1948. április 7-én az ENSZ szakintézményeként megkezdte működését az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amelynek célja és feladata a nemzetközi egészségügyi munka irányítása és összehangolása, továbbá a környezet aktív védelme. E napra emlékezve nyilvánították április 7-ét egészségügyi világnappá. A Magyar Rákliga 1993-tól minden évben nemzeti rákellenes napot szervez április 10-én, dr. Dollinger Gyula sebész, egyetemi tanár születésnapján. A neves szakember 1902-ben megalakította az első Országos Rákbizottságot. Célja, hogy a társadalom minden rétegét - az egyént is - bevonja a rák elleni küzdelembe.
,,Az egészség a legdrágább kincs - tartja a bölcs közmondás. S valóban: mit ér a pénz, a gazdagság, a jólét, ha az ember nem egészséges? Egészségünket óvni, ápolni kell, amíg nem késő, amíg e nagy kincsünk birtokában vagyunk. Az egészségügyi világnap és a nemzeti rákellenes nap kapcsán arról kérdeztük olvasóinkat, hogy mit tesznek ők az egészségükért.
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- Manapság nem sok mindent tudok tenni egészségem védelme érdekében, mivel hosszú évek óta reumám van, emellett magas vérnyomással és szívbetegséggel is küszködök. Fiatal koromban rendszeresen sportoltam, mindennemű betegség el is került akkoriban, ma viszont még mozognom is nehéz. Hiába, beköszöntött az idős kor s azzal együtt járó mindenféle nyavalya. Elfogadom, hogy már nem tudok úgy dolgozni, mint régen, hogy még a legkisebb erőt igénylő munka során is gyorsan elfáradok, egyedül a magas gyógyszerárakat és néhány orvosnak a betegekhez való hozzáállását nem tudom elfogadni. Csekély a nyugdíjam, jóformán még a napi betevő falatra sem elegendő, nem hogy a méregdrága gyógyszerekre...
KELEMEN Tamás nagykikindai főiskolai hallgató:
- Mit teszek az egészségemért? Rendszeresen sportolok, nem iszom alkoholt - na jó, csak ritkán -, nem dohányzom, nem fogyasztok zsíros ételeket, sőt hús is elvétve van csak az asztalomon. Habár azt mondják az idősek, hogy akármennyire vigyázunk is, a bajt elkerülni nem lehet, az magától jön. Ebben van valami, de véleményem szerint ha rendszeresen karban tartjuk a testünket, szervezetünket, akkor a baj megjelenésének eshetősége a minimumra csökkenthető. Elképedve nézem azokat a fiatalokat, akik hullarészegre isszák magukat, némelyek minden valószínűség szerint kábítószert is használnak, de azok láttán is meghűl ereimben a vér, akik dobozszámra fogyasztják a cigarettát, mérgezvén ezzel nemcsak saját magukat, hanem a környezetüket is. Sokszor elgondolkodtam, mi lesz ezekből a fiatalokból később, ha már most, erejük teljében így lezüllesztik magukat.
LÁSZLÓ Dávid hajdújárási lakatos:
- Néhány éve cukorbetegséggel küzdök, amit a nagymamámtól örököltem, így nagyon ügyelnem kell arra, mit eszek. Kerülnöm kell a zsíros ételeket, édességet sem volna szabad fogyasztanom - ami nagyon nehezemre esik, mert édesszájú vagyok -, rengeteg főzelékfélét és főtt húst kell ennem, ha nem akarok magamnak rosszat. Szerencsére a feleségem megérti a problémámat, s mindenben mellettem áll. Főzőtudományának hála, minden ételt úgy készít el, hogy megnyalom utána mind a tíz ujjamat. Gyakran jön rám enyhe, gyorsan múló rosszullét, de már megtanultam együtt élni ezzel az alattomos betegséggel. Pár hónapja naponta kétszer inzulint adok be magamnak, az elején egy kicsit furcsa volt, de most már megszoktam. A cukorbetegség egyre gyakoribb, egyre többen szenvednek tőle. Én mégis azt tanácsolom a cukorbetegeknek, hogy ne csüggedjenek, tartsák be a szakorvosok utasításait, csakis a megengedett táplálékot fogyasszák, és így ez a betegség könnyebben kibírható.
SRDIĆ Marica nagyfényi nyugdíjas:
- Már egy éve járok a szabadkai kórház műveseosztályára kezelésre. Eleinte sokat idegeskedtem emiatt, de most már kezdem elfogadni a helyzetet. Oda kell figyelnem a táplálkozásomra. Tartanom kell magam ahhoz a diétához, amit az orvosom kiír. Nagyon sokféle gyümölcsöt, zöldségfélét eszek, de csak mértékkel. A házimunka mellett nagyon kevés időm jut másfajta testmozgásra, vagyis az egyedüli fizikai aktivitás, amit végzek, az a ház körüli munka.
Milanka ŠURANOVIĆ szabadkai ápolónő:
- Próbálok minél kevesebbet idegeskedni, ez többé-kevésbé sikerülni is szokott. Sokat sétálok, elsősorban akkor, amikor feszült vagyok. Sertéshúst is eszek, diétázni csak akkor szoktam, amikor a koleszterinszintem megugrik, ilyenkor mindig egy kicsit jobban odafigyelek a táplálkozásomra. Azt mondják rólam az emberek, hogy pozitívan hatok a környezetemre, vidám a kedélyállapotom, és azt hiszem, ez jó jel. Magam is inkább a vidám társaságot keresem. Odafigyelek arra is, hogy lehetőség szerint minél többet mozogjak. Sokat kerékpározok és aerobicozni is szoktam. Az egészségem szempontjából az is fontos, hogy nem dohányzom, alkoholt nem fogyasztok, gyógyszert sem, viszont rendszeresen iszom különféle teákat, és mivel szinte mindennap hajnalban kelek a munkám miatt, próbálok mindig idejében lefeküdni.