A magyarázat szerint ezek a területek fél, legfeljebb kéthektárnyi darabokban hevernek szanaszét, tulajdonosaik pedig idős emberek, akiknek a kezéből kihullott az eke szarva. Ők már csak néhány malacot hizlalnak, juhot, kecskét terelgetnek ott, ahol akad némi zöld fű vagy rágni való acat. Udvaraikban csak néhány baromfi csipeget és kapirgál a négylábúak által otthagyott kisebb-nagyobb rakásokban. Ezek az emberek évek óta kínálják eladásra a — még termő — földjeiket, de nem akad rájuk vevő. Néha megjelenik ugyan a házuk táján egy-egy jobban öltözött paraszt vagy úr, de azonnal távozik, mihelyt megtudja, hogy ezerfelé kellene megvásárolnia egy-egy földdarabkát. Az érdektelenség oka az, hogy harminc-negyven évvel ezelőtt, az egykori Jugoszláviában kötelezőnek is mondható ordré ajánlotta a tagosítást, itt azonban semmi sem történt. A rendeletnek itt, a Vajdaságban is akadt ellenzője, mégis sikeresen végrehajtották, odalent azonban hallani sem akartak róla az akkor még fiatal emberek, mondván, náluk megterem az eper, a málna, a szeder meg az áfonya, elég hozzá néhány ár földdarab, hogy jól megéljenek belőle.
És ha ez így van, akkor mi a csudának kellene holmiféle tagosítással fáradozniuk?!

Ha az emberben nem ébredne fel némi együttérzés az idős emberek iránt a kínlódásuk láttán, akkor azt mondhatná: ők akarták, lelkük rajta, miért nem voltak egy kissé előrelátóbbak sorsuk, koruk alakulása kapcsán?

E térképhez szövegmagyarázat is fűzhető arról, hogy Šumadijában és a Vajdaságban is (ahol pedig a termőföld kitűnő) ugyancsak hevernek 10-20 vagy akár 30 hektárnyi egybefüggő földek is parlagon, mely földek vagy új földesuraink, vagy az állam tulajdonában vannak. Arról azonban szó se esik, hogy név szerint kik ezek az urak, hogy az állam miért spekulál a bérbe adható földjeivel, meg hogy kinek a nevében és ki követi el az ilyen disznóságokat. Csak elvétve jelennek meg általánosságban kimondott bírálatok, megállapítások arról, hogy egyeseknek időnként nincs kedvük megművelni birtokuk néhány hektárját, vagy arról, hogy egyik-másik város, község főnökeinek miféle terveik vannak a parlagon hagyott parcellákkal. Azt állítják például, hogy ipari parkok kialakítására tartogatnak kisebb-nagyobb földdarabokat, hátha mégis elvetődik arra egy-egy külföldi befektető. Ez esetben azonnal építési területté nyilvánítanák az ilyen „telkek”-et. De hogy a befektetők mit kezdenének velük csak így pusztán, az a jelek szerint a képzelődőknek eszükbe se jut, mivelhogy a kellő infrastruktúra kiépítésére se programjuk, se pénzük nincs.

Kormánykörökben most arról beszélnek, hogy megváltoztatják a termőföldről szóló törvényt oly módon, hogy a kataszteri helyett földadót vezetnek be. A kisebb gazdákat ez alig sújtaná, a birtokosokkal szemben azonban szigorú lenne. Most is érvényben van ugyan egy arról szóló törvény, hogy a három évnél tovább parlagon hagyott földek elkobozhatóak gazdájuktól, de hogy a rendelkezéseit miért nem tartották be, az megint csak a „találd ki” kategóriájába tartozik. Az azonban köztudomású, hogy a kormány nemrég 100 millió dinárt hagyott jóvá a parlagok termővé tételére. Csakhogy ennyi pénzből kevés földet lehet termővé tenni, ráadásul ez az összeg csak névleg van meg, a megoldás tervei pedig hiányoznak. Hadd említsük meg, hogy Szerbia déli és északkeleti területein elvárják az államtól, hogy vásárolja föl a kis parcellákat, s kezdjen vele „valami”-t. A kormány viszont azt mondja (s ebben van igazság), hogy az államnak nem az a dolga, hogy felvásárolja a földeket, hanem az, hogy programokat készítsen a termővé tételükre, valamint hogy a hitelezést is beleértve megteremtse a termelés és az eladás feltételeit. Erre csak egy példa: ahhoz, hogy az erre alkalmas földeken annyi málnát termeljenek, amennyi lehetséges, 10 millió tőre van szükség, de csak 600 000-re van pénz. Pedig közepesen jó körülmények közepette 50 ár málnás évente félmillió dinár hasznot hozhat a tulajdonosának. Hasonlóak a lehetőségek a fentebb felsorolt bogyós gyümölcsök termesztésére is...

Hogy őszinte legyek, engem Vajdaság parlagon hagyott földjei izgatnak: ide kérnék tisztelettel szigorúbb rendelkezéseket!