Hogyan ismerhetjük fel?

Az epilepsziának a görcsökön kívül más tünetei is vannak. Ilyen például, ha a beteg másodperceken keresztül csak meredten bámul, nem reagál semmire, a végtagjai rángatózni kezdenek, esetleg eldől, mint egy tárgy, eszméletét veszti, habzik a szája. Noha az eszméletvesztés nem minden esetben következik be, a beteg akár anélkül is összerogyhat, hogy elájul. Ha ilyet tapasztalunk egy ismerősünkön vagy bárkin az utcán, azonnal hívjunk mentőt!

Az epilepsziás görcsrohamok kizárólag az agyi aktivitás zavarának következményei. Nem szabad őket összekeverni az úgynevezett provokált rohamokkal, melyek általában az erős hangok és fények hatására alakulnak ki. A legtöbb ilyen roham diszkóban, koncerten fordul elő, illetve tömegben, zsúfolt autóbuszban vagy akár egy sokáig tartó sorban állás közben is. Egy ilyen roham vagy eszméletvesztés még nem elegendő a diagnózishoz. Az epilepszia megállapításához legalább két, nem provokált roham észlelésére van szükség.

Kezelése

Mindegy, hogy a görcsroham erős vagy enyhe, kezelést igényel. Kiváltképpen azok esetében, akik járművet vezetnek, gépeket kezelnek, sportolnak vagy gyermekekkel foglalkoznak (epilepsziás beteg nem választhatja a pedagógusi pályát).

A kezelés a legtöbb esetben gyógyszeres, nagyon ritkán van szükség műtéti beavatkozásra. A gyógykezelés megszünteti, illetve csökkenti a rohamok gyakoriságát és erősségét. A gyermekkori epilepszia az esetek többségében megszűnik a felnőttkorban. A betegnek a gyógyszereket az előírt mennyiségben és módon kell szednie; gondoskodnia kell a rendszeres, kielégítő alvásról; törekednie kell a kiegyensúlyozott, egészséges életmódra; kerülnie kell a stresszhelyzeteket; étkezését rendszeressé és változatossá kell tennie (éhgyomorral gyakrabban alakulhat ki roham); meg kell találnia az okokat, melyektől beindul a roham (például villódzó fények, videojáték, gyorsan váltakozó fény-árnyék hatások), és meg kell próbálnia elkerülni őket; ne fogyasszon nagy mennyiségben alkohol- és koffeintartalmú készítményeket; gyakrabban vegyen részt vérvizsgálaton. Ez utóbbit természetesen a kezelőorvosnak kell kiírnia.

Az epilepszia okai

Az orvostudomány mai álláspontja szerint az esetek egyik felében nem tudják megnevezni a pontos okot, mely előidézi az epilepsziát, a másik felében azonban több tényező együttes hatására alakul ki ez az igen kellemetlen és veszélyes betegség. Az okok:

* Öröklött hajlam: Bizonyos esetekben családi halmozódás észlelhető. A kutatások szerint mintegy ötszáz gén állhat az epilepszia hátterében.
* Fejsérülés: Baleset, a fejre mért erős ütés következtében is kialakulhat epilepszia.

* Az agyat érintő betegségek, elváltozások: Ilyen a stroke, a daganat és a ciszta.  
* Fertőző betegségek: Például agyhártyagyulladás, AIDS, vírusos agyvelőgyulladás.

* Magzatkori károsodás: Az anya helytelen táplálkozása, a terhesség idején elszenvedett fertőzés, illetve oxigénhiány is okozhat epilepsziát.

* A fejlődés zavarai: A betegség autizmussal vagy az idegrendszer speciális, neurofibromatózisnak nevezett betegségével is párosulhat.

Diagnózis

Az epilepszia diagnózisához nagyon fontos a tünetek pontos körülírása: mennyi ideig tartott a roham, a beteg eközben eszméleténél volt-e, szájhabzás, bevizelés stb. Ezenkívül közölni kell az orvossal az egyéb betegségeket is; a baleseteket; a gyógyszerek, gyógytermékek rendszeres szedését; hogy mikor, mely életkorban kezdődtek a rohamok; volt-e már a családban bárkinek epilepsziája.

Az orvos egy teljes körű neurológiai, labor- és EEG- (az agyi elektromos aktivitást mutató) vizsgálatot is végeztet. Mindezek elemzése után mondja ki a diagnózist, azaz megállapítja, hogy a beteg valóban epilepsziás-e.   

Kevésbé egyértelmű esetekben speciális képalkotó vizsgálatra is szükség lehet, például agyi CT- vagy MR-felvételre.