Radovan Jelašić, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója legutóbb turistaként érkezett Szabadkára. Megmutatta a város szépséges, magyar szecessziós épületeit görög származású amerikai feleségének és tíz-, nyolc- meg hatéves fiaiknak, akiket éppen az egyhetes német táborból vittek haza a Kátai-tanyáról a Jelašić nagyszülőkhöz. A határ menti Hercegszántóra, a nagyszülőkhöz igyekező családtagok hagyták, hogy a szigorú édesapa hírében álló, magyarul kitűnően beszélő jegybankelnök válaszoljon az újságíró kérdéseire, és felvázolja a szerbiai aktuális pénzügyi helyzetet.
Egy kicsit jön, egy kicsit megy
- Az év végéig nem drágul sem a gáz, sem az áram, jelentette ki az illetékes miniszter. Ez azt jelenti, bankkormányzó úr, hogy az idén nem lesznek anyagi gondjaink?
- Sajnos ez nemcsak attól függ, hogy mi mit tervezünk a gázzal meg az árammal kapcsolatban, hanem attól is, hogy hogyan alakulnak a nemzetközi viszonyok, az utóbbi pár hónap alatt ugyanis nagy volt az inflációs nyomás. Például ami a benzin árát illeti, az állam növelte néhányszor az illetéket, ezáltal viszont automatikusan még drágább lett az üzemanyag. Az állam által ellenőrzött árakkal kapcsolatban: tavaly decemberben egyezményt írtunk alá, melynek értelmében az idén nem emelhetik őket 15%-nál nagyobb mértékben. Sajnos azonban már az első hat hónap alatt kihasználtak 14%-ot. Főleg januárban és februárban a szemétkihordás és a víz ára, illetve különböző önkormányzati árak kapcsán, és ez az inflációt nagymértékben gerjesztette. Jóval nagyobb mértékű volt a pénzromlás, mint a környező országokban.
- A bankkormányzó úr jelentése arról szól, hogy pl. júniusban ez mindössze 0,01%-os volt.
- Leginkább azért alakult így, mert akkor jelentős árcsökkenés következett be, legalábbis a mezőgazdasági termékek esetében. Viszont figyeljük csak meg, hogy mi történik majd az év utolsó felében, amikor általában véve amúgy is sokkal nagyobb az infláció. Ilyen gazdasági körülmények között - attól függetlenül, hogy mekkora az inflációs nyomás pl. Magyarországon, Csehországban, ahol mindössze 3-4%-os - nálunk továbbra is sajnos 8-9%-os.
- A jegybank úgy tervezte, hogy júliusban 7-11% között lesz az infláció, a statisztika szerint pedig 8,2%-os volt.
- Az igazat megvallva, jó úton járunk, és még jobb lenne, ha az infláció kisebb arányú volna, hiszen akkor a Nemzeti Bank az alapkamatot 12%-ról még jobban csökkenthetné. Így olcsóbbak lehetnének a hitelek, és az állam olcsóbban tudna pénzt felvenni. De mindaddig, amíg a környező országokéhoz képest Szerbiában a legnagyobb az infláció, addig a kamatok is itt a legmagasabbak.
- Ez azt jelenti, hogy nagyobb mértékű pénzromlás várható az utolsó három hónapban, ezért tehát magyarán: spájzoljunk devizában?
- Ami az év elején, illetve a múlt év végén történt, az tulajdonképpen korrekció volt. Ha az ember belegondol, világos számára, hogy ennek már jóval előbb be kellett volna következnie. Vagyis, ha megnézzük az árfolyamot, akkor látjuk, hogy három évvel ezelőtt májusban, júniusban 86 dinár körül mozgott, most pedig 92 dinár körül van. Természetesen ebben a hároméves időtartamban mindig lehet találni egy olyan ciklust, amelyben úgy tűnt, jobb lett volna dinárban, máskor meg úgy, hogy jobb lett volna devizában takarékoskodni. Az pedig, hogy az év végén milyen lesz az árfolyam, nemcsak attól függ, hogyan ügyködik a Nemzeti Bank, hanem attól is, hogy milyenek lesznek majd a makrogazdasági viszonyok külföldön és belföldön egyaránt. Az a fő kérdés, hogy lesz-e Szerbiának továbbra is közös programja a Nemzetközi Valutaalappal. Tehát: elvégezzük-e a megígért feladatainkat, és mögöttük áll-e majd a kormány? A jegybank elvégezte a maga házi feladatát. Tehát nagyrészt attól függ majd az árfolyam, hogy továbbra is jön-e a pénz Szerbiába. Vagy úgy lesz, ahogy az utóbbi pár hónapban: egy kicsit jön, egy kicsit megy.
