Első eset: Gazdagéknál a várandós úrhölgy a férjével, a gyerekekkel, a pesztrával elvonul egy híres üdülőközpontba, hogy távollétében kimeszeljék, kisuvickolják a luxuslakást, s ne neki kelljen port nyelnie, takarítania. Hiszen most jön a negyedik gyermek, s ha már ennyit szült ennek a nemzetnek, talán csak megérdemel egy kis pihenést...

Második eset: Váratlan balesetéri a nyolcadkorlikos lánykát. Koponyasérülés, agyrázkódás, kóma. Hál’istennek nem tragikus a végkifejlet, vigasztalják az orvosok a pánikba esett anyukát. Lehet, hogy a júniusi záróvizsgára nem tud elmenni, de az augusztusira már biztosan felépül. Mit vizsga! Majd leteszi magánúton. A család nyaralásra készül. Errevártak egész évben, megérdemelték...

Harmadik eset: Az anyuka éppen a fájdalmas válás után próbál talpra állni. Százdináros órabérért a helyi kertészetben dolgozik napi 14-16 órát, hogy önerőből otthont tudjon teremteni a lányának, aki éppen osztálykirándulásra készül, és az ezerdináros zsebpénzért toporzékol. Mi az, hogy nincs?! Hogyhogy nem telik?! Jól tanul, megérdemli...

Negyedik eset: Alkalmi családi ünnepség keretében kerül le a piros masni a vadonatúj, elegáns kerékpárról (az osztálytársaknál ugyanekkor a számítógépről, a táblagépről, az okostelefonról, a babaházról stb.), amellyel a szülők lepik meg a bizonyítványosztásról hazatérő gyermeket. Kitűnő? Kitűnő! Hát akkor tényleg megérdemelte...

A bűvös varázsigét már ismerjük a reklámokból. Így kelnek el a legdrágább (és legmérgezőbb) ránctalanítók, testápolók, parfümök, szempillafestékek... Mi tagadás, a kereskedelmi tévéadók jelmondata igen hatásos. Ha sokat halljuk, mondogatjuk, már-már tényleg elhisszük, hogy mi vagyunk az Isten, s nekünk minden megadatott. Nekünk minden jár.

Tulajdonképpen mi is az, amit megérdemeltünk — megérdemlünk? Az Élet. Ehhez van kizárólagos jogunk. A többi csak szemfényvesztés. Hazugság. Ráadás. A vállalt kozmikus kötelezettségünk és feladatunk aprócska „szépséghibája”. Mert az élet nem ajándék, nem is büntetés. Hanem törvényszerűség. Éppen úgy velejárója a küzdelem, a megpróbáltatás, a csalódás, mint ahogyan a győzelem, a siker, az elégedettség. S mindezért nem jár bónusz — ott sem, ahol a történet véget ér.