Sokféle mendemonda kering a Szabadkai Rádióval kapcsolatban. Bizonyos vélemények szerint már nem is létezik, vannak, akik egy hasonló nevű állomásról hiszik azt, hogy az a Szabadkai Rádió. Megszűnését — sokan még az intézmény dolgozói közül is — tavaly július 1-jére várták. A rádió azonban nem hallgatott el, továbbra is városi közvállalatként működik, és a közszolgálatiság szabályai szerint készít műsorokat — a szabadkaiak számára.

A világítótorony

A szerbiai médiumok magánosítását a 2014-ben meghozott törvény alapján 2015. július 1-jéig kellett volna befejezni, de ezt a folyamatot négy hónappal meghosszabbították. Számos, magyar nyelven is sugárzó rádió szűnt meg vagy jutott a csőd szélére. A Szabadkai Rádió esetében még nem került pont a privatizációs folyamat végére. Az időszerű helyzetről Ljubiša Stepanović igazgató számolt be. Mint elmondta, a magánosítási ügynökség négy hónapja késik a vállalat tulajdonának a városról a mintegy tíz egykori dolgozóra való átruházásával, akik ezt részvény formájában kapnák meg. Maga az ügynökség is időközben megszűnt, feladatát a gazdasági minisztérium kellene hogy végezze.

— Ennek rendkívül káros következményei vannak — véli az igazgató. — A vállalatnak korábban nem volt adóssága, most viszont az idő múlásával egyre több tartozást halmoz fel. Ez nemcsak a jövőbeli tulajdonosokra nézve káros, hanem az egész közösségre nézve is. Ez az egyetlen médiavállalat, amely az itt élő valamennyi nemzet nyelvén készít műsorokat. Az elhallgatása beláthatatlan következményekkel járna. A műsorok egy részének megszűnése azonban elkerülhetetlen. A többnyelvű tájékoztatás gazdaságilag nem kifizetődő. Ez olyan, mint a közvilágítás: nem jövedelmező szolgáltatás, de az állam feladata, hogy működtesse. Mivel a rádiót senki sem akarta megvenni, az állam most odaajándékozza tíz egykori dolgozónak, azoknak, akik annak idején nem írattak Dinkić-féle ingyenes részvényeket. Ha ez a folyamat a határidő lejárta előtt ment volna végbe, akkor az új tulajdonosok egy adósság nélküli céget kaptak volna. Így viszont az állam tőkeinjekciója nélkül elkerülhetetlen lesz a műsorok megszüntetése. Ha volna politikai akarat, akkor megmenthető lenne a rádió. A vállalat jelenleg úgy működik, mint az intenzív osztályon fekvő beteg. Életjelet ad, reménykedik, de igazán már nem hisz benne, hogy valaki segít őt életben maradni. A néhány megmaradt dolgozó hatalmas áldozatot hoz azért, hogy a tájékoztató műsorok legalább minimális szinten fennmaradjanak. Megfelelő anyagi juttatást ezért senki sem kap. Egy külvilágtól elzárt világítótoronyban dolgozó emberek áldozatos munkája ez. Jelzést bocsátunk ki, miközben a szárazföldről nem érkezik segítség, holott a parton és a tengeren lévők is éppúgy tudják: szükség van erre a fényjelzésre. Nem akarok csődgondnok lenni. Amit lehet, azt megteszem a vállalatért, de az önkormányzat minden kezdeményezésünket bojkottálja, illetve minden olyan csatornát akadályoz, amelyen keresztül segítséghez juthatnánk — fejezi be Ljubiša Stepanović igazgató.

Véleménye szerint a háttérben egy olyan játszma van folyamatban, amelynek az a célja, hogy a 104,4 MHz-es hullámhosszon megmaradjon a rádióműsor, de csak zenével, tájékoztató tartalom nélkül. A magyar közösségnek — a politikai erőfeszítéseknek köszönhetően — két rádióállomása van, a horvátok valószínűleg valamely televízióállomásnál találnak alternatívát, a szerb anyanyelvű hallgatókat azonban megfosztanák az utolsó — már a harmadik — hullámhossztól is, melyen a Szabadkai Rádió szólt hozzájuk.

Dacból dolgoznak

November 1-je óta fizetés nélkül dolgoznak a Szabadkai Rádió megmaradt munkatársai. Mi az, ami mégis motiválja őket?

