Több középfokú oktatási intézmény diákjai ingáznak évek óta az iskola és a cég között, ahol gyakorlati órákon vesznek részt. A duális képzés, igaz, olyan-amilyen, de nem ismeretlen fogalom Szerbiában. Az utóbbi napokban mégis több figyelmet kap, hiszen a parlament az erről szóló törvényről vitázik. Olcsó munkaerő vagy jó szakemberek? — ez a kérdés merül fel a leggyakrabban a téma kapcsán. De milyen is jelenleg a gyakorlati oktatás az iskolákban, és milyen változások elé nézünk?
— Hetente három napot dolgozom a Siemensben, kettőt vagyok az iskolában — mondja Lackó Roland, a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Középiskola harmadikos, végzős diákja. Oromról jár be mindennap, lakatos-hegesztő lesz. — Napi hat órát dolgozunk, reggel 8-ra kell menni, 14-ig vagyunk ott. Az év végén ösztöndíjat kaptam a cégtől, minden hónapra 50 eurót, azaz összesen 500-at. Jövőre fejezem be az iskolát, az elhelyezkedésről azonban még nem beszéltünk. Szeretnék ebben a szakmában dolgozni, de nem biztos, hogy itt, hiszen Oromról kellene bejárnom, a tömegközlekedés pedig nem a legjobb.
Dér Dénes szintén harmadikos, ő is lakatos-hegesztőnek tanul a műszaki iskolában. Nem ugyanabba a cégbe jár gyakorlatra, mint osztálytársa. Neki már ajánlottak munkát.
— Én a Grgo Bavar vállalatban töltök heti három napot, havi 4-5000 dináros ösztöndíjat kapok. Azt mondták, ha befejezzük a harmadik évet, rögtön mehetünk hozzájuk dolgozni, meg sem kell várnunk, hogy megszáradjon a pecsét a papírunkon. Ám nem biztos, hogy ezt a lehetőséget választom, valószínűleg odahaza, Csantavéren próbálok meg boldogulni.
Szabadka legnagyobb középiskolájába 1300 gyerek jár — a duális oktatást néhány éve vezették be az intézményben. Két tagozaton, az említett lakatos-hegesztő, valamint az ipari szerelő osztályban felváltva, magyar és szerb nyelven. Nincs is gond az iratkozáskor, még a szokásos lemorzsolódás után is 25 fő a létszám.
— Duális szakképzésnek azt a rendszert nevezik, amelyben a diákok elméleti oktatását az iskolák, a gyakorlatit pedig a velük együttműködő cégek végzik. Vagyis a diákok tanidejük egy részét nem az oktatási intézményben, hanem a vele együttműködő cégnél töltik. Ennek előnye, hogy a fiatalok a tanulóévek alatt szakmai tapasztalatot szereznek, megismerik azt a céget, amelyben később akár el is helyezkedhetnek. Fizetést nem kapnak, ösztöndíj formájában viszont a legtöbb cég néhány ezer dinárral motiválja a hozzá járó és a szakképesítés után nagy valószínűséggel nála elhelyezkedő diákokat, sőt, még védőfelszerelést is ad nekik — tájékoztatott az iskola igazgatója, Ivan Bajić. — A duális oktatás éppen a cégeknek felel meg leginkább. Köztudomású, hogy a vállalatok munkaerőhiánnyal küszködnek, nehezen találnak megfelelő dolgozót, így maguk nevelik ki a későbbi alkalmazottaikat. Valójában magukhoz kötik a diákokat, akik megtanulják a cég szabályait, és mire munkába állnak, már otthon érzik magukat. Természetesen a gyerekek és a szüleik is megtalálják a számításukat, hiszen a középiskolából jól képzett fiatal kerül ki, akire azonnali munkalehetőség vár, tehát meg tudja tervezni az életét. Ha elhelyezkedik, nem kevés fizetésért dolgozik. Ehhez tudni kell, hogy a lakatos-hegesztő munkája felelős és nehéz, hiszen minden létező munkahelyi ártalomnak ki van téve. Egyébként az önkormányzatnak is érdeke, hogy minél több munkahelyet teremtsen, hiszen így új adófizetőkhöz jut. A városi és az állami költségvetés is gazdagodik ezáltal. Ha a kisbajmoki ipari parkról beszélek, elmondhatom, hogy iskolánk nagymértékben hozzájárul a fennmaradásához, hiszen a munkaerő akár 90 százalékát is mi neveljük ki — szögezi le az iskolaigazgató.
Željko Rajčić, a gyakorlati oktatás szervezője elmondta, az iskolának nem okoz gondot a partnercégek megtalálása. Az első évben négy vállalattal volt együttműködésük, most tízzel dolgoznak együtt, jövőre pedig újabb kettővel bővül a kör.
— Az iskola eddig is kötött szerződést a cégekkel, valamint a gyerekek és a szüleik is a vállalattal, viszont az elfogadás előtt álló törvény szerint ezek a megállapodások sokkal konkrétabb megfogalmazásokat fognak tartalmazni. A Szerbiai Gazdasági Kamara feladata lesz, hogy licenceket állítson ki azoknak a cégeknek, amelyek részt vehetnek a duális oktatásban, vagyis amelyek eleget tudnak tenni a megszabott feltételeknek. A mentorok licencét ugyancsak a kamara adja ki. Jó megoldásnak tartjuk, hogy a cégben a gyerekeknek legyen saját mentoruk, aki gondot visel róluk, ellenőrzi, felügyeli a munkájukat. Jelenleg a mi tanáraink végzik ezt a feladatot, illetve keresik fel a vállalatokat, viszont ők sem tudnak mindenütt és mindenki mellett ott lenni.
Željko Rajčić hozzáteszi, a nyáron végzett 16 lakatos-hegesztő közül 15 sikeresen befejezte tanulmányait, mindannyian kaptak munkalehetőséget abban a cégben, ahol a gyakorlati munkán részt vettek, 13-an pedig el is helyezkedtek. Azt is elmondta, a vállalatok közül eddig egy sem jelezte, hogy felbontaná az együttműködést az iskolával, mert a tervezet szerint a diákoknak a minimális órabér 70 százalékát lesz köteles kifizetni. Az iskola a törvényt kísérő nyilvános vitában is részt vett, mindegyik vállalat megkapta a törvényjavaslat szövegét, és a módosító javaslatait, észrevételeit továbbította a minisztériumnak.
A duális oktatásról szóló törvény parlamenti vitájában Mladen Šarčević oktatási miniszter azt hangoztatta, hogy a középiskolások, akik az elméleti oktatással egyidejűleg vállalatokban tanulnák a szakmát, később könnyen jutnának munkához. A duális képzés a vállalkozói szféra munkaerőigényének tenne eleget, vagyis a diákok olyan szakmákat tanulnának, amelyekre szükség van. Az ellenzék azonban azt állítja, hogy az állam a külföldi befektetők kedvéért kizsákmányolná a diákokat.