A magyarság hazaérkezésekor és végleges letelepedésekor e terület Árpád fejedelem testvérének, Kurszánnak lett szállásbirtoka. A város legelső, latin nyelven feljegyzett elnevezése 1009-ből datálódik. Első vára a Nagy Constantin római császár idején épített Ponts Novatus castrum, vagyis erőd maradványaira épült.
Visegrád. Megérkezési, majd kirajzó helyünk a város hajóállomása volt. Onnan megindulva ösztönszerűen kerestük a felfelé vezető utat. Oda, ahonnan még többet lehetséges látni. Oda, ahonnan madárszárnyak nélkül is kitárulkozik előttünk és alattunk a magasság és a mélység minden gyönyörűsége.
A történelem szerelmeseit megszólító emléktáblák egyike a visegrádi várrendszer létrehívóját is számon tartja. A mai várrendszer, melynek szerves részei a 328 m magas hegyen álló Fellegvár, a Várhegy alatti dombon az Alsóvár, a Duna parton pedig a Vízibástya, 1258-ban készült el IV. Béla királyunk felesége, Mária királyné szorgalmazására. Egyébként a második államalapítóként is emlegetett uralkodó egész alakos szobra napjainkban a város alatt és a Duna fölött elhaladó forgalmas aszfaltútra veti őrzően tekintetét. Baljában nyugvó pajzsot tartva, a másikkal pedig egy ugyancsak pihenő, ellenben csupasz, azonnali bevetésre készen álló kard markolatját szorítva. A Görgey-lépcsőn araszolgatva az 1848-49-es szabadságharc fővezére, Görgey Artúr tábornok büsztje és emléktáblája állít meg minket egy újabb, gondolatindító minutára. A tábornoknak a magyar nemzet. A generális 1874-től az 1916-ban bekövetkezett haláláig élt Visegrádon.
A visegrádi vár hatványozottan történelmi emlékhely. Visegrádot Károly Róbert királyunk vette meg székhelyül 1323-ban. Itt tartották 1335-ben a híres királytalálkozót a magyar, a lengyel és a cseh uralkodó részvételével. A visegrádi palotát Mátyás király Európa-szerte ismert reneszánsz művészeti központtá tette. A „visegrádi országok” kifejezés a rendszerváltás utáni magyar diplomácia kulcsfogalmává vált. Az Alsóvár Salamon-torony oldalába mélyesztett emléktábla a magyar-lengyel barátság főbb, vonatkozó eseményeit méltatja. Utalva rá, hogy e várban vette el Károly Róbert 1320-ban Erzsébet lengyel királylányt; itt kötött békét 1335-ben Kázmér lengyel király a cseh királlyal és a német lovagrenddel; itt fogadták a lengyelek 1339-ben trónörökösüknek Nagy Lajost és itt volt a lengyel korona az ő uralkodása alatt. Miképpen arra is, hogy innét ment a lengyel trónra Hedvig 1384-ben.
Az útközben megejtett bőséges ebéd sajnos, igencsak nehézkessé teszi az egyébként is rövidre szabott vidékjárásunk tempóját. A rejtőzködő részletek beazonosítási érzékenységről nem is beszélve. Viszont mégsem adjuk fel. Legfeljebb ígéretet teszünk, legközelebbi idelátogatásunk alkalmával azért merőben több időt és mozgásteret hagyunk önmagunknak.
Magunk mögött hagyva a szűkebb értelemben vett városközpontot, visszafelé utunkat szó szerint a Duna partja szegélyezi. Jelentős múltidéző építményei között kihagyhatatlan az 1700-as évek első felében épült Mária-kápolna. Igyekszünk körbejárni, bedekker nélkül is felfedni titkait. A folyóra néző egyetlen bejáratának fölé befalazott, német nyelvű felirattal készült tábla a szakrális objektum 1873. évi helyrehozataláról, valamint a cselekedet jelentőségéről tesz bizonyságot. „Ez, a Segítő Mária-kápolna a XVIII. század első felében épült, 1788-ban, hogy örök időkre megmaradjon, a gyülekezel állal átvételeit: hű elkötelezettséggel továbbra is jó állapotban lesz megtartva az utódok által. Emlékül a Mária-domb meg-nagyobbítására és megszépítésére 1873 tavaszán.”
A kápolna keleti, vagyis a város irányába mutató falának külső részén egy másik tábla található. Mondván, kérdvén és állítván az alábbiakat: „Hollós Mátyás dicsősége, Nagy Lajosnak fényessége. Hová tüntetek? Szól a nemtő! Jó királytok fényt és áldást hoz reátok, itt jár köztetek. Ő felsége I. Ferencz József Magyarország királyának ezen kápolnában Pórtelky Tivadar plébános által szolgáltatott csendes misén való ájtatossága emlékeül. 1894. szeptember 23.” Az Osztrák-Magyar Monarchia koronás és apostoli uralkodója hadgyakorlat alkalmából tartózkodott Visegrádon anno.
„Mátyás király földje szülte küldte őket – / magyar igazságért halni egy se félt! / Távol- és közelmúlt bizvást egybenőhet: bennük Visegrádnak ősi lelke élt!” – A főváros felől érkezők a városba lényegében a Budai Kapu alatt áthaladva jutnak be. Onnan alig kétszáz méterre, a Fő utca végén lévő téren, a Hősök Emlékműve áll. Mátyás király fejszobra, mely a Fadrusz János-műhelyből került Visegrádra, egy monolit, ún. királyi oszlopról tekint Pest-Buda felé. A világháborúkban elesett hősök emlékét méltató táblák az emlékmű hátoldalán vannak. A Nagy Háború idején harminchat, az 1939 és 1945 közötti második világégés idején pedig ötvenhat visegrádi áldozta életét. A hazáért. Pro Patria.
külső hivatkozások:
http://nemfelejtjuk.blog.hu/2009/05/25/visegrad_6
Fényképezték: Martinek Imre és Györffi Réka