- Február óta nem kellett beavatkoznia a jegybanknak a devizapiacon. Ez jó vagy rossz a mi zsebünknek?
- Jó, mégpedig nemcsak a pénzügy-politika, hanem a polgárok zsebe szempontjából is. Ez azt jelenti, hogy az IMF-től felvettünk 800 millió eurót, ezt hála Istennek nem kellett felhasználni. Én pedig abban is biztos vagyok, hogy a részünkre jóváhagyott további 3 milliárd euróra sem lesz szükségünk. Szerintem ennek a fele is elég lesz, legalábbis erre következtetek az utóbbi hónapok történései alapján. Tehát jó, hogy a Nemzeti Banknak nem kell beavatkoznia a devizapiacon. Ennek egyszerű oka van: jelenleg akkora a kínálat, illetve a kereslet, hogy tartalékok nélkül is olyan árfolyam tartható, amely elfogadható mindkét oldal számára. Viszont kérdés, hogy mit hoz majd az év vége. Olyankor mindig nagyobb a nyomás.
- A Szerbiai Nemzeti Bank növeli a devizatartalékait. Mégis megdöbbentő az adat, mely szerint ebből a tartalékból 274 millió euróval többet adtunk el, és csak júniusban 29,6 millió euróval csökkent a készletünk.
- Többek között azért adtunk el belőle, mert 2007-ben és 2008-ban állandóan felvásároltunk. Másrészt viszont azért csökkentek a tartalékaink a hatodik hónapban, mert az állam visszafizette az 1991-től húzódó régi devizatartozásait. Nyolc évvel ezelőtt, amikor elkezdték ennek az adósságnak a törlesztését, akkor az állam dinárpapírokat adott el. A Nemzeti Banknak adta el valutáért, és így csökkent a devizatartalékunk. Ami viszont nagyon jó: a nyáron az új lakossági betétállomány 100 millióval növekedett. Ennek eredményeként a bankoknak nagyobb lesz a hitelnyújtási kapacitásuk. Továbbra is biztos vagyok abban, hogy a nyári szünet után a kamatok csökkennek majd: alacsonyabbak lesznek, mint az év első felében.
- A nyári hónapokban a vendégmunkások hozzák haza a devizát?
- A kérdés számunkra mindig az, hogy milyen úton érkezik a pénz. Mi soha nem hittünk a banki statisztikában, vagyis abban, hogy rajtuk keresztül érkezik a deviza. Tudjuk, hogy nagy hányada zsebben érkezik Szerbiába. Amint már mondtam is, júniusban, júliusban és augusztusban sokkal nagyobb a nyomás az erősebb dinárra, ez minden évben így van. Most az a fő kérdés, hogy mi fog történni a nyár elmúltával, amikor ezek az emberek visszamennek. Egyvalami biztosan jelzi a gazdasági válság jelenlétét: Szerbiában például tavaly 2,3-2,4 milliárd eurónyi volt a deficit, az idei év első felében pedig csak 900 millió. Ez azt jelenti, hogy behozatalra is sokkal, de sokkal kevesebbet költünk, és ezért a vendégmunkásoktól is kevesebb pénzre van szükség ahhoz, hogy ezt a rést betömjük.
- Viszont a vendégmunkások bizalma a régi devizamesében megingott, az itthoni keresetek pedig nem akkorák, hogy lehetne akár dinárban, akár devizában takarékoskodni.
