Nem elszigetelt jelenség, ami nálunk történik. Talán azt is mondhatjuk, hogy mi eddig még viszonylag jól kezeltük a helyzetet, hiszen sokkal magasabb inflációt is jegyeznek világszerte. A növekedést befolyásoló mutatószámok sem romlottak jelentős mértékben. A tartósan magas árak miatt már az Amerikai Egyesült Államokban is mind többen jósolnak a jövő évre recessziót. Az euróövezetben pedig már júniusban rekordszinten mérték az inflációt. Az éves inflációs ráta júniusban új rekordra, 8,6 százalékra emelkedett a májusi 8,1 százalékról, és magasabb volt a 8,4 százalékos piaci várakozásnál. Ez derült ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat előzetes adatokon alapuló jelentéséből.

Az olajválságok a történelem során eddig is szinte minden esetben inflációval és gazdasági lassulással jártak. Az amerikai jegybank legutóbbi kamatemelései is mutatják, hogy az olajárak, az infláció ciklusokban változik. Most is az energiaárak adják az infláció javát. Sajnos az is megállapítható, hogy az eddigi olajválságok többsége mind háborúkhoz kapcsolódott. Azok kimenetele pedig befolyásolta az árakat, de a konfliktusok esetében az sem előrelátható, hogy mennyi ideig tarthatnak. Amint azt az elmúlt hónapok adatai mutatják, a mostani, az orosz—ukrán háború által vezérelt olajár-emelkedésnek is drasztikus, mondhatnánk azt is, horrorisztikus hatása van az árakra.

Az Európai Központi Bank mostani dilemmája, hogyan küzdjön meg az inflációval anélkül, hogy intézkedéseivel szétfeszítené a zóna kereteit. A helyzet kirívóan bonyolult, mert a tagországok közötti inflációs különbségek rekordnagyságúvá nőttek. Az eszközvásárlások leállítása után a tagországok kötvényhozamai látványosan eltávolodtak egymástól, a felárak megnőttek. Az infláció és a termelői árak drágulásának legnagyobb része az energiaárak 40 százalék feletti emelkedésének tudható be Európában is. Amíg az egyik országban jelentős szigorításra, addig a másikban érdemi lazításra lenne szükség. A jelek szerint a közös valutát illetően a közeljövőben sok igazságra derülhet fény. Például az már eddig is világossá vált, hogy az euró sem csodafegyver, önmagában nem véd meg az inflációtól. A gazdaságpolitikai viták az övezeten belül is erősödnek, jóformán lehetetlen előre jelezni, hogyan hat ez majd a jövőben a közös pénz árfolyamára. Az utóbbi időben sokat cikkeznek a küszöbön álló recesszióról, de az európai gazdaság ellenállóbb lehet a vártnál, például a lakossági megtakarításoknak köszönhetően. Vannak arra utaló jelek, hogy az utolsó lezárások feloldásának, valamint a nyárnak, a turistaszezonnak köszönhetően a költekezés szerkezete is megváltozik. Az európaiak az árucikkek helyett egyre többet költenek szolgáltatásokra, utazásra, nyaralásra. Ez valójában segíthet a továbbra is szakadozott ellátási láncok helyreállításában. Most az a kérdés, hogy a szolgáltatások iránti kereslet elegendő lendületet adhat-e a gazdaságnak ahhoz, hogy a fenyegető recesszió elkerülhető legyen.

Ami pedig a különféle fizetőeszközök árfolyamával kapcsolatos jóslatait illeti, ne feledjük, hogy minden viszonylagos. A relativitáselmélet az árfolyamokban úgy mutatkozhat meg, hogy a gyengébb és a kevésbé gyenge fizetőeszközöket a piac majd hogyan értékeli, hogyan árazza be egymáshoz viszonyítva.