Ez az egyedi elnevezés valódi és működő könyvtárra utal, ahol könyvet lehet kölcsönözni könyvtárosoktól, könyvkatalógusból válogatva, tagsági kártya használata és szabályzatok alkalmazása révén. Az élő viszont azt jelenti, hogy a könyvek élő emberek, akik megtapasztalták az előítéletek mibenlétét, és a társadalomban elfoglalt helyük, helyzetük, valamint egy-egy konkrét csoport részeseiként diszkrimináció elszenvedői lettek.

Az esemény célja az volt, hogy a megbélyegzett társadalmi csoportok tagjaihoz való viszonyulást beszélgetés által és kölcsönös megértéssel megváltoztassák, a jelenlévők felismerjék és levetkőzzék az előítéleteiket, elfogadják, tiszteljék a sokszínűséget, mely semmiképp nem tekinthető veszélyforrásnak — mondta Börcsök Margarita, az iskola pszichológusa, a rendezvény megálmodója.

A tizenhárom „élő könyv”, mely ennyi élettörténet is volt — gyengénlátók vagy gyengén hallók, illetve siketek, romák, testi vagy más fogyatékkal élők és/vagy erőszak elszenvedői, mélyszegénységről tanúskodók stb. —, sztereotípiáktól terhes gondolatait osztotta meg az „olvasókkal”, lebontva a két csoport között lévő falakat, illetve hidat építve egymás között. A „könyv” életregényként egy konkrét személy megélt történetét tárta fel az összejövetelen megjelent több mint 300 érdeklődőnek. Az „olvasó” kérdezhetett, a „könyv” választ adott.

Az erőszakot nem lehet erőszakkal legyőzni, mondta egy derűt sugárzó, huszonöt éves nő, aki megélte egy kortársa erőszakosságát, a speciális iskolába való átíratást, az öngyilkossági kísérlet borzalmát, de aztán szakember segítségével dolgozni és változtatni igyekezett önmagán. Ma kétgyermekes, kiegyensúlyozott, boldog családanya.

Egy fiatalember teljesen vak. Elképesztően ügyes, gépeket használ, orientálódik a térben, sportol. Állítása szerint a vak ember nem lát, de minden más érzékszerve működik, tehát így kell őt elfogadni, és a problémákról, ezen belül az előítéletekről folyamatosan, nap mint nap beszélni.

Szó esett a mélyszegénységben élőkről is, hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy a számuk nagy. Legyőzni a szegénységet, elfelejteni az áram és víz nélküli egyszobás, romos ház nyomorát, hosszú utat megtenni az érvényesülésig igen nehéz, de nem lehetetlen. Mindenképp foglalkozni kell a sorsukkal, nagy szükség van a külső segítségre is.

A bántalmazást fel kell ismerni. Lassan gombolyodik, legtöbbször verbális úton, hogy sok esetben a testi épséget is veszélyeztetve még megterhelőbbé váljon. Nem szabad várni, halmozni a keserűséget, hanem segítséget kell kérni. Az első alkalomnál kell felszólalni, a helyzet orvoslását sürgetni. A „könyvek” elmesélték, hogy ehhez a felismerés mellett bátorság is szükségeltetik.

A rendezvény a tavaly megszervezett, Légy a barátom elnevezésű program folytatása, mondta Bonifárt László, az óbecsei Than Fivérek Értelmiségi Kör elnöke. Szükség van az edukációra, a felismerésre, hogy együtt vagyunk egyszerre egyediek és egyformák.

A program az Oktatási, Tudományos és Technológiai Fejlesztési Minisztérium, valamint az Európa Tanács támogatásával valósult meg.