A nagybecskereki Madách Színház eredményes évadjáról Izelle Károly, a társulat rendezője, színművésze és szervezőtitkára nyilatkozik lapunknak
VANNAK színházak, amatőr társulatok, amelyekben a rendező vagy az elnökség összerúgja hevesen a port az elképzelésekre ,,botfülű' színészekkel, veteránokkal és a feltörekvő fiatalokkal, elégedetlenek a ,,házi bútorok', a legendák, fel-fel tűnik egy-egy mogorva, rosszkedvű színész, hallottuk Izelle Károlytól, a nagybecskereki Madách Színház rendezőjétől, vezető színművészétől és szervezőtitkárától, s aztán azonnal Pilinszky Jánost idézi: ,,Ahová estél, ott maradsz. A mindenségből ezt az egyet, ezt az egyetlenegy helyet, de ezt azután megszerezted...'
- Nálunk nem tüzelt még mostanság senki csípőből - mondja beszélgetőtársunk. - A színházi világ gonosz, körmönfont betegségei nem környékezték meg a társulatot. Egy nagy család vagyunk, teljes az összhang a veteránok és a fiatalok között. Ők tudják: nem lehetnek világmegváltók, cinikusak sem, de nem volna szabad bármiért szomorkodni. Immár 54 esztendeje, hogy a Madách Színház berobbant a közéletbe Bródy Sándor A tanítónő című színjátékával, s azóta tart a mi ,,maratonfutás'-unk. Nem akartuk felborzolni a kedélyeket, ragaszkodtunk színházunk hagyományaihoz, nem akartunk sohasem erőnek erejével ,,modernek' lenni, nem szorgalmaztuk a ,,másság'-ot. Dolgoztunk csöndben fáradhatatlan munkatársainkkal, s azt hiszem, hogy az elmúlt 2005-2006-os évad eredményeivel is elégedettek lehetünk...
- A társulat egyre gyakrabban tájol.
- Azt nem merném állítani, hogy fülig vagyunk az életélvezetekben, természetesen vannak gondjaink, elsősorban anyagi jellegűek, de ennek ellenére megtesszük azt, ami egy amatőr - és nemcsak amatőr - színház kutyakötelessége. Járjuk a vidéket, tájolunk, mert a magyarságnak sohasem volt nagyobb szüksége a szép magyar szóra, egy-egy színházi élményre, mint most. Halhatatlanná és elnyűhetetlenné akarjuk tenni a Madách Színházat. Ezért léptünk fel Torontálvásárhelyen, Szajánban, Szabadkán, Zomborban, Bácsfeketehegyen, Muzslyán, Tordán, Nagykikindán, Bajmokon és legutóbb Apatinban a Mi kell a férfiaknak című táncos-énekes összeállítással és Szigligeti Ede Liliomfi című romantikus színpadi játékával. Missziót végezni, telt ház előtt játszani például Verbászon - azt hiszem, ez van akkora álom egy színésznek, mint eljátszani csillogó-villogó színpadképben Rómeót vagy Hamletet. Mi nemcsak egy ,,oldalpillantás'-t vetünk a közönségre, mi neki élünk, őt szolgáljuk és ezért nem mutatunk be amolyan ,,lila gőzös' előadásokat. Nem vagyunk ,,régimódi színház', ezt határozottan állítom, de mi tagadjuk a rétegszínház értelmét, mi részesei akarunk lenni annak a tömör, de annál szívmelengetőbb fogalomnak, hogy siker...
- Ebben az évben színre vittük a Liliomfit s az előadást bejelentettük a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójára, amelynek színhelye Bácsfeketehegy volt. Nem vallottunk szégyent. Két színészünket a dobogóra szólították: Polyák Lászlót és Erőss Laurát. Tavaly az Ifjúsági Pódium fiataljai Nagykikindán szerepeltek jól, 2006-ban a Liliomfi szereplőgárdája érdemelte ki a vastapsot. Gondolom, fiataljaink folyamatos munkája nagyobb figyelmet érdemel. Eddig négy alkalommal ,,vizsgáztak'. Noha évről évre - sajnos - csökken az anyagi támogatás, volt erőnk ahhoz, hogy színre vigyük Molnár Ferenc Disznótor a méltóságoséknál című szatíráját, Romain Wingarten Első szerelem című szerelmi etűdjét, egy Karinthy Frigyes-összeállítást Nyissa ki a száját címmel, és most, ebben az évben Liliomfi aratta le társaival a babérokat. Együtt a csapat, amelynek valamennyi tagja: Polyák László, Jenovay Lajos, Jakab Dezső, Kamrás Annamária, Faragó Tünde, Erőss Laura, Meleghy Beáta, Dorogi Lívia, Kovács Anikó és a többiek nem ,,statiszták', s nem lesznek hátrányos helyzetben a szereposztásoknál...
A mi színházunk adott az elmúlt évadban játékteret az újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves hallgatóinak, akik egy operett- és musicalesttel kedveskedtek a közönségnek. Nálunk vendégszerepelt - többször - a szabadkai Népszínház és az Újvidéki Színház társulata. A látott produkciók nem voltak egyenletesen magas színvonalúak, de szép megoldásokban sem volt hiány...
- Az Irodalmi Színpad rendezvényei egyre népszerűbbek. Tudtommal a nézők/hallgatók száma is egyre nő. A színház első emeleti kamaraterme gyakran dugig megtelik érdeklődőkkel.
- A közelmúltban vendégül láttuk Fekete J. Józsefet (Lemurióban nem, Vajdaságban igen), Barácius Zoltánt (Emlékkönyv), Sándor Zoltánt (A szoba), Börcsök Erzsébetet és Jódal Rózsát (Nőiség és nősors), Jónás Gabriellát (CD-bemutató), Káich Katalint, Németh Istvánt, Szungyi Lászlót, Bogdán Józsefet és Búzás Mártát. Bogdán József irodalmi estjével Zomborban is bemutatkozhattunk, a Kaszinóban, így téve eleget Fekete J. József megtisztelő meghívásának. Azt hiszem, egy-egy rendezvényünk több - sőt más -, mint aminek mutatja magát. Kajári Margitnak köszönhetően ezeknek a rendezvényeknek ,,híre ment' a tartományban. Folytatjuk szeptemberben... És megkezdődnek majd a 2006/2007-es évadban műsorra tűzött darabok olvasópróbái. Jelen vagyunk és jelen leszünk a Vajdaság művelődési életében. Dolgunk a világon ennyi. (És még annyi minden más.)