- Csak annyit mondok, hogy júniusban és júliusban összesen 200 millió euróval nőtt az új betétállomány, ez pedig azt jelenti, hogy a pénz továbbra is itt van. Valószínűleg ennek az összegnek egy része az a mennyiség, amelyet a gazdasági válság hírére októberben és novemberben az állampolgárok kivettek a takarékbetétjükről. Hat hét alatt egymilliárdnyi euró került ki a bankrendszerből. Akkor bezzeg sokan azt mondták, hogy nem stabil a bankrendszer. Ezek a betétesek rengeteg pénzt veszítettek. Ha az egymilliárd euróra csak 5-6%-os kamatot számítunk, akkor is évi 50-60 millió euróról van szó, havi összegben pedig kb. 4-5 millióról. Reménykedünk benne, hogy ez a pénz lassan, de biztosan visszakerül a bankrendszerbe. A bankrendszer most stabil. A többi államban történtekhez képest a szerb adófizetőknek hál' istennek egyetlen dinárt sem kellett a bankrendszerbe befektetniük, és erre büszkék is vagyunk.
- Úgy látszik, a polgárok nagyon fegyelmezettek és vigyáznak a pénzükre.
- Az igazat megvallva, ha az állam is úgy viselkedne, ahogyan mi, állampolgárok, akkor valószínűleg sokkal jobban járna Szerbia. A bankok statisztikája szerint az új hitelek iránti kereslet jelentősen csökkent, tehát az állampolgárok valóban úgy viselkednek, ahogyan a válság idején viselkedni kell. Többet takarékoskodnak, kevesebbet költenek, kevesebb hitelt vesznek fel, tehát nem adnak ki annyi pénzt kocsira, frizsiderre, más árura, hanem hazai terméket, pl. mezőgazdasági cikkeket stb. vásárolnak. Az állam ehhez képest megpróbál még több pénzt felvenni, de nem befektetésre, hanem arra a célra, hogy a napi kiadásokat valahogy ki tudja fizetni. Nem győzöm ismételni: ha sok miniszter úgy vezetné az államkasszát, ahogy a családja gazdálkodik, akkor valószínűleg sokkal jobban élnénk, nemcsak családi, hanem országos viszonylatban is.
2010 sokkal nehezebb lesz
- Mi történik a szerbiai költségvetési hiánnyal?
- Sajnos Szerbiában mindig kell egy IMF, egy Fekete Péter, amelyre, illetve akire rá lehet fogni, hogy most őmiatta kell valamit végrehajtani. A Nemzeti Valutaalappal kötött szerződés értelmében - melyet a kormány és a jegybank írt alá - az első hat hónapban úgy terveztük, hogy a költségvetés hiánya nem lesz nagyobb 30-35 milliárd dinárnál. Viszont az első félév elteltével kiderült, hogy ez a költségvetési hiány sokkal nagyobb mértékű lett, kb. 55-60 milliárdnyi. Ezek után a jó gazda fogná magát és elővenné a család költségvetését, számba venné a kiadásait meg a bevételeit, és mivel tudná, hogy ez így tovább nem mehet, tenne valamit. Ehhez képest az állam azt mondja: a bevételek olyanok, amilyenek, a kiadások továbbra is maradnak, és a különbséget meg majd külföldön (és részben itthon) hitelként felvesszük. Ezért aztán nem csoda, hogy Szerbia csak a belső piacon az első hat hónapban kb. 65 milliárd dinárnyi új hitelt vett fel, hogy ezt a különbséget lefedje. Az év második felében nemcsak belföldön, hanem külföldön is még pluszpénzt kell felvennie, hogy ezt a költségvetési hiányt fedezhesse. A fő kérdés itt továbbra is az: mi a biztosíték arra, hogy 6, 9, 12 hónap múlva a helyzet sokkal jobb lesz? Tehát csökkenhet-e a költségvetési hiány, vissza tudjuk-e fizetni az eddig felvett kölcsönöket? Sok politikus nem szereti, amikor emlékeztetik rá, hogy a hiteleket egyszer törleszteni kell. Június végén már felhívtam a figyelmet arra, hogy ennek a kötelezettségnek nem tudunk eleget tenni. Akkor azt mondták, várni kell. Csakhogy nem lett volna szabad ölbe tett kézzel ülni. A legrosszabb az egészben az, hogy ha mi augusztus végéig nem teszünk semmit, akkor az IMF keserű piruláját kell lenyelnünk, mégpedig dupla adagban. Egyszerűen átaludtunk megint két-három hónapot. Ezt már egyszer megcsináltuk márciusban. Áprilisban kellett volna meghozni az új költségvetést. Januárban már mindenki látta, hogy a dolgok nem jó irányban haladnak. Megint vártunk, nem csinálunk semmit, emiatt most majd sokkal nagyobb árat kell fizetnünk. Ezért nem az IMF-et vagy a polgárokat kell okolni, hanem csakis a kormányt.