— Talán a dac — mondja Németh Ernő, a magyar műsorok főszerkesztője. Dac azzal a politikával szemben, amely lassan lerombolja ezt a várost, a legelső szecessziós épületet éppúgy, mint a Népszínházat. A Szabadkai Rádió is a város jelképe volt, tehát e beteges logika szerint ennek is pusztulnia kell. Meg lehetett volna menteni ezt az intézményt, de nem kellettünk a döntéshozóknak. Sem a magyaroknak, sem a szerbeknek, sem a horvátoknak. Annyi kurázsijuk azonban nem volt, hogy nyíltan azt mondják, itt a vége, nincs tovább. Ehelyett próbálnak kiéheztetni bennünket, megnézik, hogy vajon meddig bírjuk, illetve várják, hogy azt mondjuk, ennyi volt, de nem! Az utóbbi években már csak tízfős volt a szerkesztőség, ebből hárman készítik még a műsorokat, illetve a reklámosztályról az egyik kolléga segít, és szinte itt van az összes külsős munkatárs. Nélkülük nem boldogulnánk! Néhányan átmentek a Pannon 2-be. A szerkesztőség többsége azonban máshol keresett megélhetést. Vannak, akik külföldre távoztak, s olyanok is, akik még itt vannak, de készülnek külföldre, viszont nehéz meghozniuk ezt a döntést. Most két Szabadkai Rádió van, a régi és a pannonos, de már az egyik sem az igazi. A szórakoztató műsoraink még szólnak, a magazin- és riportműsorokat azonban kénytelenek voltunk leállítani. Sem erőnk, sem műsoridőnk nincs már, hogy elkészítsük őket. A Szabadkai Magyar Rádió csak a nevében az, valójában a Pannon műsorstruktúráját követi. Önálló hírműsorai sincsenek, a Pannon Rádió híradásait veszi át egy az egyben, azonos műsoridőben. Októberben 6500 polgár követelte aláírásával a Szabadkai Rádió fennmaradását. Ha a rádió indult volna az önkormányzati választáson, akkor ennyi szavazattal most 8 tanácsnoka lehetne a képviselő-testületben. Az emberek ragaszkodnak a Szabadkai Rádióhoz, mert ez több volt mint intézmény. Társ az egyedül lévőknek, műhely a fiataloknak, bemutatkozási lehetőség a művészeknek... Nagy József és a többi alapító szerkesztő kiváló munkát végzett! Olyan munkatársi gárdát neveltek ki, amely képes volt rá, hogy műsoraival éveken át az egyik leghallgatottabb vajdasági rádióvá tegye ezt az adót.
Németh Ernő büszke, hogy Nagy József munkáját folytathatja. — A megmentésre több mód is lenne, de nincs rá szándék. Viszont hiszek a feltámadásban! A ’80-as évek végén Romániában Nicolae Ceaușescu az összes körzeti rádiót megszüntette. A diktátor bukása után azonban mind újraindult, és még ma is szól. Remélem, ez lesz a Szabadkai Rádióval is! — mondja Németh Ernő, aki szerint jelenleg a Szabadkai Rádió senkié, úgy is mondhatnánk, hogy szabad, a védjegye pedig továbbra is a cenzúramentes, objektív tájékoztatás.

Egyedül

Horvát nyelvű műsorral 1998. december 21-e óta jelentkezik a Szabadkai Rádió. Kezdetben napi egy-, majd kétórás horvát műsor készült, később pedig már háromórásra bővült. A rádió a mai napig 18 és 21 óra között sugároz horvát műsort.

Ivana Petrekanić Szűcs főszerkesztő szinte a kezdetektől a horvát szerkesztőségben dolgozik. Voltak évek, amikor a szerkesztőség öt állandó munkaviszonyban lévő tagból és több mint húsz külmunkatársból állt. Most egyedül készíti a háromórás műsort. Mint mondja, amíg be nem fejeződik a magánosítási folyamat, illetve van műsorsugárzási engedély, addig horvát műsornak is lennie kell. A műsorsémát azonban jelentősen meg kellett változtatni. Nincsenek többé szerzői műsorok. Bizonyos korábbi adásokat ismételnek, a Horvát Rádió és Televízió néhány műsorát is átveszik, de készülnek sajátok is, és mindennap van tízperces hírösszefoglaló.

Bunyevácul is

A szerb, a magyar és a horvát műsorok saját produkcióban, napi szinten készülnek a Szabadkai Rádióban. Ezek mellett a város közszolgálati rádiója hétvégenként bunyevácul is szól a hallgatókhoz. A Bunyevác Tájékoztatási Központ (BIC) produkciójában készülő két műsort a Szabadkai Rádió és a Vajdasági Rádió is sugározza — mondja Ksenija Stojičić munkatárs. Ezek kizárólag a bunyevác közösség életével foglalkoznak. A Bunjevačka rič című egyórás szórakoztató műsor 2010 októbere óta hallható a Szabadkai Rádióban minden vasárnap 9.30-tól. A Subotica na bunjevačkom elnevezésű félórás tájékoztató műsor három éve készül, és szombaton 9.45-kor hallható a 104,4-en.

Piuković Norbert zenei szerkesztő a Kívánságvonal című műsorban