a társulásról szóló előszerződést, el kell indulni Európa felé, mert onnan csakugyan elvárható az a tőkebeáramlás, amely az országot kihúzhatja a gazdasági kátyúból. Ennek a realitását ugyanis ékesen bizonyítják azok az országok, amelyek vagy már tagjai az EU-nak, vagy hamarosan azzá válhatnak. Nem kell messzire menni, csak átpillantani a határon Romániába. Ennek az országnak óriási munkaerő-feleslege volt belépése előtt, még hozzánk is érkeztek onnan feketén dolgozók, most viszont úgy felpörgött a gazdasága, hogy munkaerőhiány lépett fel. Másrészt jómagam a hazafiasság szempontjából is előnyösebbnek érzem az EU kínálta lehetőséget, mert azon belül -- de annak szövetségeseként és várományosaként is -- jobban védhető Kosovo, mint a Koštunica-féle zsarolásokkal.