- A bankkormányzó próbálta figyelmeztetni a politikusokat?
- Mi ezt természetesen ismételgetjük hivatalosan, sőt magánbeszélgetésekben is, de Szerbia nem reagál most sem. A probléma nem az, hogy az emberek nem tudják, mit kell csinálniuk. Reménykednek abban, hogy jobb lesz. Ha viszont ez eltart még 6, 9, 12 hónapig, akkor kérdés, hogy honnan jön majd be a hiányzó pénz.
- Rá lehet fogni mindent a gazdasági válságra. De mi a hozzáadott értékadó felemelésétől félünk, mert akkor minden megdrágul.
- A politikusoknak továbbra is van két lehetőségük: vagy a kiadásokon vagy a bevételeken dolgozzanak. Én csak azt hallom, hogy mit nem lehet csinálni. Senki nem mondja, hogy mit lehet csinálni. Szajkózzák, hogy nem lehet megemelni az adót, csökkenteni a kiadásokat, csökkenteni a béreket stb. Mindenki tudja azonban, hogy rossz irányba megyünk. Eddig még senki nem mondta meg konkrétan, hogy mit lehet tenni. Az állampolgároknak viszont tudniuk kell, hogy hogyan élünk majd hat hónap múlva. Ez ebben az országban nemcsak attól függ, hogy mekkora a bevétel, tehát mekkora a fizetés, hanem attól is, hogy mekkorák az árak. Most már, miután a kormány döntött a bérek, illetve a nyugdíjak befagyasztásáról, az igazat megvallva számunkra egy nagyobb infláció jól jönne, tehát magyarán örülnénk is neki. Egy nagyobb mértékű infláció automatikusan megemelné a bevételeket, a kiadások viszont be vannak fagyasztva. Megmondtam kilenc hónappal ezelőtt, hogy a nyugdíjasoknak adott 10%-ból sok hasznuk nem lesz, mert elveszik tőlük az infláció folytán. Tehát a jobb életért az inflációval kell megküzdenünk.
- Az ön számításai szerint mekkora lesz a pénzromlás az év végéig?
- Az év végéig az infláció, úgy, ahogyan azt mi is megterveztük, 8%, plusz-mínusz 2%-os lesz. Lehet, hogy egy picit közelebb a 10-hez. A fő kérdés viszont az, hogy honnan teremtjük elő rá a pénzt. Ez az év talán még nem olyan nehéz, de 2010 már sokkal nehezebb lesz. Jövőre ugyanis az erre az esztendőre felvett dináralapú állami értékpapírokra kamatot kell fizetni. Jelenleg 65 milliárdnyi az értékpapírok össze, az év végéig pedig biztosan eléri a 100 milliárdot. Erre mintegy 11-12 milliárdnyi kamatot kell fizetni. És akkor még a külföldi kamatok visszafizetését és kamatait nem is említettem. Mindehhez újabb kölcsönökre lesz szükség. Minél több hitelt igényelünk a nemzetközi pénzpiacon, annál többször teszik fel a kérdést: mire költik ezek a pénzt?