Na, mit fogok kérni a Mikulástól?Egy lépegető exkavátort!Teljesen hülye volnék?(Nem, ez csak féligazság.)Nekem ugyan szép gyermekkorom volt, de exkavátorom soha. (Még álló sem.)Egy Mikulásnak meg mindegy: csokoládébuszt, öntapadós tájképet focistával, beöntőt...Biztosan más nem is kér tőle exkavátor...
Egy lépegető exkavátort!
Teljesen hülye volnék?
(Nem, ez csak féligazság.)
Nekem ugyan szép gyermekkorom volt, de exkavátorom soha. (Még álló sem.)
Egy Mikulásnak meg mindegy: csokoládébuszt, öntapadós tájképet focistával, beöntőt...
Biztosan más nem is kér tőle exkavátort. A többiek meg sem próbálják kihozni az öregből a maxit.
Képzeljenek csak el egy olyan bájos szerkentyűt, mint a le-föl slattyogó a körtefa alatt.
Mit is kívánhatnék még az életben ennél olyanabbat?
Az idill mint olyan: künn delelek a verandán, és vigyázó szememet rávetem, hogy a vetésbe ne menjen.
Hát vetés is van? (Ajjaj, még ellenvetés is!)
Olyan, mint a stabilizációs program; tavaly elvetették, és az idén kelt ki.
Nos, az én vetésem valamilyen virágmag lesz. Mire kikel, eszembe jut a neve is.
Addig is megy, mendegél majd az exkavátor, pardon! Újkavátor, s ha kifogy belőle a szusz, meg-megáll, exkaválgat és exkovályog tovább...
Van ennél szebb?!
(Van, de azt nem a Mikulástól fogom kérni, he-he-he!)